Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Még él a széttört harang legendája

A földeáki harangok történetét kutatja Rácz Sándor helytörténész, aki elmondta: az első világháborúban összetörték a templom nagyharangját. A falu hagyományszerető lakói máig emlékeznek rá: őseik sírva búcsúztatták a monstrumot, amelynek anyagából ágyút öntöttek.
Rácz Sándor: Jelenleg három harang „lakik" a falu templomában Fotó: Karnok Csaba
- Az első világháborút követően újra lettek „testvérei" a kismásodiknak, a földeáki templom egyedül maradt harangjának, a hívek, a lakosság jóvoltából – meséli Rácz Sándor, a Földeákról Makóra származott tanár-helytörténész, aki a falu harangjainak történetét is kutatja. – Ezeket mi, akkori ministránsgyerekek, fiatalok sokszor megszólaltattuk, segítve Szabó Matyi bácsi és Bálint Jóska bácsi harangozónak. Felmentünk a keskeny falépcsőn, a szúette karfába kapaszkodva, a harangpadlásra, és nagypéntekenként tekertük a kereplőt, amíg „haza nem jöttek a harangok Rómából", kurbliztuk a torony déli kiszögellésén, a vasráccsal védett helyen, a háborút, légi veszélyt, riadót jelző, bömbölő szirénát. Innen néztük Szeged bombázását, s lestük a jelzést a temetőből, hogy kezdhetjük-e a sírhoz kísérő harangozást.

A földeákiak körében nagy tiszteletnek örvendenek a tornyok lakói, hiszen a hagyományban még mindig él a harangok fájdalmas elveszítésének története. Az őstelepülésről, az akkori Óföldeákról a falut romba döntő árvíz után 1846 és 1848 között települt át a lakók java Új-Földeákra, ide követte híveit Oltványi Pál plébános is, aki intézkedett róla, hogy a harangok átkerüljenek.

– A templomban összesen négy harang kongott: a mind közül legnagyobb nagyharang, az ennél valamivel kisebb nagymásodik, a legkisebb, lélekharangként működő kisharang, és az ennél valamivel nagyobb kismásodik. Mindössze ez utóbbit hagyták meg a toronyban a „lélektelen haranggyilkosok" 1916-ban – foglalta össze a helytörténész, aki még utalt rá: az első világháború idején speciális műszaki alakulatok vitték el a három harangot, hogy ágyút öntsenek anyagukból. Ezt megelőzően „haranggyászmisét" celebráltak a templom papjai. A történet szerint, amikor a Nagyharangot lelökték, az összetört ott egy betonlapot, amit hosszú ideig nem pótoltak ki, a „haranggyilkosság" mementójául. Amikor a roncsokat elszállították, síró tömeg kísérte a szekereket a falu széléig.

– Jellemzően ma is többet harangoztatnak a földeákiak, mint a többi település hívei, ez is jelzi, hogy tisztelik a község harangjait – mondta Katona Pál esperesplébános, aki hozzátette: amikor tavaly a faluba került, nem szólt a harang, a hívők pedig zúgolódtak emiatt, de most már teljesen automatizált a kongatás. A falubeliek kérésére mindennap reggel hatkor, délben és este 7-kor hangzik föl a hívők számára fontos jel, és gyakran megkongatják a temetőkápolna harangját is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Grafikus vendégek

A makói grafikustábor egyik vezetője, Roskó Gábor – aki félig-meddig már makóinak számít,… Tovább olvasom