Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Mesélnek a régi falvédők

Falvédőket gyűjt, s olykor restaurál is egy magyarcsanádi védőnő, Lánczné Miklós Katalin. Azt mondja, a kézmunkák sok mindent elárulnak a régi mindennapokról és komoly értéket képviselnek – hamarosan kiállítást is rendez büszkeségeiből.
Lánczné Miklós Katalin kollekciója egyelőre harminc-negyven darabos. Fotó: Schmidt Andrea
A magyarcsanádi Lánczné Miklós Katalin figyelme akkor fordult a falvédők felé, amikor szüleinek hagyatékából, egy szekrény mélyéről előkerült néhány varrott darab. Azonnal gyermekkori emlékek jutottak az eszébe: a közös étkezések, a családi beszélgetések – arra viszont, hogy a falvédők mások számára is érdekesek lehetnek, csak később, évek múltán gondolt. Bár gyűjteményének első néhány darabja édesanyjától származik – mint meséli, nagyon ügyesen kézimunkázott, másoknak is varrt – , egy idő után minden ismerősénél érdeklődni kezdett, kinél maradtak meg falvédők. Megdöbbent, hogy bár régen szinte minden konyhában láthatott az ember belőlük, a legtöbben mostanra mégis kidobták vagy levették, elrakták. Hogy miért? Mert ma már nem divat a falvédő – hangzott többnyire a válasz.

Ebben van is valami – mondja Lánczné Miklós Katalin. Ugyanakkor úgy véli: a falvédők, mint a mindennapi élet tartozékai, nagyon sok mindent elárulnak azokról az emberekről, akiknek az otthonát díszítették, ezért érdekesek lehetnek ma is. Vannak közöttük tarkák, színesek, egyszerűbbek, vidámabb és szomorúbb hangulatot tükrözőek, ismerős és idegen keze munkáját dicsérők – mindnek megvan a maga története. És, noha némelyik ma már közhelyesnek vagy megmosolyogtatónak tűnik, a rájuk hímzett adomák is figyelemre méltóak. Némelyik az épp véget ért háborúra utal, egy másik a házasság vagy a gyermekszületés örömeiről mesél, egy harmadik pedig a szegénység keserű ízét idézi fel – elolvasva őket emberi sorsokba nyerhetünk bepillantást. Gyűjtőjük éppen ezért úgy gondolja: egyfajta hagyományőrzésnek is tekinthető a falvédők megmentése.

Ha ideje engedi, kiállítást is rendez majd belőlük. Némelyiket restaurálni is kell addig: zsírfoltok, penészes felületek, rozsdás szögnyomok, foszlott, lyukas részek, hiányzó darabok várnak némelyiken pótlásra, javításra. Kollekciója egyelőre harminc-negyven darabos – mint mondja, a gyűjtés lassan halad. A legrégebbi az 1900-as évek elejéről való, de a második világháború utáni időkből is maradt fenn belőlük. Ma már – tudomása szerint – nem készítenek ilyesmit. Más irányba halad a divat, a lakberendezés – vélekedik, hozzátéve: nem hiszi, hogy valaha is újra divatba jönne a falvédő. Ettől függetlenül úgy gondolja, érdemes nagyanyáink, dédanyáink sok-sok öltéssel készített kézimunkáit megmutatni – még a fiataloknak is.

Olvasóink írták

  • 2. Homoki Gabriella 2008. május 22. 17:22
    „Kedves Katalin...:))

    Gratulálok ehhez a csodálatos,értékes gyűjteményhez...:)))
    Hosszu évekota keresi édesanyám hol lehetne vásárolni
    falvédőket amiketz szivessen varrogatna...:))
    köszönöm hogy rátalálhattam erre az oldalra.
    Homoki Gabriella”
  • 1. Farkas Erzsébet 2008. április 23. 19:07
    „Nagyon örülök , hogy rátaláltam Katalin falvédőire, ugyanis én nekifogtam ezeknek a gyönyörűségeknek a varrásához. Saját elképzelésem alapján is szeretnék készíteni és régi falvédőket is szeretnék ujra varrni.Sajnos még egyelőre keveset találtam, ezért szeretném felvenni a kapcsolatot valahogyan Katalinnal,hátha tudunk segíteni egymásnak.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csataképek a makói József Attila Múzeumban

Már látható a makói József Attila Múzeumban a szombati honvéd emléknap kísérő kiállítása –… Tovább olvasom