Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok?

Makó - Az egykori makó történelemtanár, Rozsnyai János meseírással tölti nyugdíjas éveit.

Ki nem mosolyodna el, amikor gyermekkora kedvenc meséjére gondol? Sajnos, manapság egyre kevesebbszer hangzik el a családoknál esténként, az a bizonyos „Egyszer volt hol nem volt…". Pedig a mesék fantasztikus és izgalmas történetinek olvasása fejleszti a gyermekek szókincsét, koncentrációs képességét, illetve a környezettel való kapcsolatát is.

Így gondolja Rozsnyai János egykori történelem tanár, aki maga is számtalanszor olvasott fel lányainak esténként, és a mai napig folyamatosan csodabeli lények kiötlésével, mesék írásával tölti nyugdíjas éveit. Kedvencei közé sorolja a régi klasszikusokat, mint Andersen Kis hableánya, vagy a Grimm testvérek Jancsi és Juliskája.

Az egykori makó történelemtanár, Rozsnyai János meseírással tölti nyugdíjas éveit.
Az egykori makó történelemtanár, Rozsnyai János meseírással tölti nyugdíjas éveit.

1999-ben jelent meg első szépirodalmi elbeszélése, a Maros-parti mesék, majd 2008-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Országos Meseíró pályázatára írta meg Szent Pétör mög a hagyma című novelláját, ami bepillantást enged a Maros-vidéki hagymatermesztők idillikus életébe. Írása számos más pályázatra küldött mesével együtt jelent meg a minisztérium által kiadott különálló meséskötetben, Nálatok nőnek-e még égig érő paszulyok címmel.

A tanári hivatásról is úgy beszélt, mintha mesét mondana: - Volt egyszer, hol nem volt, egy fiatal tanító bácsi. Éppen órát tartott a negyedik osztályosoknak.  Óra vége felé azt kérte a gyerekektől, hogy rajzolják le a kedvenc meséjük egy részletét!  Egy kisfiú rágcsálta a ceruzáit és nézelődött mindenfelé.  A tanító bácsi megkérdezte tőle, hogy miért nem rajzol? A gyerek elvörösödött, és azt mondta: én nem ismerek egy mesét sem. A tanító bácsi elcsodálkozott, és azt mondta: csak mesélt anyukád neked valaha! Nem, válaszolta a kisfiú. De akkor legalább a televízióban láttál egy esti mesét? Tanító bácsi, nálunk se televízió, se áram nincs, tanyán lakunk.
Az osztályra olyan döbbent csend ült, hogy a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Azon az órán a tanító bácsi tanulta a legtöbbet!" - fejezi be tanulságos történetét Jani bácsi.

Elmondása szerint alapvető probléma, hogy a XXI. századi gyerekek szószegénységben szenvednek. Azért nem olvasnak, mert a mesék egy része és a kötelező olvasmányok is régies nyelvezetben íródtak. „Nem ismerik az emberek a régebbi szavakat. Nem mondanak nekik semmit. A mai gyerekeknek másabb mesét kell írni, mint a régieknek. Voltak régen is „durvább" mesék, mint például a Jancsi és Juliska, ahol a boszorkány meg akarta enni Jancsit, de azon látszódott, hogy nem komoly.
Kifogytak a szavak, ma már a látvány kell. " - mondta.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szálloda lehet a régi makói városháza

A város meg tudott egyezni a megyei kormányhivatallal az itteni hivatalok elhelyezéséről - végre benépesül a közhivatalok irodaházának földszintje. Tovább olvasom