Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Nem lehet érzelegni, amikor csak a holttestet adja vissza a folyó

Csongrád megye - A Maros Mentőcsoport 2012 májusában alakult a Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat tagjaiból. A közel 40 fős csapatot nemcsak a megyében vetik be, a dunai árvíznél is fontos feladatokat látott el a Tátrai János tűzoltó alezredes vezette csapat.
A Maros Mentőcsoportról legutóbb néhány napja adtunk hírt: a mindszenti strandnál a Tiszában elmerült 20 éves szegvári fiatalember tragédiájáról számoltunk be, búváraik hiába keresték az eltűntet a sötét, „egycentis" látótávolságú vízben, nem találták, másnap, vagyis vasárnap adta vissza a folyó a testet.

– Csoportunk 2012 májusában a Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat tagjaiból toborozva alakult meg – közölte a katasztrófavédelemtől Tátrai János (47) tűzoltó alezredes, a Maros Mentőcsoport vezetője, aki elmondta: jelenleg mintegy 40-en tagjai a csapatnak. Tevékenységük sokrétű, vízből, mélyből (barlangból, szakadékból) való mentés, valamint rendelkeznek olyan fémtestű hajóval, amellyel a vízen kigyulladt motorcsónakot, jachtot olthatnak, illetve arra is alkalmas, hogy a parton keletkezett, de csak a folyóról elérhető lángokat megfékezzék.

Egy évben legalább tucatnyi bevetésen vesz részt a Maros Mentőcsoport, ezek között akadnak különlegesek, mint amikor a tanyán lábtörést szenvedett beteghez vitték be – majd szállították onnan ki – terepjáróval a mentősöket. A sáros talaj miatt utóbbiak nem tudták megközelíteni az ingatlant. A legnagyobb feladatot a tavalyi dunai árvíz jelentette, amelynek elhárításában jelentős szerepet vállalt a Maros, például a csak vízen megközelíthető helyekhez szállítottak homokzsákot, és kimentették a víz által körülzárt ingatlanból a lakosokat.

Egy évben legalább tucatnyi bevetésen vesznek részt. Fotó: Maros Mentőcsoport
Egy évben legalább tucatnyi bevetésen vesznek részt.
Fotó: Maros Mentőcsoport

– Tagjainknak állandóan topon kell lenniük, ezért edzenek, sportolnak, többeket a vállalt szakterülethez köt a civil foglalkozásuk, például uszodában, egészségügyi intézményben dolgoznak. Halálos vízi balesetekkel is találkozunk – főleg nyaranta, nyílt vízen –, abból, ha csak egy fordul elő, már sok. Az a szörnyű, ha valaki elmerül, és rögtön nem találják meg, már valószínűleg nincs remény, és csak a holttestét adja vissza a folyó.

– Nehéz leírni azt, amikor valakit keresünk valamelyik folyóban, legutóbb Mindszentnél a Tiszában. Ilyenkor nem lehet érzelegni, megijedni, az egy másfajta tudatállapotot feltételez, búváraink csak a feladatra koncentrálnak, és nem képzelik el azt, milyen lesz a víz alatt megfogni a keresett személy kezét, fejét. Miután végeztek, a parton elgondolkozhatnak, feldolgozhatják a történteket, de a keresés közben erre nincs lehetőség, idő – mondta az alezredes.

– A Maros Mentőcsoportban is egy embernek több mindenhez értenie kell, a munkánkat az eredményességünk minősíti. Nem kesereghetünk a „kudarcon" sem, másnap újrakezdjük – közölte Tátrai.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városrész-nap a makói Kálvin téren

Vasárnap délután a Kálvin téri templomnál tartanak városrész-napot Makón. A programoknak estig nincs vége! Tovább olvasom