Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

˝Nem tök mindegy, hol vagyunk?!˝

Mezőhegyes - Augusztusban rendkívüli testületi ülésen szándéknyilatkozatot fogadott el Mezőhegyes arról, hogy amennyiben a törvények lehetővé teszik, kezdeményezni fogják, Békés megye helyett Csongrádhoz tartozzanak. Két hónapja nem történt érdemben semmi, épp ezért elutaztunk a kisvárosba megmérni, mekkora a megyeváltási láz. Még hőemelkedés sem nagyon van.
Odafelé úgy mentem, ahogy a vonat: Nagylakon, Csanádpalotán keresztül, visszafelé pedig a lehetséges vonzáskörzetet céloztam meg: Pitvarost, Csanádalbertit meg a határszélen lévő dél-békési kisvárost Csongrád megyéből ezen a két útvonalon keresztül lehet megközelíteni, s utólag kiderült, jogosan mondták a hegyesiek, hogy ha csak a bevezető útjaikat felújítanák egy esetleges megyeváltás után, már akkor megérné a „visszatérés".

Merthogy 1950-ig a makói székhelyű Csanád megyéhez tartozott az akkori falu, amit aztán a megyerendezés Békéshez sorolt át. Úton odafelé egy lelkes, eltökélt kisvárost vizionáltam, amely minden lehetséges eszközt megragad ahhoz, hogy elérje céljait ebben az ügyben. Beérve az 5299 lelkes (Wikipédia, 2010. január 1-jei adat – csak pontosan!) településre egy picit mást tapasztaltam: a Komlósi utca–II. József körút sarkán található élelmiszerbolt előtt két helybeli a két végletet képviselve felelt.

Mezőhegyesi életképek. Fotó: delmagyar.hu (galéria)

A nép hangja

– Nem tök mindegy, hol vagyunk?! Úgyis halálra van ítélve ez a település! Folyamatosan öregszik a lakosság, innen csak elmennek az emberek, nemhogy a fiatalok, hanem mindenki, akinek lehetősége van rá...

– Akkor maga miért van még itt?

– Mert esélyem sincs arra, hogy elmenjek: évek óta munkanélküli vagyok, alkalmi munkákból élek. 56 éves vagyok, 8 általánosom van, a cukorgyárban dogoztam, amíg ki nem rúgtak. Most melyik munkáltatónak kellenék? Maga alkalmazna? – kérdez vissza a nevét nem vállaló, kissé ingerültté váló férfi, s „ismerve" a honi munkaerő-piaci igényeket, lehetőségeket, erre tényleg nem nagyon lehet mit mondani.

Tótkomlósnak nincsenek ilyen tervei

A Mezőhegyestől 12 kilométerre északnyugatra, szintén a békés–csongrádi megyehatáron lévő Tótkomlóson nem is gondolkodtak hasonló lépésen. Garay Rita polgármester azt mondta, olvasták a sajtóban megjelenteket Mezőhegyes terveiről, de náluk ilyen fel sem merült, szó sem volt róla a képviselő-testületi üléseken. – A lehetőségeinkhez mérten jól működünk, és eszünkbe nem jutott, hogy egy ilyen lehetőséggel éljünk. Nem hiszem, hogy profitálni tudnánk belőle – vélekedett a szomszédos település első embere.

A boltból gyerekeivel kilépő, gyesen lévő anyuka, Némethné Hajnal Mónika egy kicsit optimistább: – Akkor, amikor a polgármester asszony bejelentette, hogy a képviselőtestület szándéknyilatkozatot fogadott el a megyeváltásról, egy picit felpezsdült a város. De sajnos két-három napnál nem tartott tovább. Amíg benne voltunk a tévében, az újságokban, addig a többség örült, de ma már ugyanolyan közönyös mindenki, mint korábban volt. Én örülnék neki, ha Csongrád megyéhez tartoznánk! Békéscsabától pont olyan messze vagyunk, mint Szegedtől. És lássuk azért be, a két megyeszékhelyet össze sem lehet hasonlítani. A hozzánk legközelebbi nagyvárost Makónak hívják, körülöttünk itt Békésben hasonló nagyságú, lélekszámú települések vannak. A régióközpont Kovácsháza, de... semmivel sem több, jobb, szebb nálunk. Itt mindenkinek az agrárium nyújt, nyújtott megélhetést, hogy ez anno és most dinnyét jelentett, cukorrépát vagy mást, az gyakorlatilag mindegy. S mivel a mezőgazdaság is olyan állapotban van, pláne itt nálunk, mint sok minden más az országban, innen lehetetlen kitörni – zárta monológját Némethné. Arra a kérdésre, hogy akkor miért érné meg Csongrád megyéhez tartozni azt felelte:

– Akkor talán kevésbé lennének katasztrofális állapotban az útjaink.


Nagyobb térképre váltás

Hasonló véleményen van Pasekné Bányai Ilona is, akivel a Ságvári utcában beszélgettem. – Ide olyan ipar, mint mondjuk Kecskemétre a Mercedes, sosem fog települni – mondta a középkorú asszony. – Nincsenek útjaink, a vasútvonal is lassan leépül, senki nem jön ide. A határ ide közelebb van, mint bármelyik magyar település. Ha Békés megyében maradunk, lehetetlen lesz kitörni. Egyre több az üres ház a városban, lassan ingyen sem kellenek senkinek. Mindentől nagyon messze vagyunk. Munkát itt egyedül a kombinát ad nekünk, illetve az önkormányzat és intézményei még a foglalkoztató. De más nem nagyon van. Nem csodálkozom azon, hogy a fiatalok elmennek. Viszont ha megyét válthatnánk, amit személy szerint támogatok, akkor akár járási központ is lehetnénk, s a közeli kelet-csongrádi falvak – Pitvaros, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagyér – is profitálhatnának ebből. Arról nem is beszélve, hogy mi tulajdonképpen visszatérnénk, hiszen 1950-ig Csanád megyeiek voltunk.

Mezőhegyesi életképek. Fotó: dlmagyar.hu (galéria)

– Rólunk a politika egy kicsit elfeledkezett az utóbbi időben, és ennek nagyon egyszerű oka van: az országgyűlési képviselő fideszes, a polgármesterünk független.

Ahogy a polgármester látja

Kovácsné Faltin Erzsébet hivatalból is optimista: – Nagyon bízunk abban, hogy állami aktussal, azaz az önkormányzati törvény változásával lehetőségünk lesz arra, hogy Csongrád megyeiek legyünk. Viszont akkor sem adjuk fel, ha marad a mostani rendszer. Ez esetben helyi népszavazást kezdeményezünk, aminek remélem, olyan eredménye lesz, amely kellően megalapozza azt, hogy megvalósulhasson a megyeváltás. A Békés megyei kormányhivatalban értik, elfogadják az érveinket, bízunk benne, hogy fentebb is, és nem történik semmi, ami meggátolná álmaink beteljesülését – mondta sejtelmesen a polgármester asszony, aki amikor rákérdeztem, mire gondol pontosan, azzal tért ki: „bármikor bárkivel történhetnek váratlan dolgok, nem?" 

Mezőhegyesi életképek. Fotó: dlmagyar.hu (galéria)

Olvasóink írták

  • 5. Krampampuli 2011. november 05. 09:49
    „4. miumiu 2011.11.03. 23:19

    - A diagnózis helyes. Ezt eddig is mindenki tudta semmi újat nem írsz. A hogyan a kérdés mindig, erről is volna véleményed, mert enyhe kritikát érzek ki belőle de semmi építőt, ilyenből meg sok van!
    A polgármester asszony az első aki próbálkozik valamivel ezért kellene támogatni. A megyeváltásban igen is van perspektíva!”
  • 4. miumiu 2011. november 03. 23:19
    „A mezőhegyesieknek bizony van mit visszasírni. Virágzó település volt. Csak a sírás környékezi az onnét elszármazott jóérzésű embereket, miközben olvassák a cikket, nézik a képeket.
    Mezőhegyesen nem fog segíteni a megyeváltás.
    Nincs munka, úthálózat tragikus. Ezért egyenlőre a falusi turizmus szóba se jöhet, mivel nem lóháton szeretne odaérni a vendég. Csak ott szeretne lóra ülni. A "falusi turizmus" kifejezést a politikusok dobták be az elszegényített települések lakóinak. Varázsszó, olyan mint az abrakadabra. Eredmény?! semmi
    Mert a varázsszó csak akkor hoz eredményt, ha a varázslónál megvan a felkészültség.
    Mezőhegyes esetében ez az úthálózatot jelenti elsősorban.
    Az ott élő emberek pedig nagyon igénytelenekké váltak. Könnyű azzá lenni ott, ahol a remény a megyeváltásban mutatkozik csak. Az idősek keseregnek, emlékeznek, meghalnak. A fiatalok elmennek, vagy morzsolgatják éhbéren életüket. Igen, kellene tanulni, nyolc osztállyal tényleg nem lehet. A polgármester agilitásának nem a megyeváltásban kellene felfényleni, hanem abban, hogy a tudás érték, még akkor is ha teljesen leértékelődött.Ennek elfogadtatása a nyolcosztályos emberekkel, lenne a polgármesterség igazi "agilitása".”
  • 3. hajosinas 2011. november 03. 18:44
    „A férfi "nem tök mindegy hol vagyunk." ha tenne is valamit önmagáért, még talán vihetné is valamire,Hiosz ideje lenne továbbképeznie magát.De neki "tök mindegy". A fiatalasszony kicsit másként látja a dolgokat és ez nagyon jó.Sejti a lehetőségelket, tudja pl. hogy a rossz út sehová sem vezet,csak a semmibe ahol minden "tök mindegy".
    Én csak gratulálni szeretnék a képviselő testület döntéséhez már másodszor,nem utolsó sorban a polgármester Asszonynak.Szurkolok nekik ,hogy siker koronázza kezdeményezésüket.Feltételezem ők ismerik a lehetőségeiket,melyek környezeti adottságaikból, a világhirneves ménesből /még ha nem is állami tulajdonban van/ fakad.Ehhez már csak a vidéki vendéglátást kell elkezdeni és már mindjárt nem lesz "tök mindegy".Talán még az Uri embernek is lenne egy kis munkája állandóra, a diszkertek rendbetartásával, amire a vidéki vendégfogadósok alkalmaznák.Higyje el Uram "nem tök mindegy." Sok sikert kivánok Önöknek.”
  • 2. Krampampuli 2011. november 03. 08:53
    „A polgármester asszony az eddig legrátermettebb, legagilisebb polgármester. Nem hinném, hogy nála jobbat kaphat a város. A korábbiaknak kellett volna felismerni a város adottságait. Például a falusi turizmus címén pályázni rendbe tenni a lovarda körüli dolgokat. A környékben messze sehol egy hely ami a lovaglásnak mint sportnak mint kikapcsolódásnak helyet adhatna. A környező települések lejjebb voltak mint Mezőhegyes csak tudtak és mertek élni a lehetőségekkel. Itt még mindig a Cukorgyárat sírják vissza. Szomorú a cukorgyári bezárások de ellene nem sokat lehet egy városi önkormányzat csak annyit, hogy tudomásul veszi és keresi a lehetőséget, okosan agilisen! Szurkolok, hogy sikerüljön Csongrád megyéhez csatlakoznia e településnek.”
  • 1. KamuNeni 2011. november 03. 07:40
    „Hogy is tortent volna akarmi is?? Ha nem ado emelesrol van szo akkor egyaltalan nem fontos MO-n.

    A sok lusta onkormanyzati dolgozo csak a seggit mereszti egesz nap. Ugyan ugyan ki is vart el toluk akarmi erdemlegeset is??

    Balgak!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Boksszal emlékeznek Makón Erdei Jánosra

Makó - Ökölvívó- és thai- box-mérkőzéseket láthat a közönség pénteken 16 órától Makón, az Erdei… Tovább olvasom