Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Összehoztuk az elveszett unokatestvéreket

Makó, Szeged - Lapunk közreműködésével találta meg egymást a makói Medve Imre és a szegedi Bajusz Sándor. Unokatestvérek, de 30 éve hiába próbálták egymással felvenni a kapcsolatot. Ami elveszett, azt most próbálják bepótolni – nincs olyan hétvége, hogy ne találkozzanak.

– Nem lehet leírni az örömet, amit akkor éreztem, amikor harminc év után a telefonban újra meghallottam Imre hangját. Ha eszembe jut, most is meghatódom – mesélte a szegedi Bajusz Sándor. A 60 esztendős nyugdíjas három évtizede veszítette szem elől makói unokaöccsét, Medve Imrét (58), akivel egészen addig nagyon szoros rokoni kapcsolatban volt: gyermekkorukban Makón folyton együtt játszottak, rosszalkodtak, jártak gombát szedni és horgászni.

Legénykorukban is közösen mentek szórakozni, bulikba. Medve Imre jellemző motívumként azt is megemlítette, hogy unokabátyja édesapját szinte a saját apjaként tisztelte és szerette – utóbbit korán elveszítette.

A két férfi közti kötelék azt követően szakadt meg, hogy mindketten megnősültek, dolgozni kezdtek. Abban az időben a telefon nem volt mindennapos dolog, a találkozások pedig megritkultak. Mindketten elkerültek – Bajusz Sándor ráadásul Szegedre – régi otthonukból, s ezt további költözések követték.

Mint mondják, mind a ketten próbáltak a másik nyomára bukkanni, csakhogy a volt szomszédok sem Makón, sem Szegeden nem tudtak útbaigazítással szolgálni. Medve Imre még a népesség-nyilvántartót is megkereste, ott azonban csak akkor adtak volna neki segítséget egy levél továbbításával, ha pontosan megmondja keresett rokonának a születési adatait és az édesanyja leánykori nevét. Mivel ezeket csak nagyjából tudta, nem járt sikerrel.
 

Medve Imre (balról) és Bajusz Sándor harminc elveszett évet igyekszik pótolni a múltidézéssel. A szerző felvétele
Medve Imre (balról) és Bajusz Sándor harminc elveszett évet igyekszik pótolni a múltidézéssel. A szerző felvétele


Utolsó kísérletként lapunkhoz, a makói szerkesztőséghez fordult. A Csörög rovatban tette közzé a telefonszámát azzal, hogy keresi rég elveszett kedves rokonát. A felhívást Sándor ugyan nem olvasta, unokahúga azonban, aki tudta róla, hogy régóta szeretné a makói rokonnal felvenni a kapcsolatot, már aznap becsöngetett nála a nagy hírrel.

Nem sokkal később felhívták Imrét, a beszélgetést pedig hamarosan személyes találkozó is követte. Ennek bő egy hónapja – azóta szinte nem múlik el úgy hétvége, hogy ne találkoznának Makón vagy Szegeden családostul. A múlt héten Bajuszék jöttek el Medvéék Kisporond utcai otthonába; a régi fotóalbumokat lapozgatva jót beszélgettek, megebédeltek, még a temetőbe is kilátogattak az elhunyt rokonok sírjához.

Mindketten megerősítik: a hétvégi találkozókon mindig jó a hangulat, és a végén nehéz egymástól elköszönni, hiszen három évtizedet igyekeznek bepótolni a vidám múltidéző beszélgetésekkel. A makói unokaöcs, aki személyesen már kifejezte köszönetét, külön kérte, hogy írjuk meg: nagyon hálás a Délmagyarországnak és személy szerint is azoknak a kollégáinknak, akik segítettek abban, hogy újra felvehessék egymással a kapcsolatot.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Makói húsvétoló

A város főterén színes kavalkád köszöntötte a Húsvétot Tovább olvasom