Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 30°C Még több cikk.

Ötven éve Rózsika volt a szépségideál

Csanádpalota - Ő kapta a második legtöbb szavazatot a Falusi Vasárnap 1958–59-es országos szépségversenyén. Sajnálja a hasonló rendezvényeken induló mai lányokat: azt mondja, ő nem volt ennyire kiszolgáltatott helyzetben.

Ő kapta a második legtöbb szavazatot a Falusi Vasárnap 1958–59-es országos szépségversenyén, a fiúk az újságban megjelent képével teleragasztgatták a cséplőgépet. Ekkora népszerűséggel ma fölfedezik az ember lányát, modell lesz, műsorvezető. A csanádpalotai Vojtosovics Rozália háromgyermekes édesanya lett, szövőgyári dolgozó, szakoktató. Sajnálja a mai szépségversenyek résztvevőit: azt mondja, ő nem volt ennyire kiszolgáltatott helyzetben.

Csak egy szép emlék, nem több az ötven évvel ezelőtti országos szépségverseny a Szőregen élő Bánfi Józsefné Vojtosovics Rozália számára. 1958-at írunk: ebben az évben hirdetik ki az Európai Gazdasági Közösség megalakulását, pályára áll az első amerikai műhold, Elvis Presley már javában rázza a csípőjét. Megszületik Madonna, Sharon Stone, Friderikusz Sándor és Kulka János, egy másik János, Kádár pedig – '56 óta – most adja ki a kezéből először a minisztertanács-elnöki tisztet, Münnich Ferenc az új kormányfő.

A Falusi Vasárnap című országos képes hetilap szerkesztősége gondol egy merészet, és szépségversenyt hirdet, mert meg akarja keresni a kor magyar szépségideálját. Természetesen szó sincs arról, hogy lányok vonulnának a színpadon nagyestélyiben, majd fürdőruhában, nincs korona és hírességekből álló zsűri. A KISZ parasztifjúsági hetilapja fiatal lányok, asszonyok szolid portréfényképét várja és közli hónapokon át, az olvasók pedig úgy szavazhatnak, ha kivágják a kiválasztott leány képét, és beküldik a szerkesztőségnek.

A téeszszervezők is őt vitték magukkal a nagygazdákhoz. Fotó: Frank Yvette

A tét komoly: az első helyezettre konyhabútor, a másodikra világvevő rádió, a harmadikra étkészlet vár. Az izgalom és a siker nagy, több száz kép érkezik, néha a teljes hátsó oldal tele a lányokkal. A szavazás átnyúlik a következő esztendőre.

– Másfél éves voltam, amikor apámat elvitték katonának, és ötéves, amikor hazakerült a hadifogságból – mondja Bánfi Józsefné. – Egyedüli gyerek voltam, és a szüleim úgy gondolták, meg kell alapozni a jövőt. Áztatósok lettünk: ez kenderipari munka, nagyon kemény, de az akkori körülményekhez képest jól megfizették. Sokáig úgy jártam iskolába, hogy az év egyik felében Fenékpusztán kezdtem, majd itthon, Csanádpalotán folytattam. Nehéz volt, de néhány év múlva tudtunk venni egy házat 8000 forintért, és gazdálkodhatott a család. Édesanyám, emlékszem, mindig megmondta, mi a hibám, kritikus volt velem, de a fényképemet is ő küldte el titokban. Műtermi kép volt, Ida néni, a falubeli fényképész készítette, kinagyította, és ki is tette a műterem kirakatába, mert jól sikerült. Ekkor tizenhat éves voltam.

Fényképei a cséplőgépen

A fotó megjelent az újságban, és ennek hamar híre kelt a faluban. Rózsika – így szólította édesanyja – azt mondja, ettől azért nem lett belőle „sztár". Édesapja tette szóvá egyszer, félig viccesen, milyen tökéletlenek ezek a fiúk. Teleragasztják Rózsika újságból kivágott fotójával a cséplőgépet, ahelyett, hogy beküldenék, ahogy kell.

– Nem mosolygok a felvételen. Nagyon zárkózott, gátlásos lány voltam, akkor se nőtt meg az önbizalmam, amikor kiderült: én kaptam a második legtöbb szavazatot az országban, 485-öt. Az első 572-t kapott. Nagyon sokan írtak nekem levelet, persze, fiúk, a postás alig győzte hordani – mondja Rózsika. – Annak örültem igazán, hogy a rádió lett az enyém. Igaz, ahogy elkezdődött a verseny, még nem vezették be az utcába az áramot, de közben lett villany is, és hallgathattuk a rádiót: én persze zenét, aztán este anyámmal a Szabó családot. Éjjel apám ült oda mellé, áttekerte a Szabad Európára, és szidta a kommunistákat, mert persze zavarták az adást.

Rózsikának nem változott meg az élete, a médiahírnév „marketingértékét" azonban a helyi hatalom megpróbálta kihasználni: amikor a téeszt szervezték, őt is vitték magukkal az agitálók a nagygazdákhoz. Akik ilyenkor mindig visszakérdeztek: és, kislányom, a te édesapád belépett-e már? – Én meg pirultam, mert akkor még nem, nem is akart. Végül persze mind beléptek. Én egy év után kimaradtam a makói József Attila Gimnáziumból, mert édesanyám súlyos beteg lett, gondoztam, és a háztartást vezettem. Aztán meghalt szegény, én pedig elmentem Szegedre.

Galéria kép

Megnézi a címlaplányokat

Az újszegedi szövőgyárban húsz évig dolgozott. Férjhez ment, megszülettek a gyerekek. Édesapja is hozzájuk költözött. Rózsika munka mellett tanult, idővel szakoktatóként is dolgozott, volt brigádvezető, kétszer kiváló dolgozó, kapott miniszteri kitüntetést, majd váltott, és végül raktárvezetőként ment nyugdíjba a rendszerváltás után, 15 ezer forinttal. Férjétől rég különváltak, és miután élettársa is meghalt hosszú betegség után, úgy döntött, egyedül szeretne maradni. Természetesen három gyermekével, öt unokájával rendszeresen tartja a kapcsolatot. Szeret olvasni. Megnézi a színes újságok címlapján a lányokat, mint bárki más, a szépségversenyekről szóló műsorokat is a tévében. Köztudott, most tervez egy ilyen produkciót az egyik kereskedelmi csatorna.

Ha megmérkőznek a sminkesek

– Ha annak idején arról lett volna szó, hogy fürdőruhában és estélyiben kell végigmenni egy színpadon, nem vállaltam volna – mondja. – Sajnálom azokat a lányokat, akik ma szerepelnek a szépségversenyeken, egyrészt, mert látszik, mennyire kiszolgáltatottak, másrészt, mert már az a természetes, hogy nem a természetes szépség, hanem a smink versenyez.

Rózsika néni nem dicsekszik azzal, hogy egy egész ország szépnek látta egykor. Nevetett, amikor régi újságokat lapozgatva rábukkantunk a képére, kinyomoztuk asszonynevét, és felhívtuk telefonon. Kiderült: néha azért ma is szóba kerül egykori szereplése.

– Tudja, a rádió miatt: a fiam nemrég elkérte, és otthon a szobában tartja, egy Kékes tévé mellett, mert tényleg szép formájú. Ha vendégek jönnek hozzá, és megdicsérik, milyen szép, ő elmeséli a történetét.
Rózsika nyugodtan letagadhatna tíz évet. Amikor ezt megmondjuk neki, láthatóan zavarba jön, nevet, és tiltakozik. Aztán bevallja: míg most fotóztuk, sokkal jobban izgult, mint ötven évvel ezelőtt.

A díjátadás izgalmai

A szépségverseny három győztesét – a kenderesi segédtanítónőt, Erdős Juliannát, a palotai Vojtosovics Rozáliát és a kunágotai Gyura Erzsébetet –, „valamint hozzátartozóikat, hódolóikat" a Falusi Vasárnap budapesti, Blaha Lujza téri székházában fogadták 1959. március 6-án, délután öt órakor. – A nagynénémmel mentünk, ő már volt Pesten, tudta a járást – meséli Rózsika. – Az újságírók is izgatottak voltak, álltak az ablakban, azt figyelték, hogy az érkező lányok között fölismerik-e a győzteseket a beküldött képek alapján. A szervezők megijedtek, amikor kiderült, hogy a 3. helyezett lánynak – aki az újságban közölt fotón barnának látszott – a valóságban egészen világos szőke a haja. Főtt a fejük, mi legyen most a közös képpel, mert mit szólnak az olvasók? Elhiszik-e, hogy ez ugyanaz a lány? Végül megoldották valahogy, a kislány a közös fotón is barna volt, de az idegességük ránk is átragadt, ez látszott a fotón.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már kezelhetetlen a 43-as főút forgalma

Makó - Lényegében kezelhetetlenné vált a forgalmi helyzet a 43-as főútvonalon – ismerte el a makói képviselő-testület ülésén a Magyar Közút Kht. megyei igazgatóságának vezetője. Tovább olvasom