Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Parkolópályán az Erdei-szobor

Makó - Egy éve húzódik Erdei Ferenc mellszobrának újbóli felállítása az íróról elnevezett iskolában. Az alkotást a kollégiumépítés idején vitték el az udvarból, azzal, hogy majd az aulában kap helyet. Az író, politikus emlékét ápoló társaság attól tart, az iskola új vezetése nem akarja felállítani a szobrot, ez azonban az igazgató szerint nem így van.
Erdei Ferencnek, Makó szülöttének eredetileg két felirat és két szobor őrzi az emlékét a városban. Az Aradi utcán emléktábla jelzi a szülőház helyét, a közelben ott a makóiak által „Panyókás Erdeinek" nevezett szobor, és a régi alapokra épített új Hagymaház falán is van egy tábla. Nemrég még a szomszédos kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskola is Erdei nevét viselte. 1998 novemberében pedig ennek az udvarára került át – a helyi múzeum raktárából – a szintén Makóhoz kötődő Hadik Magda egyik legjobban sikerült alkotása, az Erdei-mellszobor. Az utcáról is jól látható mű azonban útjában volt a kollégiumrekonstrukció terveinek. Az akkori igazgató, Savanya Sándor úgy látta, az alkotás a korábbinál is jobb helyen lenne az aulában. Savanya lapunknak azt mondta, ő 2007 nyarán elmondta az iskola akkori vezetésének az elképzelést, ő azóta nem hallott arról, hogy változott volna valami.

Emiatt aggódik az Erdei Ferenc Társaság, amelynek titkára, Sarró Ferenc arról tájékoztatott, meg fogja keresni a Makói Oktatási Központ igazgatóját, Horváth Zoltánt, hogy megkérdezze, mi az iskola terve az alkotással.

A történetben nem lenne semmi különös, ha nem Magyarországon élnénk. Makón a kilencvenes évek elején lezajlott polémia miatt különös jelentősége van annak, ha Erdei neve bármilyen összefüggésben szóba kerül. Tudni kell azt is, hogy az Erdei-szakközépiskolát működtetője, a 2006 óta fideszes többséggel vezetett megyei önkormányzat tavaly összevonta a Galamb-szakközéppel. Ezt és a következményeket a baloldali többségű makói önkormányzat nem vette jó néven, és nyilván sokan gondolják most úgy, hogy Erdei emléke nemkívánatos.

Az új Makói Oktatási Központnak terve, hogy a két tagintézmény hagyományait megőrzi. Horváth Zoltán kérdésünkre azt mondta, épp a minap beszéltek tantestületin a szobor ügyéről, két-három helyszín is szóba került, de ezekről még nem szeretne nyilatkozni. Horváth úgy tudta, a múzeum restauráltatja a szobrot, Halmágyi Pál múzeumigazgató azonban azt mondta, náluk nincs az alkotás. De ha úgy alakul, szívesen visszafogadják. Felhívtuk dr. Hadik György sebészt is, aki rokona a szobrásznak, ő azonban indulatosan utasította el érdeklődésünket, és letette a telefont. Halmágyi Pál vonta le azt a következtetést, amire mi is jutottunk, miután mindenki vel beszéltünk: jó lenne, ha az érintettek a kölcsönös tartózkodást föladva egyszerűen leülnének, és megbeszélnék, mi bajuk van egymással.

Erdei, a regényhős

„Széles úton járt" – ezt a legpontosabb jellemzést Erdei Ferencről (1910–1971) Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató mondta, aki tiszteli Erdei munkásságát. A parasztpárti politikus, író, szociológus, a szövetkezetesítés egyik fő szervezője nem kerül olyan sűrűn szóba a történelmi példákat gyakran citáló politikai közbeszédben, mint Bibó, szerepének újraértékelése mégis most aktuális. Ebből a szempontból érdekes Závada Pál két regénye, A fényképész utókora és az idén megjelent Idegen testünk, mert mindkettőben felbukkan Dohányos László, akinek alakját Erdeiről mintázta az író. A regényben így feltűnik a háború előtti népies mozgalom, amelynek kezdeményezői a szociális szélsőségek orvoslását a „zsidók visszaszorításával" együtt látták megvalósíthatónak – végül pedig, a háború után balra sodródtak.

Olvasóink írták

  • 3. anna 2008. november 10. 14:17
    „Nincs szoborra sem Erdei Ferencnek, sem a hozzátartozóinak szüksége.
    Szobor nélkül is tiszteli aki ismeri tevékenységét. Aki meg utálja, arra meg én nem lennék büszke.
    Móricz Zsigmondot, Veres Pétert, Móra Ferencet József Attillát, no meg ILLÉs BÉLÁT is utálják. Talán ha valaki kézbe venné Illés Béla: Ég a Tisza szösszenetét, belelapozna! A tót-ruszin-oláh-szerb-bosnyák-horvát nemzeti érzelmekről kaphatna egy kis ízelítőt. Nem a magyar-ellenességről, hanem a magyar közigazgatás által megnyomorítottak kiszolgáltatottságról ad számot, a sunyin elhallgatott Őszirózsás forradalom előtt, alatt. Pedig 1919-ben volt valami, nem is kicsi valami! Meg Károlyi sem a pápa utasítására szerette a parasztot annyira, hogy a birtokát felosztotta. A Tianon előtti és utáni magyar közigazgatás kíméletlen nagyképűsége a mai ellenünk irányuló öröklött előitélet bölcsője. Nem érti aki nem akarja érteni, mert haszonélvezője volt! Elmúlt!!!”
  • 2. triatlonos 2008. november 05. 19:20
    „A jelenjegi igazgató annyira fiatal, hogy nem tudja megitélni Erdei szerepét, talán azt vizsgálja, hogy járt-e templomba! Talán azt sem tudja, hogy mi az az AVH, de abban biztos vagyok,hogy Erdei nem volt "kispályás"! Ezt azért gondolom, mert a szülő háza mellett ott van a nagypálya, és a két edzőpálya, amit a Szabókert újitott fel! Altalajlazitás, majd felújitás okt. 15-ig, most nov. 5 van! Hogyan is állunk? Hogy szalad az idő!
    De Erdei emléke örök! Nevezzünk el róla valamit,ami a tervezett határidőre elkészül!!!!! Lehetne ez az M-43-as autópálya, vagy az okt 31. határidős 9km-es kerékpárút, vagy az elmúlt évekre tervezett csatorna beruházás, vagy bármi. De Erdei nevét ne járassuk le holmi határidős problémákkal!”
  • 1. Antikommunista 2008. november 05. 08:32
    „Internálás terem: Terrorháza

    " A háború utáni internálási joggyakorlat szabályozása Erdei Ferenc belügyminiszternek, egy 1945. június 21-i, bizalmas, közzé nem tett rendeletében található. Ez a rendelet korlátlan internálásra jogosította fel azokat a szerveket, amelyek meg voltak bízva ennek végrehajtásával. Ennek értelmében a társadalomnak több mint a fele érintve volt a párttagoktól kezdve, a pártonkívüliekig, internáIni kellett a szélsőjobboldali szervezetek tagjait, a volt horthysta katonatiszteket, csendőröket, B- listásokat, azokat a feljelentőket, besúgókat, kocsmárosokat, trafikosokat."

    "´A ˝fenyegetett demokrácia˝ időszakában (1945-1948) az internálás, mint a rendes és külön büntetőbíráskodás kiegészítője, vagy mint törvénytelen fóruma funkcionált, az
    internáltak száma a fővárosban és vidéken meghaladta a 40 ezret. 1945-től az internálás olyan megkülönböztetett eszköz volt, amellyel az MKP, majd 1948 júniusától az MDP megvalósíthatta céljait, ez alatt értendő a politikai ellenfelek (pártok és vezetőik) majd a saját pártjukon belüli ellenfeleik fizikai eltávolítása és kiiktatása a gépezetből és valamelyik titkos internáló táborba vagy börtönpince aljára való száműzése. Az internáló táborok felállítása -a már meglévőkön túl, pl.: Kistarcsa -, az internálás lehetőséget teremtett a büntető jogrendszer adta törvényes keretek áthágására és eszköze lett az MKP, de főleg majd az MDP ellenségeivel való leszámolásra, először az 1948. szeptember 6-án, (a 288009/1948. BM. sz. rendelettel) megalakult BM ÁVH, majd egy átszervezés után (1949. December 24-én hagyta jóvá az Államvédelmi Bizottság) a már független szervként működő Á VH segítségével és hathatós közreműködésével."

    Erdei kommunista volt, a legvéresebb fajtából. Ilyen szemétnek nem jár szobor, maximum Kubában vagy Észak Koreában,”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

17 éves rabló Makón

Makó - Tizenhét éves az a makói fiatalember, akit többek között rablás, zsarolás, lopás és okirattal… Tovább olvasom