Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -5°C | 1°C

Rója István: Maros, Nagylaktól Szegedig

Mi a kedvenc helye? – kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől és nem közismert emberektől is. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de a választást meg kell indokolni. Reméljük, érdekességeket – személyeket és helyeket – ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk.
A Makói József Attila Gimnázium igazgatója, Rója István szenvedélyes evezős, ezért amikor kedvenc helyéről kérdeztük, gondolkodás nélkül vágta rá: a Maros, Nagylaktól Szegedig.

– Nyolcéves korom óta, azaz éppen negyven esztendeje evezek – ma már nem csupán egyedül, hanem a családdal együtt is. Vízre szállok a Tiszán és olykor a Körösökön is, ám máig a Marost szeretem a legjobban. Miért? Nem csupán a nosztalgia mondatja velem, hogy ez a folyó egyszerűen csodaszép. Nemrég például szemtanúja voltam a Maroson a tiszavirágzásnak, és mondhatom, nagyobb élmény volt, mint a tiszai tiszavirágzás.

Meg aztán az is igaz, hogy a Maros mindig meg tud lepni. Hiába evezek rendszeresen, a folyó medre – mint a vízfelszín fodrozódásai a gyakorlott szemnek mutatják – állandóan változik. Ezért is kemény, veszélyes folyó. Előfordul, hogy néhol egészen sekély vízben haladok, legfeljebb fél méteresben, aztán néhány centiméterrel arrébb már három méter mély a folyó. A sodrása is erős. Igazán csak az érezheti magát benne biztonságban, aki jól ismeri – mondja az iskolaigazgató.

Rója István egyébként nemcsak evez, de úszik is a Marosban: például a Balaton-átúszó versenyre is itt készült, edzett – fiaival együtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Borzalom Makón: felgyújtották Henit

Makó határában, egy erdős-nádas területen találtak rá tegnap az összeégett Henriettára. Egyelőre nem… Tovább olvasom