Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Sági Oszkárt a szirti sas a párjának tekinti

Héjával fácánra, szirti sassal akár rókára is lehet vadászni – ha a megszállott ember rászán az életéből néhány évet arra, hogy összeszokjon és együtt tanuljon a fogságban született ragadozó madárral. Magyarországon kétszázan űzik ezt az ősi sportot, amely nem egy egyszerű hétvégi passzió. A madár ugyanis nem fegyver, hanem igazi vadásztárs.
Sági Oszkár és társa a makói vadásznapon tartott bemutatót. Fotó: Gyenes Kálmán
Miközben a makói vadásznapon, a Maros-parton nagy tömeg vette körül a felvonultatott vadászkutyákat, a mező sarkában, a víz közelében egy kötelekkel körülvett szobányi területen ragadozó madarak várakoztak, és zavarba ejtő szemmel méregették azt a néhány embert, aki a köteleken kívülről nézte őket. Egy szirti sas, egy hím héja és egy tojó, egy egerészölyv, s egy vándorsólyom ült a fordított triangulumhoz hasonló alkalmatosságokon. A solymászbemutatóra készülő Banai Zoltán és a mongol ruhát viselő Sági Oszkár olykor kézbe vette a hím héját, amely néha verdesett a szárnyával; feszélyezte az ismeretlen emberek tömege, ám a többi madár sem volt nyugodt. A Nagykátához közeli Farmoson élő Oszkár szerint ez természetes: ezek a madarak a társukhoz szoktak hozzá, azt elfogadják, a többi emberrel szemben bizalmatlanok. Igaz, már vadon élő állatnak sem tekinthetők.

– Ezeket a madarakat – a közhiedelemmel ellentétben – nem úgy fogják be; mindegyik fogságban született, és erről igazolás is van – mondja Oszkár. – Magyarországon nemigen lehet venni ilyen ragadozókat, és ezért azt is nehéz megmondani, melyiknek mekkora az értéke. Az én szirti sasom annak idején két és fél millió forintba került. Ez a szám azonban nem fejez ki semmi lényegeset erről a madárról és a kapcsolatunkról.

A Magyar Solymászegyesületnek mintegy kétszáz tagja van. Ezek a speciális engedéllyel rendelkező vadászok éveken keresztül tanulják ezt a régi mesterséget, és a tanulás a madárral együtt zajlik. A kisebbekkel fácánra, kisebb vadakra, a szirti sassal pedig nyúlra, rókára is lehet vadászni. A madarakkal együtt kell élni, s etetni kell őket, mégpedig úgy, hogy az ennivaló megfelelő arányban tartalmazzon csontot, húst, tollat, illetve szőrt. A solymász tehát laboratóriumi patkányt vesz, baromfit nevel. Sokan azt gondolják a külsőségek – a szíj, a kesztyű, a madár fejére húzott maszk – alapján, hogy a ragadozó egyszerűen a fegyvere az embernek. Holott ez nem így van: ezek az eszközök fontosak, ám a madárnak határozott jelleme van, bármit nem hajlandó megtenni.
– Ezek valódi vadásztársak – mondja Sági Oszkár. – Az én szirti sasom engem a párjának tekint. Ez azzal jár, hogy párzási időszakban nem hajlandó enni, csak úgy, ha kézből etetem.

Olvasóink írták

  • 1. Zsolt 2007. december 28. 09:51
    „Jó napot! Én nagy ilyen Sas kedvelő vagyok és szeretnék eggyet én is a kezemre mert ez minden álmom csak tanítani kell meg gondozni lehet hogy nem ilyen egyszerű sőt biztos de én nagyon kiváncsi vagyok rá!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kukoricatermelők aggódnak

Az időjárás nagyrészt kedvezett idén a kukoricának, a termelők azonban mégsem nyugodtak: nem tudják,… Tovább olvasom