Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Süllyesztőbe kerültek a diktatúra szobrai

Makó - Negyven évvel ezelőtt avatták Lenin bronzszobrát a megyei pártbizottság előtt, a szegedi Rákóczi téren, majd 1992-ben előbb Algyőre, majd Makóra szállították. Vele van az 1960-ban elkészült Tanácsköztársasági emlékmű, ahogy a szegediek emlegették, a libás asszony.
November 7. piros betűs ünnep volt a múlt rendszerben, célzatosan az októberi forradalom 50. évfordulójára emelték Lenin kétszeres életnagyságú bronzszobrát a megyeháza – és az akkori pártbizottság – előtti Rákóczi téren. Mint ahogy azt Tóth Attila művészettörténész a Szeged szobrai és muráliái című művében írja, a Lenin-emlékmű a mögötte álló irodaépülettel a Kádár-korszak téralakításának tipikus példája volt. Alkotója, Kiss István akkoriban úgy nyilatkozott, „a népvezér arca derűs, azt jelképezi, hogy a nagy cselekvés utáni feszültséget a nyugalom váltotta fel".

Volt Sztálinunk is

A Stefánián, a mostani Lidicei emlékmű helyén – a volt Sztálin-sétányon – állt 1950–56. között Lenin és Sztálin szoborcsoportja, Tápai Antal alkotása, amely egy már meglévő szovjet művet másolt le. Lenin fáradtan, betegen ült és beszélt a fölé magasodó, tettrekész Joszif Visszarionovicshoz.

Lenin 23 évvel később, 1990. március 30-án távozott a Rákóczi térről, az MDF által meghirdetett tavaszi nagytakarítás során: már egy ideje a „Tovarisi, konyec" plakátok borították be talapzatát. Tóth Attila elmondta, a szobor először Algyőre, a múzeum barakkraktárába, majd annak felszámolása után a makói József Attila Múzeum udvarába került. Ma is ott tárolják a libás asszonnyal, valamint a makói felszabadulási emlékművel együtt.

Mellesleg Lenint sokkal kevesebb ellenérzés fogadta Szegeden – minden városba kellett legalább egy álló alak a diktátorból –, mint a már emlegetett libás asszonyt, Segesdi György tanácsköztársasági emlékművét. Az 1960. április 4-én, a Stefánián felavatott szobor a szegedi városkép legszebb, legegységesebb városképét csúfította el, azt a helyet, ahol korábban Erzsébet királyné szobra állt. Alkotója úgy magyarázta: keselyűn, a legyőzött kapitalizmus szimbólumán tapos a nőalak, amelynek ökölbe szorított keze jelzi, a harc még nem ért véget. Ez utóbbit szimbolizálja a „libának" azon mozdulata is, hogy még megemelte a fejét. A korabeli Délmagyarország is kritizálta a szobrot – kicsi a feje, nagy a két karja, írták elődeink –, és még az országos sajtót is uralta a „szegedi szoborügy". A szobrot 1992-ben távolították el, előbb Leninhez hasonlóan Algyőre, majd Makóra került. (Azért Makóra, mert a Boross József utcai raktárnak nincs udvara.)

Így múlik el a világ dicsősége. A Lenin-szobor a szegedi Rákóczi térről a makói múzeumudvarba költözött. Fotó: Segesvári Csaba

Utánajártunk, volt-e Szegeden a múlt rendszerben úgynevezett kurzusszobrász, de szakértők egyhangú véleménye szerint az ilyen monumentális alkotásokkal általában a fővárosi művészeket bízták meg. Megkérdeztük Zombori Istvánt, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóját, szerepel-e a tervekben olyan szoborpark létrehozása, mint amilyen Vásárhelyen vagy Budapesten, Budatétényben látható. A vezető, noha el tudna képzelni Szegeden is szoborparkot, nem hallott arról, hogy a város vagy a megye kezdeményezné. Hozzátette: amint elkészül a múzeum új raktára, Makóról visszakerülnek a diktatúra szobrai.

Hősi emlékművek

A Széchenyi tér északi és déli oldalán állt 1945-től, 46 éven keresztül a szovjet közkatonák, illetve a szovjet hősök emlékműve, amelyeket a Vörös Hadsereg állított. Az obeliszkek Kárpátokból származó, rózsaszín márványát lebontásuk után a Belvárosi temetőben létesített második világháborús emlékműhöz használták fel, a szobrászi díszeket és feliratokat a múzeum őrzi.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb fotók mosolyalbumunkba

Makó - Készül idei mosolyalbumunk a babákról: hétfőn Makón 131 apróságot hoztak el a büszke szülők,… Tovább olvasom