Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

Személyes holmik vására egy makói vendéglőben

Megunt játékokat, kinőtt ruhákat, már nem használt személyes használati tárgyakat, eszközöket kínálnak az árusok a makói bolhapiacon. A Szent Gellért borozó és vendéglő nem üzleti megfontolásból engedi a vásározókat udvarára havonta egyszer – hangulatot és közösséget szeretne teremteni.
Bíró Jánosné porcelán halszobra most nem kelt el – talán legközelebb. Fotó: Szabó Imre
A makói bolhapiacot minden hónap első szombatján rendezik meg a Szent Gellért borház udvarán. A hely nem nagy, de mivel tíz-tizenöt árusnál több nemigen szokott összejönni, elegendő. Az árusok a vendéglő asztalait kapják meg – erre kerülnek a portékák. A kínálat megfelel a hasonló helyeken szokásosnak: főként személyes holmik, megunt vagy feleslegessé vált használati tárgyak, ruhák sorakoznak hangulatos összevisszaságban. A családi vállalkozásban működő borozó és vendéglő egyik tulajdonosa, Mihály Zoltán az eddig megtartott vásárok tapasztalatai alapján elmondta: az árusok összetétele is igen sokszínű, a nyugdíjastól a kisdiákig mindenféle van köztük.

Így volt ez a múlt hét végén is. Láttunk személyes tárgyait áruba bocsátó nyugdíjast, képeslapokkal és régi pénzekkel érkező vérbeli gyűjtőt éppúgy, mint kinőtt ruháival kereskedő fiatalt és megunt játékait kínáló gyereket is a bolhapiacon. Az utóbbi kategóriába tartozott például az unokatestvéreivel együtt kereskedő tízéves Mészáros Máté, aki még feliratot is készített standjához: alkudni lehet! A vásár vége felé büszkén mondta: hét régi Kindertojás-figurán adott túl darabonként tizenöt forintért, és ugyancsak hét üveggolyón, ezek mindegyikét öt forintért kínálta. A srácnak szemmel láthatólag nagy élmény volt árulni – olyannyira, hogy megszerzett jövedelméből költött is mindjárt, két, számára új, persze használt játékot vásárolt.

A 76 esztendős Bíró Jánosné azért hozta el szívének kedves személyes tárgyait a bolhapiacra, mert éppen most költözött régi házából bérlakásba, és ott már szűkösebb a hely. Megjegyezte persze: azért az a pár forint is jól jön, amit hazavisz egy-egy bolhapiac után. Ő egyebek közt egy kisebb festményt hozott, egy porcelán halszobrot, bögréket és csirkebontó ollót. Hogy mit sikerült eladnia? Most nem sok mindent, nem volt nagy piac – mondta, de azért örült neki, hogy például két hamutálat négyszázötven, illetve száz forintért elvittek tőle. Hozzátette: jó a bolha-
piac azért is, mert itt beszélgethet, emberek között van néhány órán át – egyébként egyedül él.

Mihály Zoltán talán ez utóbbinak örül a leginkább. Mint fogalmazott, helypénzt sem szednek, a bolhapiacot nem üzleti megfontolásból rendezik meg, hanem azért, hogy a vendéglő udvarán időről időre hangulatos közösséget teremtsenek. És hogy miért jutott eszükbe? Egyszerűen azért, mert ez kiválóan illik a főként régi, tájjellegű ételeket kínáló étterem stílusához. A falakat, polcokat amúgy is korabeli használati tárgyak, egyéb régiségek díszítik – úgy gondolták, miért ne teremthetnének fórumot azoknak, akik hasonlóan csekély anyagi értéket képviselő, mégis érdekes holmikat szeretnének adni-venni? Megjegyezte: különös, hogy a megyében szinte mindenütt működik hasonló bolhapiac, Makón azonban ez idáig nem volt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged és Makó új evangélikus lelkésze

Cserháti Sándor mellett új lelkésszel gyarapodott a szegedi–makói evangélikus gyülekezet: a… Tovább olvasom