Szeged - delmagyar.hu

Miközben Makón ezrek várnak arra, hogy csatlakozhassanak a szennyvízelvezető hálózatra, a korábbi csatornaberuházásban érintett négyszáz lakóház felét még mindig nem kötötték rá a vezetékre, pedig a csatlakozó cső már az udvarban van. A vízmű az eddigi csekély sikerű kedvezményes akciók után most egyenként próbálja meg meggyőzni az érintett ingatlantulajdonosokat.

Makón, ahol most egy az egész város szennyvízkezelését megoldó beruházásra készülnek, néhány évvel ezelőtt már megvalósítottak egy komoly szennyvízprojektet: új tisztítómű épült és bővült a vezetékhálózat is – a siker azonban felemás. Medgyesi Pál, a Makó Térségi Víziközmű Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: a tízezer lakóingatlannal rendelkező városban akkor négyszáz kapott lehetőséget a csatlakozásra, ám – miközben Makón ezrek várnak arra, hogy az udvari derítő folyamatos ürítése helyett csatornabekötéssel oldhassák meg a szennyvízgondot – ezeknek mind a mai napig alig a fele élt a lehetőséggel, noha a csonk már az udvarukban van.

A szennyvíztisztítóba naponta kétezer köbméter folyékony hulladék érkezik. Fotó: Segesvári Csaba

A város szennyvíz-elvezetési lefedettsége egyébként huszonöt százalékos, ám a legtöbb csatlakozó eddig ipari üzem, illetve lakótelepi háztömb volt. A családi házak alig tizede rendelkezik bekötéssel. Medgyesi Pál szerint jó lenne, ha csatlakoznának a rendszerhez. Egyrészt azért, mert így hígulna az ipari szennyvíz, az időnként érezhető szag sem lenne olyan erős, másrészt mert javulna a tisztítás hatékonysága és a tisztítómű kapacitásának nagyobb hányada volna kihasználva. A napi hatezer köbmétert befogadni képes városszéli szennyvíztisztítóba most naponta kétezer köbméternyi folyékony hulladék érkezik. Bár a kétszáz ház csatlakozása ezt csak ötven köbméterrel emelné meg, ez is érzékelhető változást jelentene - mondja a szakember.

Előbb-utóbb kötelező lesz A Kálvária utcában lakó Joó Ferencné a kiépült vezeték legvégénél lakik. Ők is csak tavaly kötöttek rá. A nyugdíjas asszony azt mondta, megérti, hogy sokan haboznak, mert a csatlakozás költséges és a vízdíj mellé most már csatornadíjat is kell fizetni – ők ritkán ürítették a derítőt, mert portájuk magasan fekszik. Akkor csinálták meg, amikor az ívóvízvezetéket is cserélni kellett. Elmondta: befektetésnek tekintették, mert később, külön elvégeztetve a munkát még drágább lett volna, előbb-utóbb meg úgyis kötelező lesz.

De vajon megéri-e csatlakozni? Mint megtudtuk, azok, akik udvari szikkasztóban gyűjtik a szennyvizet, minden elfogyasztott köbméter ivóvíz után 108 forint talajterhelési díjat kötelesek fizetni, ami viszont jövőre már százhúsz forint lesz, később meg még több - ehhez jön még a szippantás időről időre jelentkező költsége. Ez Makón jelenleg 2.203 forint köbméterenként. Ehhez képest a szennyvízcsatorna alapdíja 322 forint, a fogyasztásé pedig köbméterenként 224. Nagy Lajos önkormányzati képviselő, a jelenleg szervezés alatt álló csatornaberuházát koordináló társulás elnöke azt mondja: mindenképp megéri a csatlakozás nem csak azért, mert az jelentősen megemeli egy ingatlan értékét, hanem azért is, mert rövidesen, két-három év múlva már a csatornadíj lesz lényegesen olcsóbb.

Medgyesi Pál azt mondja: mivel a csatlakozást célzó kedvezményes akciók eddig csekély eredményt hoztak, most azt tervezik, levélben, illetve személyesen keresik meg annak a kétszáz ingatlannak a tulajdonosát, amely még ráköthető a rendszerre. Persze kedvezményeket is adnak – segítenek például a tervezésben és az anyagköltséget, illetve a munkadíjat is engedménnyel számlázzák. Attól függően, hogy aház milyen messze van a csonktól, a csatlakozás költsége néhány ezertől több tízezer forintig terjedhet. Mi mindent beleszámítva százezer forintos költségről is hallottunk.