Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Szilágyi Éva: A munkám a hobbim!

A Makóról elszármazott Szilágyi Éva operaénekes gyönyörű, különleges énekhangját nem csak az országban hanem külföldön is jól ismerik. Fellépett a Kolozsvári Magyar Operában és a Miskolci Operafesztiválon is. Legutóbb a Városnapi Vállalkozói Zenés Est vendége volt.
Évi hangját a kezdeti időkben makói tanárok képezték, két éve végzett a Zeneakadémián egyetemi diplomás énekművészként. A GasztrOperett Produkció művészeti vezetője, a HungarOperett koloratúr prímadonnája. Varázslatos személyiség, kedves, mosolygós és büszke makaiságára. Makói fellépése kapcsán beszélgettünk vele.

- Csodálatosan szerepeltél legutóbbi makói fellépéseden, a szülővárosodban a Vállalkozói Zenés Esten. Egy igazi primadonnát láthattunk, csodálatosan képzett hanggal. Mennyi munkád van ebben, mennyi kellett ezért dolgoznod azután, hogy elkerültél Makóról?
- Köszönöm szépen! Az az igazság, hogy ez egy folyamat, egy életen át tartó tanulás és tapasztalás. Gyermekkoromban a hangszeres zenetanulással kezdődött és talán majd csak akkor ér véget, ha egyszer abbahagyom az éneklést. Gyakorolni, színpadon lenni, tájékozódni, beleásni magunkat egy-egy szerepbe vagy karakterbe ez mind-mind kell ahhoz, hogy fejlődjön egy énekművész. Tanulhatunk a mestereinktől, rendezőinktől, a kollégáinktól színpadi kiállást, rutint, hangképzést, bizonyos karakterekbe való beleélést, de a legfontosabb, hogy higgyünk magunkban: az erőnkben, kitartásunkban, valamint mindig rugalmasak és nyitottak legyünk az újra, így képesek leszünk mindig megújulni a színpadon is.

A Makótól elszármazott Szilágyi Éva operaénekes gyönyörű, különleges énekhangját nem csak az országban, de külföldön is jól ismerik.
A Makótól elszármazott Szilágyi Éva operaénekes gyönyörű, különleges énekhangját nem csak az országban, de külföldön is jól ismerik.

- Kiktől kaptál segítséget, kiktől tanulhattál, tanulsz a mai napig, kik azok akik inspirálnak?
- Nagyon fontos egy művész életében, hogy családja és párja maximálisan támogassa ezen a pályán és én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok, hiszen ezek az emberek mindig mellettem állnak.Egy énekes életében nem mindig csak a csillogás és a szép pillanatok dominálnak, hanem előfordul , hogy nehézségekkel kell megküzdenünk: kudarcokkal, amelyekben rájuk maximálisan számíthatok. Sokat köszönhetek énektanáraimnak, korrepetitoraimnak, közülük is szeretném kiemelni prof. Laki Krisztinát, aki immár 5 éve az énekmesterem.Nagyon inspiratívan hat rám Natalie Dessay egyénisége és virtuóz hangja, előadásmódja. Különösen szeretem még figyelemmel kísérni Dianna Damrau, Lucia Popp, Editha Gruberova, Beverly Sills énektechnikáját és színpadi kiállását.

- Mesélj kicsit arról, milyen örökséget vittél magaddal a pályán a makói évekből, atmoszférából, környezetből?
- A gondtalan, vidám gyermekévek emlékét, amelyekre a mai napig szívesen emlékszem vissza és talán ezeknek az élményeknek is köszönhetem a vidám alaptermészetemet is. Itt léptem először színpadra a Hagymaházban, Steiner Béla Aranycipő című gyermekoperájában, amikor még nem is sejtettem, hogy valaha operaénekes leszek. Soha nem felejtem el azt – és talán a pályaválasztásomat is eldöntötte -, amikor Béla bácsi az első előadás után azt mondta, hogy „Évike, neked gyémánt van a torkodban, csak csiszolgatni kell!". Ennyire fontos egy jó pedagógus célirányzott kifejezése egy jó pillanatban. Nagyon fontosak a pozitív visszacsatolások egy gyermek, de akár egy felnőtt életében is: ezt tapasztalom és használom is magánének-tanári munkám során is. Makón szerencsém volt mindkét zeneiskolában tanulni, ahol kiváló zenepedagógusok készítettek fel a pályára és a felvételikre. Szeretem Makót: a csodás természeti környezetet és az embereket. Jó makóinak lenni, maradni még Budapesten is

- Mire vagy eddig a legbüszkébb, melyik szereplésre? Mi volt a legcsodálatosabb élmény?
- Mindig csodálatos élmény az, amikor kiállhatok és énekelhetek a közönségnek. Makón énekelni pedig különösen jó érzés: hiszen itthon mindig szerető és hálás közönség előtt lépek fel. Legutóbb a makói vállalkozók báljára kaptam művésztársaimmal meghívást. Örülök neki, hogy Makón a lokálpatrióta vállalkozók fontosnak tartották, hogy földrajzilag távol, de szívemben mégis makóiként művésztársaimmal szórakoztassuk őket. Büszke vagyok arra, hogy egyik kitalálójaként népszerűsíthetem a GasztrOperett Produkciót, amelynek minden előadása művészeti vezetőként és előadóként is egy igazán különleges élmény számomra. Örömmel lépek fel a Hungaroperett koloratúr primadonnájaként is, jelenleg egy országos turné résztvevőjeként. Tavaly ősz óta pedig az Erkel Opera Stúdió munkájában is örömmel veszek részt.

Szilágyi Éva: A munkám a hobbim!
Szilágyi Éva: A munkám a hobbim!

- Mi lett a makói rock zenekarral? Találkozol-e még a fiúkkal? Végképp elvetetted, hogy esetleg újra elindulj az opera mellett a könnyűzenei műfajok felé?
- Az Overdreamről van szó, ahol valóban énekeltem 2002-2003 és 2007-2008 között. Én úgy tudom, hogy a fiúk továbbra is zenélnek. Nagyon ritkán találkozom velük, de a jó kapcsolat és a barátság megmaradt. Valójában a zenekar keretein belül sem kellett elszakadnom a komolyzenei hangképzéstől, hiszem rock zenei alapokra énekeltem klasszikus éneket. Nagyon nagy élmény volt fellépni a Sziget Fesztiválon 2007-ben a fiúkkal, de úgy gondolom a kísérletezgetésnek és műfajok közötti vándorlásnak már vége, hiszem ráleltem az utamra az opera és az operett világába.

- A ruháid gyönyörűek. Honnan szerzed be? Nekem elárultad, hogy van olyan, amit magad díszítettél, esetleg több ilyen darab is van? Szeretsz kézimunkázni? Varrni, vagy bármilyen kreatív dolgot csinálni a szabadidődben, illetve jut-e egyáltalán erre időd?
- Nagyon köszönöm, igen valóban vannak olyan darabok a ruhatáramban, amelyeket én díszítettem és ezt különösen nagy gonddal és természetesen élvezettel teszem. A legtöbb ruhámat az interneten vettem, de van sok olyan is, amelyeket varrattam. Viszonylag kevés időm jut a kreatív időtöltére, de általában este tv-nézés mellett vagy helyett szoktam varrni illetve a fellépő ruháimat különböző csipkékkel, gyöngyökkel dekorálni. Egy fellépő művésznek ugyanis nagyon fontos, hogy nem csak a hangja, hanem a külső megjelenése is tökéletes és pompás legyen.

- Hogy érzed, mennyire valósultak meg a Zeneakadémia után azok a célok, amiket anno mondjuk kezdőként kitűztél magad elé, van-e még valami, ami hiányzik az életedből? Milyen terveid vannak még?
- Nagyon sok tervem és vágyam van még a jövőre nézve! Remélem, hogy elindultam egy helyes úton a célom felé és érzem, hogy lépegetek előre. Nagy vágyam, hogy egy híres operaházban énekelhessek egy szép bel canto opera főszerepet, hiszen ez az a korszak, ami igazán közel áll hozzám és ezen belül is talán a vígoperák. Most egy országos opera-operett turné előkészületein dolgozunk, talán szeptemberre Makóra is eljutunk vele – én legalábbis nagyon szeretném!

- Szoktál-e beszélni róla, hogy makói lány vagy és ha igen, mit szólnak hozzá. Szoktál-e mesélni a makói élményekről? Kiket látogatsz meg itthon ha haza jössz, mit csinálsz, ha itthon vagy?
- Igen szoktam mesélni, de nagyon sokan már a kifejezéseimből is észreveszik a dél-alföldi tájszólást. Sokaknak nagyon tetszik és van aki kimondottan kér, hogy beszéljek ő-vel, mert nagyon szép. Természetesen a hagyma sem maradhat ki a történetből, hiszen, aki vendégségbe jön hozzánk Budapestről, nem tud távozni hagyma nélkül, illetve jó kis makói kóstoló nélkül. Igyekszem legalább 2 havonta hazalátogatni édesanyámhoz és testvéremhez, ilyenkor mindig kellemesen és gyorsan telik az idő, valamint a makói és szegedi barátaimat szoktam még meglátogatni, Budapesten pedig örömmel részt veszek párommal, Kormány Gáborral együtt a Budapesti Makóiak Közösségének programjainak szervezésében, ahol szintén a makaiság tölti be a főszerepet – természetesen a kiváló társaság mellett!

- Álmok, tervek? Ragyogsz a színpadon, látszik, hogy nem csak értesz is ahhoz, amit csinálsz hanem élvezed is. Mit jelent neked mindez?
- Valóban nagyon szeretem azt, ami csinálok és ez biztosan sugárzik is a színpadon belőlem. Úgy gondolom, hogy ezt a szakmát máshogyan nem is lehet, vagyis nem is érdemes csinálni csak akkor, ha örömmel és boldogsággal tölt el. Szerencsés vagyok hisz a munkám egyben a kedvenc időtöltésem, a hobbim is! Különösen bizsergető érzés belebújni egy más karakter bőrébe, egy teljesen másik személyiségbe, ezt mindig nagyon élvezem, mert ez mind-mind kihívást is jelent számomra. Nagyon szeretek színezni egy árián vagy dalon belül, különböző hangulatokat megteremteni és számtalan formai és technikai eszközt használni, ettől lesz a zene kicsit az enyém is.

- Szoktál-e farmerben, kócosan leugrani a boltba, meg olyan dolgokat megejteni, ami kevésbé primadonnás? Mennyire vagy hétköznapi, spontán, mennyire tudsz fellélegezni a fellépések között?
- Ó, hogyne! Farmerben, szemüvegben és kócosan, smink nélkül! Ez szerintem természetes, hiszen a magánéletben nem primadonna vagyok, hanem Szilágyi Éva. Szeretek kényelmesen öltözködni és smink nélkül sétálgatni. Két fellépés között pedig ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más. Egy makói lány, aki nagyon szeret mosolyogni!

Olvasóink írták

  • 1. Novatus 2013. május 18. 13:22
    „Sok sikert kívánunk a pályádhoz!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lángra kapott a tűzhelyen felejtett olaj

Kiszomboron, a Nagyszentmiklósi utcában a tűzhelyen felejtett olaj kapott lángra, a tűz a… Tovább olvasom