Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C Még több cikk.

Szivattyúztak, zsilipet erősítettek a Marosnál

A Maros áradása idején a töltés két szakaszán is rendkívüli helyzettel találkoztak a szakemberek: Maroslele és Makó között zsilipszakadás fenyegetett, a sámson-apátfalvi főcsatornánál pedig szivattyúkkal kellett a folyóba emelni a levonuló belvizet. Mindkét problémát sikerült megoldani – a helyreállítás azonban még hátravan.
A vízszint csökkenésével fokozatosan rendeződött a helyzet a Maros-töltés két kritikus pontján, a sámson-apátfalvi főcsatorna torkolatánál, illetve a Makó és Maroslele közötti öntözőzsilipnél – tudtuk meg Kemény Lászlónétól, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnök-helyettesétől. Mint akkoriban megírtuk, a környező földekről a Marosba belvizet szállító sámson-apátfalvi főcsatorna torkolatánál le kellett zárni a zsilipet, mert a folyó szintje olyan magas volt, hogy a víz visszafolyt volna a termőföldekre. Ugyanakkor gondoskodni kellett a belvíz elvezetéséről is, ezért tíz, másodpercenként ötszáz liter teljesítményű szivattyút telepítettek ide az Atikövizig szakemberei – ezek emelték a folyóba a főcsatornából érkező vizet.

Időközben a folyó leapadt annyira, hogy az árvízi kaput megnyithatták, újra szabad utat engedve a csatornának. Talán még komolyabb volt a gond a gát egy másik pontján a tetőzés napjaiban: Makó és Maroslele között ugyanis a nagy tömegű víz nyomása miatt megrongálódott az ottani csatorna zsilipje – félő volt, hogy átszakad. A zsilipet betontömbökkel, oszlopokkal kellett megerősíteni. Azokban a napokban néhány újság arról írt, ha átszakadt volna a csatorna zsilipje, Makót elönthette volna az áradat. Kemény Lászlóné ezt erős túlzásnak minősíti: szakadás esetén is csak a közeli termőföldek kerültek volna víz alá – igaz, ez is komoly károkat okozott volna.

Hogy a két rendkívüli helyzet kezelése mennyibe került, azt nem tudtuk meg: külön költségvetés ugyanis nem készült erről a két feladatról. Jellemző adat viszont, hogy a szivattyúk napi üzemanyagköltsége nagyjából egymillió forint volt, a zsilipnél pedig húsz ember dolgozott egy éjszakán át. Kemény Lászlóné mindenesetre annyit elmondott, a védekezés összköltségéhez képest elenyészőek voltak az itteni kiadások. Jóval drágább lesz viszont a helyreállítás: a sámson-apátfalvi csatornán a tönkrement mederburkolatot kell rendbe hozni, a másik helyszínen pedig a nagy zsilipet kell kicserélni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Makó sporttehetségeit köszöntötték

Süteménnyel vendégelte meg a város legtehetségesebb diáksportolóit, valamint felkészítőiket,… Tovább olvasom