Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Tatár István, a matematika makói mestertanára

Makó - A második világháború utáni matematikatanítás tíz legnagyobb hazai egyénisége közé sorolta A matematikatanítás mestersége – mestertanárok a matematikatanításról című, nemrég megjelent kötet a makói pedagógust, Tatár Istvánt.
A nyolcvanhárom esztendős egykori tanár és szakfelügyelő szerint ma az alacsony óraszám és a szaktanácsadói szolgálat hiánya miatt kevés a számok tudományát élményszerűen oktató kolléga.

Az órái élményszerűek voltak. Inkább játékosan, kedvesen próbált tanítani, mint dörgedelmes, szigorú tanárként. Hitvallása szerint a gyerekek az önkifejezés örömén és sikerélményeken keresztül szerethetik meg a számok világát, érthetik meg a törvényszerűségeket. Ehhez rövid, érdekes feladatokra, valamint az egyes tanulók egyéniségéhez szabott tanításra van szükség. Több kötetet is írt a matematikatanítás megújításáról – többek között ezek miatt került be a nyugalmazott makói pedagógus, az Apáczai-díjjal is kitüntetett Tatár István A matematikatanítás mestersége – mestertanárok a matematikatanításról című kötetbe. A nemrégiben megjelent könyv egy-egy beszélgetés révén a második világháború utáni matematikatanítás tíz legnagyobb hazai egyéniségét mutatja be – nyolcan közülük fővárosiak és rangos, neves, főként közép- és felsőfokú tanintézményeket képviselnek.

Tatár István szerint igenis meg lehet szerettetni a matematikát a gyerekekkel – nem mindegy azonban, hogyan tanítják. Fotó: Segesvári Csaba

A vele készült interjú bevezetője úgy mutatja be Tatár Istvánt, mint az általános iskolai matematikatanítási reform nagy alakját. Pályafutásából azt emeli ki, hogy Makón tanított általános iskolai tanárként és évtizedekig volt megyei szakfelügyelő Csongrádban – tanítóként egyébként Erdélyben kezdett, majd kis tanyai, falusi iskolákban folytatta a munkát. Az, hogy tanárként épp a matematika mellett kötött ki, tulajdonképpen véletlen: inkább az irodalom érdekelte – büszkén mutatja nemrég megjelent verseskötetét –, ám abban a kis iskolában, ahol az államosítás utáni reform érte, és szakot kellett választania, fiatal pedagógusként már nem maradt más választása, mint a matematika és a fizika. Utóbb viszont annyira megszerette a tantárgyat, hogy az általános iskolai tehetséggondozás megszervezésében is nagy szerepet vállalt; a Kis Matematikusok Baráti Körét például ő alapította a megyében.

A maiaknak nincs szerencséjük

Tatár István azt mondja: ma már sajnos ritka, hogy valaki élményszerűen oktatja a számok tudományát – ezért azonban nem a kollégákat hibáztatja. Úgy véli, a jelenleginél több óraszámra lenne szükség ahhoz, hogy legyen idő közel kerülni a gyerekekhez, no meg játékos, szórakoztató feladatokat adni nekik. A pedagógusok helyzetét ráadásul nehezíti, hogy a rendszerváltástól lényegében megszűnt a szakfelügyelői hálózat. Ez azt hozta magával, hogy a kevés gyakorlattal rendelkező fiatal pedagógusnak – ha csak nincs szerencséje, és talál a tanári karban olyan idősebb kollégát, aki hajlandó őt a szárnyai alá venni – nincs kitől tanácsot kérnie, nem biztatja, segíti senki. Legalább térségi szinten szükség lenne valamiféle állandó, az iskolák számára ingyenesen térségi tanácsadó szolgálatra – vélekedik.

Olvasóink írták

  • 1. Öcsisajt 2011. március 08. 11:11
    „Szívből gratulálok!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Névre szól az ebéd is Makón

Makó - A makói kórház minden egyes betege zárt, hőtartó tálcán kapja meg az ebédet múlt csütörtök óta. Tovább olvasom