Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Újra kell aranyozni a neveket

Makó - Több szempontból is a megye legkülönlegesebb I. világháborús emlékműve a makói, amelyet éppen 80 esztendeje avattak fel. Avatását a rádió is közvetítette, forgatott a filmhíradó stábja és 15 ezren hallgatták Horthy Miklós kormányzó beszédét.
Makón nincs olyan család, amelynek ne volna az első világháborúban elesett egykori hozzátartozója – az ő emléküket őrzi a város főterén Pásztor János monumentális szoboregyüttese. Ez abban mindenképpen egyedülálló a megyében, hogy nem egy egyszerű katonaszobor, hanem egy több alakból álló allegorikus bronzalkotás. Szegedi megfelelője huszárt ábrázol, innen a tér közkeletű Lófara elnevezése, Hódmezővásárhelyen ugyancsak lovas szobor áll a városháza előtt, a szentesi ugyan többalakos, de kőből faragták, ahogyan a csongrádit is. Az Árpád vezért, Hunniát és a nép egyszerű fiait, meg az özvegyeket is megörökítő makói bronzcsoportot éppen nyolcvan esztendeje avatták fel.

Az I. világháborúba minden makói család küldött katonát. Az emlékművön a hősök nevét újra kellene aranyozni. Fotó: Szabó Imre
Az I. világháborúba minden makói család küldött katonát. Az emlékművön a hősök nevét újra kellene aranyozni. Fotó: Szabó Imre

Halmágyi Pál makói múzeumigazgató, aki az évforduló tiszteletére rendezett jubileumi ünnepség egyik előadója volt, lapunknak elmondta: a szobor avatását annak idején élőben közvetítette a rádió, a filmhíradó felvétele pedig ma is látható a József Attila Múzeum várostörténeti kiállításán. A korabeli sajtó érdeklődése nem csupán Horthy Miklós kormányzó avatóbeszédének szólt, hanem annak is, hogy az avatáson 15 ezer ember vett részt. A szobor ötlete egyébként 5 évvel az avatás előtt vetődött fel. Az alkotásnak van még egy különlegessége: a főtérre a három közül bármelyik irányból érkezzék is valaki, minden oldalról szép a nézete.

A makói első világháborús emlékmű szoboralakjait jó néhány esztendeje felújították, ugyanakkor a neveket időszerű volna újraaranyozni – hívta fel a figyelmet Halmágyi Pál. A talapzaton egyébként 798 elesett neve olvasható, de az áldozatok létszáma 1200-1300 főre becsülhető.

Olvasóink írták

  • 5. rudi 2009. október 06. 16:11
    „megérdemelné a felújítást!”
  • 4. bakosandras 2009. október 06. 10:24
    „Kedves olvasók!
    Az emlékműről - ahogyan a többi ilyenről is - nyilván regény terjedelmű szöveget is lehetne írni, a napilapba most ennyi fért.”
  • 3. zolcsi44 2009. október 05. 20:32
    „Asti! igazán köszönöm a tájékoztatást a szobor csoportrol, nemm tudtam rola. Igy már más megvilágitásban látom és fogom nézni. A DV. un. "szakiroi hgogy ilyenek azegy minősités. Sajnos.
    AVE.”
  • 2. Hmmm... 2009. október 05. 19:18
    „Tisztelt "Asti". Koszonom a kiegeszitest. Szivesen olvastam a szoborrol es szuletesenek torteneterol. Az elesett hosok pedig megerdemlik neveik olvashatosagat!
    Valoban, a cikkek egyre inkabb leszukulnek, bar nemely igazan arra erdemtelen tema pedig napokon at ujra es ujra jelenik meg az oldalakon.”
  • 1. Asti 2009. október 04. 12:57
    „Tisztelt Délmagyar!

    Nagyon felszines ez a túdosítás, szinte már bulvár jellegü. Nem értem a szerkesztő és a felelős szerkesztő koncepcióját sem e cikk kapcsán. Az kiderül a számomra, hogy ez a szobor a témája keretében a megye, de talán írhatom nyugodtan az ország egyik legszebb alkotása. Ezért sokkal bővebb információkat is lehetne közölni, mert úgy gondolom, hogy nem csak a makói embereknek fontos ez, hanem a szülővárosuktól távolélő és lokálpatrióta embereknek is. Rendkivül sajnálatos, hogy az igen tisztelt Halmágyi Pál múzeum igazgató úr is csak azt tartotta fontosnak közölni, hogy újra kell aranyozni elhunyt hőseink nevét....

    Én az alábbiakat találtam neten:

    1921. május 30-án indítványozták először a háborús hősök neveinek megörökítését. A halottak összeírása szeptemberben kezdődött, és hamarosan 102 katona adatai gyűltek össze. Dr. Nikelszky Jenő, a város polgármestere 1923. április 18-án terjesztette elő az emlékmű tervét. A képviselő-testület hárommillió koronát szavazott meg a költségekre. A szükséges pénzösszeg hiányzó részét közadakozásból, jótékonysági előadásból fedezték. A szoborbizottság kiírta a pályázatot, amelyre Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szentgyörgyi István és Pásztor János jelentkezett. Az utóbbi művész nyújtotta be végül a nyertes pályaművet. Az összköltségre a város ezúttal 800 millió - addigra jócskán inflálódott - koronát szavazott meg. A makói szoborbizottság 1927. február 26-án kötött szerződést Pásztor Jánossal.
    Az anyagminta következő év májusára készült el, a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács 1928. december 14-én határozatában végleg engedélyezte a kivitelezést. A szobor lassan készült, problémák adódtak a vésnöki munkával, szállításkor sérülések keletkeztek. Az alkotás - a megrongálódott elemek kicserélése után - végül 1929. augusztus 6-án érkezett a városba. Szeptember 29-én avatták föl, az eseményen jelen volt Dr. Petrovics György országgyűlési képviselő, valamint Horthy Miklós, Magyarország kormányzója.
    A haraszti mészkőből készült talapzat oldalaira került föl Makó 798 hősi halottjának neve. Az emlékmű fölső lábazatán a honfoglalás korát idéző ősmagyar vitéz támogatja a sebesült katonát. A szobrász a hazáért mártírhalált halt hős leomló alakját eredetileg aktszerűen akarta ábrázolni, hogy kifejezhesse a hősi tragikumot. A képviselő-testület azonban megvétózta ezt a fajta megjelenítést, és Pásztor Jánost arra kérte, hogy az alakot mint haldokló hős katona ábrázolja. A szoborbizottság döntése értelmében a katona szíjára bal oldalon bajonett került, a jobb kezében lévő tört zászlót fegyverrel volt kénytelen helyettesíteni a művész. Mellettük fohászkodó fiatal nő látható, akiben a hősök halála fölötti gyász kegyeletesen jut kifejezésre.
    A jobboldali mellékalak a hazáért munkára és tettre mindig kész magyar embert ábrázolja. Csikós öltözetű, kezében fokost tart. A szoborbizottság kikötötte, hogy mellékalak fején levő kalapot a makóiak által viselttel kell helyettesíteni.
    A baloldali mellékalak az anyaság szobra, gyermekeivel a békét, a termékenységet, az otthon nyugalmát jeleníti meg. Ezt az alkotást később önálló szoborként Pásztor János a Kerepesi temetőben is fölállíttatta.

    Üdvözlettel: Asti”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bozsogi Attila fél évszázada zenél

Makó - Nagyszabású jubileumi koncerttel ünnepli zenészpályafutásának 50. évfordulóját a hétvégén a… Tovább olvasom