Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Ványoló bőrműves és gyógyító Kiszomboron

A kiszombori Budai Sándor azért dolgozik, hogy a ványolás, azaz a fadúcos bőrművesség ősi művészete fennmaradjon. De fiának törött lába révén kapcsolatba került a természetgyógyászattal, és érdekli az ősi táltosok gyógyító művészete is. Úgy tapasztalta, a gyógyítás, a segítség akkor hatékony, ha önzetlen.
A gyógyításhoz és a bőrművességhez egyaránt ügyes kéz és elhivatottság kell – vallja a kiszombori Budai Sándor. Fotó: Karnok Csaba
A kétgyermekes családapa a magyar hagyományok őrzésére tette fel az életét. Eddig a honfoglalás kori veretes tarsolyok domborított változatainak készítése foglalkoztatta a leginkább. Ez a ványolásnak nevezett, fadúc segítségével végzett, legősibb domborítási módszer. Lényege, hogy nem erővel nyomják bele a mintát a bőrbe, hanem magát az anyagot lágyítják, kezelik, és amikor már képlékeny, ráfordítják egy fából faragott negatívra.

Magát a mintát aztán csontkésekkel dolgozzák bele a bőrbe. Az eredetileg beledolgozott ábrát bármilyen külső hatásra újra képes felvenni, ezért emlékezőtechnikának is hívják – ráadásul így száz év múlva is benne marad a bőrben a domborítás. Ma már nemcsak férfias tarsolyok kerülnek ki Budai Sándor kezei alól, hanem női táskák is, sőt a tizennégyféle sarufajtát is elkészítette. Emellett könyvborítókon is megörökítette az ősi magyar díszítőmotívumokat. Ezek után több mint két évig kutatott – végül Trogmayer Ottó, a szegedi múzeum nyugalmazott igazgatója segített neki a rajzolatokat lemásolni a honfoglalás kori régészeti leletekről. Az összes létező, Magyarországon föllelt tarsoly mintáját összegyűjtötte már.

Munkái sokfelé eljutottak, és mint bőrműves, sok hazai elismerést is megkapott már. A magyar népművészeti pályázatokon nyert díjaira a legbüszkébb – egyébként minden darabja az Iparművészeti Tanács által zsűriztetett alkotás. Az elmúlt öt évben viszont már csak a Várban, a Mesterségek ünnepén vesz részt. A mester szíve nagyon fáj, de egyre kevesebb ideje jut az alkotásra, mert már az ősi táltosok gyógyító művészete felé fordult figyelme.

Kisebbik fiának törött lába vezette el a természetgyógyászat irányába – ma már azonban nemcsak fia csodás gyógyulása köszönhető neki: sokan fordulnak betegségeikkel hozzá. A csontkovács kurzust négyszer végezte el eredményesen, hogy tökéletesítse tudását. Azt mondja, akkor van igazi ereje a gyógyításnak, ha ezt az ember önzetlenül, viszonzást nem várva teszi – idézi egyik mesterét. Hozzáteszi: a természetgyógyász nem az orvos helyett van, hanem mellette, megelőző vagy utókezelésként lehet nagyon hatásosan alkalmazni.

Az ősi táltosok – kizárólag magyar ősök – egyébként nemcsak gyógyítottak, hanem hozzá hasonlóan a bőrművesség mesterei is voltak. A kettő Budai Sándor szerint szorosan összekapcsolódik. Még nem nevezi magát táltosnak, de hisz abban, hogy hordozója egy olyan genetikai kódnak, amelynek köszönhető, hogy elhivatottságot érez az ősi táltosok tudásának továbbvitelére. Ő a tudást kereső ember. Azt az elfelejtett csodálatos tudást szeretné feléleszteni, ami a magyar nemzetet a mai napig fenntartotta – mondja.

Dékány Dóra
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

56-ról forgat filmet Fazekas Lajos

Ötvenhat októberében gimnazistaként tüntetést szervezett, most pedig visszatér Makóra, hogy… Tovább olvasom