Szeged - delmagyar.hu

Az immáron háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa boldogan nyilatkozott a vízpart mellett és a hotelben, amin nincs is mit csodálkozni.

"Nagyon nehéz évünk volt, többször csúcsformában kellett lennünk, otthon is voltak ellenfelek, volt Világkupa, hosszú nyár van mögöttünk. Talán ezek miatt nem tudtunk úgy teljesíteni a négyessel, ahogyan szerettünk volna. Utóbbi versenyen a rajtnál beragadtunk, és ezzel el is dőlt a verseny. Katit is megvédem, mert tényleg nagyon sokszor kellett odaállnia, otthon, a Világkupán, az Eb-n, az olimpián is. Ahhoz képest, hogy min mentünk keresztül, ez az eredmény talán még túl szép is" - nyilatkozta bő egy órával a viadal után az immáron háromszoros olimpiai bajnok klasszis.

A nagy hármas: Kovács Katalin, Vajda Attila és Janics Natasa az aranyérmeikkel

A verseny alatti érzéseiről így beszélt: "Párosban az elejétől a végéig nem vettem vissza, csak mentem és mentem, ahogy csak bírtam. Igaz, a végére elfáradtam, de bíztam benne, hogy a többiekkel is ez történt, mert azért ők sem gépek. Kati húzott, én toltam, és végül sikerült."

Janics Natasát a kajak-kenus szálláson már ünnepélyes hangulatban, egy pezsgős koccintást követően faggathattuk.

- Mennyire boldog?
- Éppen mondtam Katinak, hogy már el is felejtettem, milyen érzés olimpiai bajnoknak lenni, de nagyon jó.

- Egy napja, az ezüstérmes viadalon mi történt?
- A rajtnál dőlt el az egész, a németek azonnal elhúztak, s nem tudtuk őket behozni. Szerintem sokkal többre vagyunk képesek, de kár ezen rágódni, mert szépen versenyeztünk és megtettünk mindent. Abban a másfél percben ez ennyire volt elég. Le a kalappal a németek pénteki teljesítménye előtt - szerencsére párosban rendesen visszavágtunk nekik. Ott jöttek mellettünk, de szerintem a vízről is leestek.

- A két versenynap közötti éjszakája hogy telt?
- Tudtam aludni, de korán ébredtem, és reggel a négyesre gondoltam, hogy vajon miért nem sikerült nyerni. Majd igyekeztem a gondolataimmal, az összes energiámmal csak a párosra koncentrálni. Tanultunk sokat belőle, fiatal a csapat, úgyhogy megyünk tovább.

- Katival - immáron nem először - kiérdemelheti a kajakkirálynő jelzőt, hiszen nem akármilyen négy éven vannak túl. Mi volt a legrosszabb pillanata az elmúlt négy évnek?
- Nem szeretem a kajakkirálynő kifejezést, de elnézem neked, köszönöm szépen (nevet). Nagyon szeretjük, amit csinálunk, és nem szabad arra gondolnunk, hogy nehéz, pedig minden napunk nagyon-nagyon kemény edzésekkel telik. Azt csináljuk, amit szeretünk, kiálltunk egymás mellett - érdemes volt, mert ennek köszönhető a siker. Az olimpia lehetett volna szebb is a nők számára, de hosszú volt ez az év, sokat küzdöttünk - s nem csak a hajóval, a vízzel, a lapáttal, hanem például a válogatási elvekkel, a "van edzőváltás, nincs edzőváltás" témájával. Nagyon hosszú volt ez a nyár, és nem akarom mondani, hogy sajnos, de szebb lett volna a pekingi éremgyűjtemény, ha nincs ez a harc.

- Azért csak boldog az arannyal...
- Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk Katival, de ugyanolyan szomorú vagyok, hogy Katinak és a négyesnek sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Sokat fogunk gyakorolni, hogy a négyest úgy meg tudjuk tolni, mint a németek.

- Három arannyal ön lett a legeredményesebb magyar női kajakos.
- Még nem foglalkoztam ezzel a témával sem, nem dolgozta még fel az agyam az információkat. Szeretnék már elmenni bulizni nagyon.

- Meddig teszi félre a lapátot?
- Sok időre.

- Ön szerint Kati Londonban is ott lesz még?
- Remélem. Bár most még én sem tudok nyilatkozni, hogy mi lesz, mert azért én is már 26 éves vagyok. A napokban tudtam meg, azt hittem, hogy 25 vagyok, de nem volt olyan torta, amin szám van, hanem gyertyák voltak körbe-körbe, és ez nem maradt meg bennem:) Négy év múlva már én is 30 leszek - nem tudok előre jósolni. Akarok kajakozni, de majd úgyis kiderül.

- Birgit Fischer, Josefa Idem útja akkor nem követendő?
- Szerintem nem egészséges olyan sokáig kajakozni.

Juha Pál, Peking