Szentes városközponti parkolási lehetőségeiről a Délvilág több cikkében foglalkozott. Három, autósokat érintő problémára hívnám fel a figyelmet. Első a szentesi piactér fizetős parkolója, második a Vásárhelyi úti közlekedés és parkolás, harmadik a központi parkolás mizériája.
Kalmár képviselő panaszaira Solymos László alpolgármester levélben reagált.
A szeptember 13-i számukban négyen nem tudták, hol van Törökkanizsa. 1938 után születettek nem tudhatják, mert nem tanították az iskolában.
Számtalan okunk lenne a tüntetésre
Figyelemmel kísérem az utóbbi napok történéseit, mint tüntetés a kormány ellen, őszödi beszéd évfordulójára.
Nagyon jó elgondolásnak tartom a pályaudvar helyének kiválasztását, több szempontból is. Egyrészt tehermentesítené a Mars tér forgalmát, mert csak azok mennének oda, akiknek ott van dolguk.
Polgár Istvánné 2007. szeptember 18-án a Tarján városrészben lakók közlekedési lehetőségeire hívta fel a figyelmet, amellyel kapcsolatban az alábbiakról kívánom tájékoztatni.
A Magyar Demokrata Fórum szentesi szervezete a városban bevezetett fizetőparkolási rendszerrel kapcsolatosan az alábbi sajtóközleményt adja ki.
Egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam a megyei lap egymást követő számaiban a pusztamérgesi szüreti bálról és kakaspörköltfőző versenyről a híradást.
Solymos alpolgármester úr a Délmagyarország szeptember 21-i, pénteki számában megjelent levele megírása előtt felhívott telefonon, jelezve, hogy az általam és a Körtöltés utcai lakók által tartott sajtótájékoztatón elhangzottakra egy olvasói levélben reagálni fog.
A Délmagyarország és a Délvilág szeptember 11-i számában Nehéz a megyei cigányzenészek helyzetet címmel megjelent írásban Báder Béla zenész kollégának a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezte titkáraként nyilatkozott.
Szeptember 30. Benedek Elek születésnapja, a népmese napja. Nagy öröm számomra, hogy évente legalább egyszer fókuszba kerül a népmesék jelentősége gyermekirodalmunkban.
Azt mondjuk, Szeged a napfény városa, és arról is volt szó, hogy fürdőváros lesz. Erre mi történik?
Meglepő, de vannak még – lám, nem is kevesen! –, akik hisznek abban, hogy lehet és érdemes megújítani az egymás boldogítása iránti elkötelezettségüket. Vallják, hogy maguk is szüntelen megújulásra szorulnak.
Előrebocsátom, hogy egyetértek azokkal, akik a nagy hagyományokkal rendelkező szegedi operatagozat leépítése miatt aggódnak. Mélyen együtt érzek azokkal is, akiket ez a helyzet hosszú távon esetleg egzisztenciálisan veszélyeztet.
Abban a szomorú helyzetben vagyok, hogy 2000-ben csípőprotézis-beültetésem volt és ezzel leszázalékoltak. 2000. december 1-jén 16 ezer 700 forint volt a rokkantnyugdíjam, ami mára 38 ezer 110 forintra emelkedett.
Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése szeptember 14-én egy évtizedes folyamat végére tett pontot. Az ország nagyvárosaiban mozgásban van az egészségügyi ellátórendszer: összevonnak, átszerveznek, megszüntetik a párhuzamosságokat, hogy költséghatékonyabban gazdálkodjanak.
Szeretném kifejteni véleményemet a Délvilág szeptember 13-i számában megjelent, Öv alatti ütések Mindszenten című cikkel kapcsolatban.
Kétségtelen, hogy túlzsúfolt a Mars téri autóbusz-pályaudvar, hiszen ide érkeznek a környező községekből, városokból a járatok. Különösen nagy a tömeg reggel, amikor több száz középiskolás és ügyes-bajos dolgait intéző felnőtt érkezik. Ugyancsak nagy a forgalom a délutáni időszakban is.
Rossz hírekre ébredhettek a Délmagyarország olvasói szeptember 12. reggelén. Nem, ezúttal nem a menetrendszerű leépítések és megszorítások, a közszolgáltatások privatizálása, de még csak nem is egy újabb távoli terrorcselekmény ronthatta el kedvüket az egyébként gyönyörű kora-őszi napon, hanem egy új, eddig alábecsült veszélyforrás: a koldusok jelenléte.
