Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Berta Árpád 1951–2008

"Nagyformátumú embertől, nemzetközi hírű tudóstól, iskolateremtő egyetemi tanártól búcsúzik a Szegedi Tudományegyetem, a tudományos élet, barátai, tanítványai."
Nagyformátumú embertől, nemzetközi hírű tudóstól, iskolateremtő egyetemi tanártól búcsúzik a Szegedi Tudományegyetem, a tudományos élet, barátai, tanítványai. Egy ragyogó tudományos pálya tört ketté. Berta Árpád útja Hódmezővásárhelyről indult. A szegedi egyetemen előbb orosz–német szakos diplomát szerzett, majd altajisztikát tanult. 1978-ban a Kazányi Állami Egyetemen tökéletesítette tatár nyelvtudását. 1979-ben megszerezte második diplomáját altajisztika szakon. Az egyetem elvégzése után tanársegédnek hívtam az altajisztikai tanszékre. Hamarosan Göttingában tanul, kutat és tanít. 1986-ban megvédte kandidátusi értekezését a tatár nyelvjárások történetéről. 1989-ben egyetemi docens, 1991-ben már Humboldt-ösztöndíjjal a mainzi egyetem vendégprofesszora, 1991–1992-ben Frankfurt egyetemén professzor.

Bár marasztalták, és több más egyetemre is hívták, Berta Árpád 1992-ben visszatért a szegedi egyetemre, és átvette az altajisztikai tanszék vezetését. Habilitált, majd 1996-ban megvédte akadémiai nagydoktori disszertációját. Ez még 1996-ban megjelent német nyelven a legrangosabb szakmai kiadónál Wiesbadenben. Nemzetközi hírét a török nyelvtörténet köréből írt német, angol, orosz és török nyelvű könyveivel, publikációival szerezte. Tudományos kongresszusok sikeres meghívott előadója és szervezője volt. Számos társaság választotta tagjává. Mint a bölcsészettudományi kar dékánját és Szeged város tudományos közéletének aktív résztvevőjét nagyon sokan ismerték. Több tudományos konferenciát rendezett Szegeden, ahol az általa vezetett tanszék és akadémiai kutatócsoport a szakma idősebb és ifjabb, külföldi és hazai művelőinek megbecsült műhelyévé vált. Az utóbbi években elmélyült kutatásokat folytatott a magyarság őstörténetéről. Még betegágyán is dolgozott a magyar nyelv török jövevényszavairól szóló közös művünkön.

Mély megrendüléssel, el nem múló fájdalommal áll tanára, állnak barátai, kollégái és tanítványai a megváltoztathatatlan tény előtt: Árpád örökre itt hagyott bennünket.

Róna-Tas András,
Szeged

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy utcanév-változtatás margójára

"Nagyanyám (Fodor Panni) mindig azt mondta, hogy nincs új dolog a világon – már minden ki van… Tovább olvasom