Szeged - delmagyar.hu

Május 26-án, Pünkösd szombatján, ha valaki nem tudott a csíksomlyói búcsúra kiutazni, de a Vádló Bitófák szegedi koncertjére se ment el zúzni, és még a Dömötör-díjátadóra se volt annyira kíváncsi, akkor részesévé válhatott az első hallásra talán furcsa nevű Mentés Másként Trió zenés estjének.

Ez a név több embernek talán csak úgy ismerős, ha a Windowsban valamely ablak File menüpontjának „Save As…" sorára gondol. A zenekar 2005-ös CD borítóján így (angolul) is olvasható. Persze a másként mentés ez esetben a magyar népzene egyedi felfogásában, sajátos látásmódjában tükröződik. Még ha nem is az eredeti, autentikus formában, de nagyon is magyar zenét játszanak, tiszteletben tartva a régi hagyományokat. Főként moldvai csángó dalokat szólaltatnak meg, melyek Ivánovics Tünde népdalénekes kedvencei közé tartoznak, de Fábri Géza kobozművész kirgiz dallamokat is belevisz a zenébe, amitől még lendületesebb, lüktetőbb lesz a muzsika. Friss lélekkel – a maguk módján – zengetnek tovább régi dallamokat.

A hangszeres szekcióból nem hiányozhat Lipták Dániel hegedűjátéka sem (amit a Rozsdamaró zenekarban is hallhatunk), ami a kobozzal együtt hihetetlen dinamizmust kölcsönöz ennek a zenének. Egy ilyen koncert után gyakran még órákkal később is lüktető dallamok duruzsolnak az ember fülében, akár abszolút hallása van valakinek, akár abszolút nincs füle hozzá.

Ezen az estén Kodály Zoltán tiszteletére az ő gyűjtéseiből játszottak: Lipták Dániel Szeged Megyei Jogú Város alkotói díjával kitüntetett nyertes alkotását hallhatta a nagyérdemű. E legújabb mű alapgondolata a szerelem, a párválasztás volt. Társszerzőként Ivánovics Tünde és Fábri Géza is részt vettek a produkcióban, valamint az általuk vezetett Mester Tanoda kobzos-énekes műhelye is aktívan közreműködött.

Az együttes ars poétikája: „Őrizzük, mentjük a hagyományt, a zenei gondolatok és formák, a színpad és a táltosi hagyományok örök törvényei szerint - másként. Az általunk kiválasztott gyönyörű motívumot úgy tiszteljük, hogy lelkünkön átszűrve küldjük el a hallgatónak, mert igazából nem szeretnénk semmi mást, mint egy jót muzsikálni."
Ezt le se tagadhatnák, annyira látszik rajtuk a sugárzó jókedv, miközben zenélnek. Főleg Tündén, akin majd kicsattan a boldogság, mikor énekel.

Igazi örömzene ez, mind a zenészeknek, mind a hallgatóságnak. Szomorú, hogy ehhez képest eléggé mellőzöttségben vannak, mivel nem a fősodorbeli zenekarok között vannak nyilvántartva. És akkor még csak a népzenéről beszélünk, mert ha az egész zeneiparrá züllött piacot nézzük, akkor még rosszabb a helyzet. Azért aki Szegeden él, és egy kicsit is nyitott a népzenére, könnyen megtalálhatja őket.

Siklósi Gergely

2007. május 29.