Szeged - delmagyar.hu

Fodor Krisztián barátommal 2007 novemberében elhatároztam, hogy tavasszal elindulunk el Caminót járni. Nyugodt lélekkel bíztam magam Kriszre, hiszen ő sokat tapasztalt zarándok lévén kétszer megjárta a 900 km-es utat.

A Camino (spanyolul: út) Spanyolország északi részén húzódik, ami ősrégi zarándokút. Azt mondják, ez az ősrégi út a tejút alatt húzódik. Célállomása Santiago de Compostela, amelynek nagy katedrálisában vannak eltemetve Szent Jakab apostolnak, vagyis Jézus egyik tanítványának földi maradványai. Az út vége azonban a Santiago városától kb. 90 km-re lévő Finisterra, vagyis a végtelen Atlanti óceán egy partja.

Nagyobb városok az út során: Pamplona, Logronyo, Burgos, Sahagun, León, Astorga, Ponferrada.

Tehát novembertől visszaszámlálásba kezdtünk: bizony nem árt a zarándoklatra több szempontból is fölkészülni.

1. Szellemi készülődés: néhány spanyolóra, a zarándoklatról szóló könyvek kikölcsönzése a könyvtárból, interneten böngészés a témáról.

2. Anyagi fölkészülés: megkezdődik a gyűjtögetés minden hónapban a kis fizetésből. Mi persze útiköltséget spóroltunk avval, hogy stoppal tettük meg az utat Magyarországtól a Camino kezdetéig és vissza.

3. Lelki készülődés: lelkileg is rá kell hangolódnunk az útra, ebben sokat segít az ima, aminek pozitív ereje van. Krisszel kértem az Atya segítségét az út sikeres végigjárásához. Mindketten szándékokkal indultunk el: egymásért, valakikért, valamiért fölajánlva a hosszú utat. Azért is jártuk végig a Caminót, hogy megmutassuk, hogy egy természetellenesen fölgyorsult világban is lehet úgy élni, hogy Istennel, embertársainkkal és magunkkal harmóniában legyünk. Ebből a harmóniából hozunk haza a többieknek is.

4. Fizikai fölkészülés: jó az, ha sportos múltja, élete van az embernek. De elkezdeni sohase késő. pl. gyalog menni a munkahelyre. Hátizsákkal gyalogoljunk Szeged körül, először kisebb, majd nagyobb távokat, szem előtt tartva a fokozatosság elvét. Föltétlen be kell szereznünk egy jó bakancsot, amit időben törjünk , járassunk be (3 hét gyaloglás után több éves, kényelmes bakancsom is föltörte a sarkam, de beszereztem 3db rugalmas pólyát, eggyel bekötöttem a sarkam, így kiválóan tudtam tovább gyalogolni).

A caminoi tavasz. Olvasói fotó

Attól is emlékezetes ez az út, hogy a zarándoklat alatt ünnepeltük 44. szülinapomat, két négyes, ami újjászületés is életemben.

2008 március elején indultunk, hogy biztosan odaérjünk a nagyhétre, illetve a Húsvétot spanyol módra ünnepeljük.

St Jean Pied de Port francia kisvároskából indul a Camino legnépszerűbb és zarándokszállásokkal legkiépítettebb, egyik leghosszabb útja: a francia Camino. Itt megkaptuk a credenciált, vagyis a zarándok útlevelet, amely biztosítja a zarándok számára az olcsó zarándokszállásokat és igazolja, hogy végigjártuk a caminót. Ennek alapján kapjuk meg Compostellában az oklevelet zarándoklásunkról, aminek főleg eszmei értéke van az egyén számára.

Elindultunk, átkeltünk a Pireneusokon, ahol átevickéltünk egy hatalmas hóviharon, mobilon a hegyimentőkkel tartva a kapcsolatot, csapzottan eltaláltunk a Pireneusok túlsó oldalán levő spanyol Roncesvalles zarándokfalucskába, ahol segítőkész francia barátunk Jean Pier várt ránk. Pier javaslatára ugyanis kis hátizsákkal indultunk neki a hegyeknek. Jean utánunk hozta autóval 20- 26 kg-os hátizsákjainkat.

3 nap kivételével esős, hideg, szeles időjárásban gyalogoltunk mezőn, hegyen-völgyön keresztül, no meg kifogtuk a havas Húsvétvasárnapot, ami szokatlan Spanyolban.

Volt, amikor egymással jókat beszélgettünk, nevettünk, együtt imádkoztunk a hosszú, fárasztó gyaloglás közben, így átélve az Úrjézus nagypénteki szenvedését érettünk, emberiségért. Viszont megteremtettük egymás számára a csöndet is: 10 méterre haladtunk egymástól, így mindketten (akár hangosan is) tudtunk beszélgetni az Úrral, ami a végtelen természetben igen lélekfölemelő.

„A csönd jó barát, amely nem hagy el sohasem." (kínai közmondás). Bizony két és fél hét gyaloglás után pszichikailag és testileg is lemerültünk. A pokolba kívántuk akkor a gyaloglást. De az meg sem fordult a fejünkben, hogy föladjuk. Korábban érkeztünk a zarándokszállásra, csökkentve az aznapra tervezett kilométereket. 12 órai alvás után másnap reggel mintha kicseréltek volna bennünket, újult erővel indultunk tovább. Tehát: ilyen esetben az alvás gyógyszer!

A Caminon. Olvasói fotó

Láthattunk egy szép nagycsütörtöki menetet, ahol a nép előtt hosszú ruhás, csuklyás emberek vitték a hét tőrrel átjárt szívű fájdalmas Szűzanya szobrát. Húsvétvasárnap pedig spanyolos kis falusi föltámadási körmeneten vettünk részt, ahol az ünnepi körmenet a templom előtt kettévált, egyik menetben a fölvirágozott Istenszülő szobrot, másikban pedig a föltámadt, fölvirágozott Jézus szobrot vitték. Majd az utcákat megkerülve a két menet találkozott egymással.

A legtöbb zarándok, mi is sok fotót készítettünk és naplót írtunk minden egyes napról. Érdekes, magyarokkal nem találkoztunk, viszont a világ minden tájáról jöttek zarándoktársaink. Részlet a naplómból:

„...Ezen a vacsorán pláne úgy éreztem, hogy minden zarándoktársat egy szép közös cél vezérel: a természeten keresztül fölfedezni Istent és a régi városfalak, a múlt alkotásai előtt megállni tisztelettel. Mindenkin egy nagy békesség uralkodik. Keverednek a különböző nyelvek, sokszínűek vagyunk, ettől oly színes a világ. De mindenki tudja és kívánja a másiknak, hogy: Buen Camino! Jó utat!"

A sors iróniája, hogy 540 km után Krisz lába lerobbant, őneki, aki már kétszer végigjárta az utat, föl kellett adnia. Így Astorgától busszal mentünk Santiagóig, hogy láthassam a várost. Az út háromnegyedét megtettük, viszont együtt tértünk haza, hisz egy jelmondattal indultunk útnak: " Együtt kezdjük, együtt fejezzük be a zarándoklatot."

Elhatároztam, hogy újra, teljesen végigjárom a Caminót.

Hadd írjak le még néhány tapasztalatot: Egész évben lehet menni Caminot járni, de legjobb tavasszal és ősszel, hisz akkor: nincs szúnyog, nincs meleg, nincsenek sokan. Legjobb április elejétől útnak indulni, akkor már több albergue, vagyis zarándokszálló nyitva van, április 15-ig azonban Galícia tartományban a zarándokszállókon becsületkassza van. A banális bulvárlapok fogyókúra-ajánlataival szemben: egészséges és természetes fogyókúra a gyalogtúra. Én 540 km gyaloglás után 6 kg-ot fogytam. Nehéz hátizsákkal ne induljunk útnak! Edényt, élelmet, tisztálkodószereket nem érdemes vinni, csak a minimálist, ott minden beszerezhető. De ehhez kell: pénz, pénz és pénz! Jó tudni, hogy a spanyol állam védi a zarándokokat. Ezt meg is tapasztaltuk utunk során, ami a segítőkészségben nyilvánult meg Pamplonában késő este az önkormányzati rendőrség és Patrik segítségével jutottunk kedvező szálláshoz.

Végig éreztük Isten és a Szűzanya gondviselését.

Az úton voltak lelki, fizikai harcaink. A Camino erről is szól. Hiszen vívódás, küzdés árán jutunk el a célhoz, érünk meg valamire. A kagyló is fájdalom árán termi meg, izzadja ki igazgyöngyét. Érdekes ez az egybeesés: a Camino jele is a kagyló, amit a magyar színű szalaggal együtt a hátizsákunkra tettünk.

Bíró Márta