Nemcsak a közlekedésben, a parkolásnál is életbe lépett a nulltolerancia.
A férjemet sportbaleset érte, az új klinikán kötött ki, ahol közölték vele: sebét össze kell varrni, és CT-vizsgálatot is el kell végezniük. Ez nem zajlott le fél, de még egy óra alatt sem, így a műtőasztalról felugrani sem tudott, hogy újabb parkolószelvényt tudjon kihelyezni az autóra. Meg is lett az eredménye: mire 9 öltéssel és egy nagy kötéssel a fején távozott a klinikáról, piros boríték várta (6500 forintos büntetéssel) a szélvédőn.
Klinikai zárójelentéssel, lejárt parkolószelvénnyel, átvérzett kötéssel ment be a Szepark Mérey utcai irodájába, ahol bejelentette panaszát, méltányosságot kérve. Jegyzőkönyv felvétele után közölték, hogy 1 hónap múlva értesítik az elbírálásról.
Meg is jött az értesítés. 6500 forint helyett 7000 forintos bírság, méltányosság nincs. Nulltolerancia!
Ezután jött még a feketeleves. A Mars téri piacnál parkolás előtt tépegette a parkolószelvény kis ablakait, de a percet sajnos az óra helyén tépte ki. Ezt ő nem vette észre, és így helyezte ki a szelvényt. Észrevették viszont a mellette kamerázó parkolóőrök, akik ahelyett, hogy utánaszóltak volna – „Uram! Elrontotta, javítsa ki, helyezzen ki egy másikat!" – piros borítékkal jutalmazták. Emberség terén is nulltolerancia!
Mindez Szeged városában 2008-ban, a XXI. században.
Érdekességképpen megjegyezném: Balatonfüreden az autónkban lecsúszott a parkolószelvény, nem látták az ellenőrök, és természetesen kihelyezték a mikuláscsomagot. Ebben a városban viszont emberséget tapasztaltunk. Felvették a jegyzőkönyvet, 1 héten belül értesítettek bennünket, hogy legközelebb figyelmesebbek legyünk, a büntetést törölték.
Mindez Balatonfüreden 2008-ban, a XXI. században.
Kériné B. Edit,
Szeged