Földalatti óceánt rejthet a Pluto jeges felszíne

A Nature című tudományos lapban megjelent kutatások eredményei szerint ezzel a felfedezéssel a Pluto is felkerülhet a Föld mellett  a Naprendszer földalatti óceánokat is tartalmazó világainak egyre  növekvő listájára, néhány ilyen óceán pedig akár életnek is otthont  adhat.  

A Pluto valószínűleg jeges-latyakos óceánja 150-200 kilométerre  a törpebolygón lévő, teljesen kráter nélküli jégfelszín, a Szputnyik-síkság (Sputnik Planum) jeges felszíne alatt található, mélysége 100 kilométer - mondta el Francis Nimmo, a Santa Cruz-i  székhelyű Kaliforniai Egyetem tudósa.  

Richard Binzel, a Massachusettsi Műszaki Egyetem bolygókutatója szerint mivel az óceánban olyan sok a jég, nem valószínű ott az  élet. De hozzátette: óvatos, és "soha nem használja azt a szót, hogy lehetetlen".  

A folyékony vizet az élet egyik elengedhetetlen feltételének tartják a kutatók.  

A felfedezést azon felvételek és adatok elemzésekor tették a szakértők, amelyeket a NASA New Horizons nevű műholdja készített a  Plutóról és holdjáról, a Charonról 2015 júliusában.   

A Pluto felszínén megfigyelt egyik legmarkánsabb struktúra a Szputnyik-síkság, amely világos színe és formája miatt a New  Horizons képein a "Pluto szíveként" vált ismertté. A kutatók szerint a síkság egy becsapódás után keletkezett medence, amely a Naprendszer korai szakaszában, több mint négymilliárd éve jöhetett létre. Akkor csapódhatott be egy nagyobb égitest és hagyta hátra az  ezer kilométer hosszú krátert, amely később a kisbolygó geológiai aktivitása hatására egy 1300 kilométer hosszú és 900 kilométer  széles ovális alakult.   

A jeges óceán léte lehet az egyetlen magyarázat arra a jelenségre, hogy a "Pluto szíve" mindig a Charonnal ellentétes  oldalon található. Annak valószínűsége, hogy ez a véletlennek köszönhető, öt százalék alatt van - véli Binzel.  

A Charon és a Pluto egymás körül keringenek, miközben  kölcsönösen hat rájuk a centrifugális és a vonzóerő. A jeges óceán a holddal ellentétes oldalon egyfajta ellensúlyként hat.  

A New Horizons űrszonda 2016. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként, és azért repült el a Pluto  mellett, hogy adatokat gyűjtsön a törpebolygóról és holdjairól. A hét tudományos műszere által gyűjtött adatokat 2015 szeptembere óta  folyamatosan továbbította a Földre. Októberig több mint 50  gigabitnyi adatot juttatott el a John Hopkins Egyetemen lévő laboratóriumba.   

Az űrszonda a törpebolygó és holdjai összetételéről gyűjtött információt, nagyfelbontású felvételeket készített róluk, vizsgálta a napszelet és a mágneses mezőket, tanulmányozta a Pluto légkörét és pormintákat vett.