Délmagyar logó

2018. 08. 19. vasárnap - Huba 21°C | 31°C Még több cikk.

Szegedi és Csongrád megyei programok

Szegedi Kortárs Balett: Bernarda Alba háza/Exit/Tabula Rasa

Kisszínház

Szeged, Horváth Mihály u. 3.

Időpont:   –

Táncjáték.

Koreográfus: Juronics Tamás Kossuth-díjas

García Lorca a legősibb spanyol kultúrájú tájról, Andalúziából származott. Költő volt, drámaíró, népszerű zeneszerző, sikeres festőművész, néprajztudós, színházszervező, dramaturg, rendező és színész. Rövid életében a korabeli spanyol kultúra legkiválóbb, legsikeresebb alakja. Szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért.

A spanyol családi élet egyre komorabb formában jelenik meg világirodalmi jelentőségű drámai életművében, amíg eljut utolsó és talán legjobb drámájáig, a Bernarda Alba házáig. A nyomasztó hagyomány lélekölő ereje boldogtalanná teszi a zord, kemény akaratú asszony és leányai életét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, mert derűre, boldogságra vágyik, az belepusztul.

Bernarda Alba háza

 A táncmű egyfajta sűrítmény, a Lorca mű olvasása után bennem kialakult érzések, gondolatok esszenciája, lenyomata. Nem a dráma történetét és karaktereit akarom megmutatni, hanem a bezártságból, az elfojtásokból adódó feszültséget, a vágyakozás erejéből táplálkozó egymás ellen fordulás természetét. A Bernarda Alba háza fő mondanivalója az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek bírálata. Lorca remekül érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul. "Nem halál s kiközösítés illetné azt, aki az évszázados morális szabályok helyett vágyainak és érzéseinek enged, ám amíg a puritán társadalom befolyása ilyen erős, fájdalom fog kísérni minden egyéni boldogságkeresést és akaratot." Lorca szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért.

DUENDE

"Mindenben, amiben fekete hangok vannak, van duende. Ez a fekete hang a titok. Gyökerei a fövenybe mélyednek, amely mindannyiunknak ismerős és mindannyiunknak ismeretlen, de rajta keresztül szívódik belénk mindaz, ami a művészet lényege. Ez a titokzatos erő, a szent áhítat a duende. Ha a fekete vér elkezd áramolni a szívből a test felé, az emberbe mintha egy szellem költözne. Kilép önmagából, hogy atomjaiból újraépítse a lelkét. Igényli és meg is teremti a közvetlen kapcsolatot az alkotó, a befogadó és valami felső erő között. Olyan alapkérdések táplálják, mint a bűn és az erény, a jó és a rossz harca, az Isten és az Ördög létezése. Mindig ellentétek szembeállítása jelenik meg - ez okozza azt a feszültséget, ami az előadóból kitör. De ez a kitörés ez olyan, mint a vulkán. A felszín alatt összegyűlnek ezek az ellentétes erők, a test, ami fogva tartja őket, igyekszik elnyomni, de egy belső lázadás eredményeként megállíthatatlanul törnek felszínre. Ezeket az erőket és érzelmi hatásokat legjobban talán a szeretkezéshez lehet hasonlítani, hiszen a végén letisztul és elcsendesedik minden. A feszültség feloldódik, a duende pedig elillan."

Lorca szellemi vezetője, atyai jóbarátja volt a kor leghíresebb spanyol, andalúz zeneszerzője, Manuel de Falla.

Falla műveit a képszerű megjelenítés vágya ihlette, e törekvésében részben szenvedélyes vérmérséklete, részben a táncokban gyökerező mimikus készsége segítette.

Táncolják: Takács Zsófia, Szigyártó Szandra, Bocsi Petra, Tokai Rita, Nier Janka, Kovács Enikő, Kiss Róbert, Vincze Lotár, Wéninger Dalma

Zene: Manuel de Falla

Fény: Stadler Ferenc

Díszlet kivitelező:
Scabello Bt.

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Koreográfia:
Juronics Tamás

Exit

A legtöbb olyan fogalom, amit önmagunk meghatározásához társítunk- munka, család, párkapcsolat, haza- sokszor kompromisszumok megkötésére kényszerít minket, függetlenségünk bizonyos fokú feladásának árán, melyre egyre kevésbé vagyunk hajlandóak. A stabil pontok, az állandóság és folytonosság eltűnik életünkből, az emberi és spirituális kötelékek fellazulnak, megszakadnak. Kibújunk a minket terhelő, de egyben a minket terelő korlátok szorításából, és saját ösvényt taposunk korábbi minták helyett, új és hamis ideológiát gyártva céljaink önigazolására. Kimozdulunk, vagy már rég kimozdultunk a kollektív útról, hogy egy üres térben, megtagadott és elferdített eszmék között bolyongva keressünk valamit.

Táncolják: Takács Zsófia, Szigyártó Szandra, Kiss Róbert, Bocsi Petra, Hegedűs Tamás, Stáry Kata, Vincze Lotár, Tokai Rita, Kovács Enikő, Csetényi Vencel, Horváth M. Gergő

Zene:  montázs

Fény:
Stadler Ferenc

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Koreográfia: Czár Gergely

Tabula Rasa


 A tabula rasa latin fogalom, új kezdetet, tiszta lappal való indulást jelent. Igyekszünk harmóniát teremteni a minket körülvevő kaotikus társadalomban. Valódi hőstett megtalálni magunkban azt az erőt, aminek segítségével képesek vagyunk elengedni fájdalmas élményeinket, saját fejlődésünk gátjait. A Michael Gordon lendületes és forradalmian kidolgozott zeneművére készült koreográfia ennek a kihívásnak tesz eleget. Az előadás társadalmunk és egyéniségünk különféle perspektíváit tükrözi, amelyben a zavar és a feszültség rivaldafénybe kerül, és olyan fordulóponthoz juttat minket, ami egy új kezdet szükségességét veti fel.

Táncolják: Takács Zsófia, Czár Gergely, Szigyártó Szandra, Kiss Róbert, Bocsi Petra, Hegedűs Tamás, Vincze Lotár, Tokai Rita, Nier Janka, Kovács Enikő, Horváth M. Gergő

Zene:   Michael Gordon

Fény: Stadler Ferenc

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Koreográfia: Corneliu Ganea és a Társulat

Ossza meg ismerőseivel!