A múlt: Széchenyi István Nagycenken megírta a Lovakrul című könyvét. A jelen: soha nem volt még szerencsém így, testközelben szembenézni és beszélgetni velük. Érdeklődve hozzám hajol, figyelő szemmel és minden idegszálával figyel rám. Hihetetlen, de megnyalja a kezemet. Érzelmes állat. Hatezer éve az ember barátja és társa. Törékeny a ló lelke is, mint az emberi lélek. Érzi a szeretetet és kimutatja, ha szeret. A bizalomra épül a kapcsolat vele, éppúgy, mint ember és ember között. Vigyázzunk, ha elveszítjük bizalmát, nem barátunk többé.
