Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

2005 legjobb sportolói, a DM-különdíjasa: Donkó Orsolya

A Délmagyarország és a Délvilág Év sportolója díjkiosztó gáláján három különdíj is gazdára talált. Az egyik Donkó Orsolyát illette. A válogatott kosárlabdázó befejezte pályafutását, abbahagyta az aktív játékot.
Fotó: Miskolczi Róbert
A kosárlabdában jártas sportbarátok régóta hiába keresték Donkó Orsolya nevét a Szeviép-Szeged keretében, nem találták, mert tavaly télen megbetegedett. Egyik napról a másikra kellett leállnia a játékkal. Pedig ő nagyon szeretett volna játszani, újból kosarat szerezni, gólpasszt adni. Nem tehette, mert nem engedték neki. A Délmagyarország és a Délvilág sportrovata pedig úgy gondolta, hogy így nem érhet véget egy sikeres pályafutás. Ezért a teke- és bowlingcenterben a 2005 legjobb sportolói díjátadón hivatalosan is elbúcsúztattuk a válogatott játékost.

Sportolók között mondhatta ki, hogy vége, többet nem húzza fel a tizenegyes mezt. Donkó Orsolyával tegnap délután beszélgettünk.
– Nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy kész, vége, hiszen az orvosok a betegségem kezdetén közölték, hogy készüljek fel arra, hogy soha többet nem kosárlabdázhatok. Természetesen sokszor hiányzik a játék, de az egészségem sokkal fontosabb. Most már jól vagyok. Pedig könnyen nagyobb baj is érhetett volna, a doktorok elárulták, ezer szerencse, hogy nem lettem rosszul a pályán, és nem estem ott össze.
Az embernek mindig furcsa érzése támad, amikor egy sikeres sportolóval beszélget. Donkó Orsolya is ebbe a kategóriába tartozik. Válogatott volt, magyar bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatta magát. Sok-sok kisgyerek álma, hogy ilyen dicsőséglistával rendelkezzen.

– Nem volt kérdéses, hogy kosárlabdázó legyek. Anyukám és apukám is ezt a sportágat űzte. Éppen édesapám volt az első edzőm a Magyar Hajó és Darugyár (MHD) csapatában. Melyik csapat állt a szívemhez a legközelebb? Az MTK. A saját korosztályommal játszhattam a kék-fehéreknél, és ebből több társam is a legjobb barátom lett. Újvári Eszterrel és Seres Évával a mai napig rendszeresen tartom a kapcsolatot. Pécs is felejthetetlen emlék. Rátgéber Lászlóval együtt érkeztem. Az első évben harmadikok lettünk, majd rá egy évre már bajnokok. Hat idényt húztam le a PVSK-nál.

Ezután Sopron következett. A hűség városának kosárlabdája is Európa-hírű. Mégis váltott, és a Szeviép-Szeged játékosa lett.
– Nem ment egyik napról a másikra a beilleszkedés Szegeden. Egészen mást kellett játszanom az új csapatomban, mint Sopronban. Májusban még bajnoki döntőt vívtam, utána pedig a kiesés ellen harcoltam. Meg kellett tanulnom, hogy ne csak a társaimat szolgáljam ki, hanem pontokat is szerezzek. Nem ment könnyen. De büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem a negyedik helyen végzett együttesnek, végül ezzel az eredménnyel zártam a pályafutásom.

Orsolyának 2002 decemberében kisfia született. Nem sokáig maradt otthon, újból csatasorba állt.
– Andris érkezése után hét hónappal már elkezdtem edzeni. Nekem pluszerőt adott a gyermekem, még nagyobb intenzitással gyakoroltam. Mit csinálok a jövőben? Jelenleg főiskolára járok, betegségem miatt pedig táppénzem vagyok. Szeretnénk még egy kisbabát, egy kistestvért Andrisnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lékó Péter Hollandiában kezdi meg a versenyidényt

Pénteken kezdődik a hollandiai Wijk ann Zee-ben a Corus 2006 nemzetközi sakktorna. A szegedi Lékó… Tovább olvasom