Délmagyar logó

2018. 11. 21. szerda - Olivér 3°C | 7°C Még több cikk.

20 éve nyerte meg a hazai BEK-döntőt a Hungerit-Szentes

Szentes - A héten különleges évfordulóhoz érkezett a szentesi sportélet: a város női vízilabdacsapata 20 esztendeje hódította el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, méghozzá egy óriási hangulatú, hazai döntőben. Az akkori csapatkapitány, Vincze Edit segít felidézni a legendás sikert.
Szentes életét 1993 Valentin-napjához közeledve különösen átitatta a szeretet. A város női vízilabdacsapatának tagjait sorra megállították az utcán, a játékosokat kedves szavakkal halmozták el a szurkolók. A helyi uszoda sátrát virágokkal csinosították, felfokozott hangulatban várták a nagy napot. Február 14-én ugyanis történelmi sporteseménynek, a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjének adtak otthont a Kurca-parton.

– Hihetetlen volt, amit akkoriban átéltünk. Már maga a körítés is élmény volt, amit a média, a hazai pólóélet és legfőképp a drukkerek részéről kaptunk – emlékezett vissza a legendás napokra a Hungerit-Szentesi SC akkori csapatkapitánya, Vincze Edit, aki szerint több oka is volt a fináléban aratott győzelemnek.

Szentesi öröm – húsz év távlatából.
Szentesi öröm – húsz év távlatából.

Az együttes magja akkor már egy évtizede együtt dolgozott, és sokan tagjai voltak a két évvel korábban Európa- bajnokságot nyerő válogatottnak, amelynek edzője a szentesi csapathoz hasonlóan Tóth Gyula volt.

– Kemény edző és remek pszichológus. Nagyon jól tudta, hogy mit és hogyan kell mondania a tanítványainak. Teljesen feltüzelt minket, a mérkőzés előtt dagadtunk az önbizalomtól, úgy éreztük: senki és semmi nem állíthat meg bennünket – árulta el a csapatkapitány, aki a másodedző Fülöp Tibor, a szárazföldi edző Bandula Mihály, a csapatorvos dr. Molnár Gyula, a szakágvezető Sóti Lajos, a klubelnök Kozák János, a főtámogatót képviselő Magyar József és a technikai vezető, id. Kiss Ottó szerepét is kiemelte.

Hungerit-Szentesi SC–GS Orizzonte Catania (olasz) 6–5 (0–1, 2–0, 2–1, 2–3)

Női vízilabda BEK-döntő, 1993. február 14., Szentes, 2000 néző. Vezette: Bajenaru (román), Sztavropoulosz (görög).
Szentes: HUFF – Tóth N., Rónaszéki 1, VINCZE 1, Rafael 1, Tóth G., STIEBER 3. Csere: Szamosi. Edzők: Tóth Gyula, Fülöp Tibor.
Orizzonte: CONTI – Da Campo 1, Vaillant, VINCI 4, Mazato, Virri, Picciono. Csere: Delvoca, Conson. Vezetőedző: Mavgero Maro. 

Pedig perceken múlt, hogy egyáltalán eddig eljutott a csapat. Az utolsó csoportmérkőzést Athénban játszották, ahol az ellenfél hatalmas centerével nem
lehetett mit kezdeni. A hajrában húzott egy meglepőt a tréner: Vincze Editet küldte bekkelni, aki annyira felidegesítette a nagyobb termetű ellenfelét, hogy a görögöt ki is állították, ezt pedig kihasználta a Szentes, és fordított.

– Ezután már úgy gondoltuk, BEK-győzteseknek kell lennünk, nincs más forgatókönyv. A szentesi szív vitt minket előre. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Szerelemből csináltuk az egészet, a kötelező edzéseken kívül is sokat gyakoroltunk. Az olaszok ellen a kritikus helyzetekben sem aggódtunk, de a fantasztikus szurkolóink is átlendítettek minket a hullámvölgyeken – vallja Vincze.

A szentesi sátorban kétezer drukker gyűlt össze, a 6–5-ös győzelem után fantasztikus ünneplés vette kezdetét, a hazai játékosok alig tudták a díjátadás helyére menni. De végül magasba emelhették a trófeát, amely azóta is a város büszkesége.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyei foci: gólgazdag edzőmeccsek

Hatgólos felkészülési meccset meccset játszott a Makó, négyet lőtt a Volán, hármat a HFC.… Tovább olvasom