Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

A boszorkányszigeti háború

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában, hiszen a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Molnár Tamás vízilabdázó minden idők legeredményesebb szegedi sportolója. A háromszoros olimpiai bajnok Alsóvároson töltötte gyerekkorát. Sokat „háborúztak" a Boszorkányszigeten.
Kedvencek
Kíváncsiak voltunk Molnár Tamás néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: csak labda legyen
Mese: minden
Rajzfilm: Vízipók csodapók,
Lolka és Bolka
Tantárgy: matematika
Tanár: Imreh Balázsné, Ági néni

Molnár Tamás vízilabdázót nem kell bemutatni azoknak, akik kedvelik a sportot. Háromszoros olimpiai bajnok, aktív játékosként minden elért, amiről más csak álmodik, igazi világklasszis volt. Nem szakadt el a sportágtól, a Tiszavirág Szeged Diapolo ügyvezetője, a játékvezetők főnöke. Most azonban nem a sport, hanem a gyerekkori élmények, játékok játsszák a főszerepet sorozatunkban.

– Alsóvároson nőttem fel. Két fő helyünk volt. Az egyik a Boszorkánysziget, ahol hihetetlen háborús csatákat vívtunk. Nagy-nagy bombatölcsérek voltak, így ott háborúztunk a kiserdőben, lőttük egymást gyerekfegyverekkel. A Szabadság tér is alap egy alsóvárosi életében, itt pedig futballoztunk. Remek kis csapat jött össze, sokan voltunk, kitűnő kis közösséget alkottunk. Török Tibi, a Csányi testvérek, Gyuri és Laci, Szabó Csaba is a csapatban volt. Érdekesség, hogy 10 évesen még legyőztem Csabit, pedig utána felnőttként ő cselgáncsban ért el szép sikereket – kezdte az élmények felelevenítését Molnár Tamás.

Molnár Tamás a kismackóval az édesanyja kezében. Családi archív fotó
Molnár Tamás a kismackóval az édesanyja kezében. Családi archív fotó

A gyerekek nemcsak kint, hanem otthon, a szobában is imádtak játszani. A mai kor gyermekei el sem tudják képzelni, hogy akkor nem a számítógépes játékok játszották a főszerepet.

Az olimpiai bajnok rendszeresen vezet meccseket. Fotó: Vidovics ferenc
Az olimpiai bajnok rendszeresen vezet meccseket. Fotó: Vidovics ferenc

– Édesapám kamionos volt, és sokszor jutott el nyugatra, így azon kevesek közé tartoztam, akinek sok-sok legója volt. Imádtam velük játszani, építeni belőlük bármit. De szerettem a pincében barkácsolni is. Fúrtam-faragtam. A fiaimnak például én csináltam fapuskát, azzal játszanak. Apa hozott Commodore 64-es számítógépet is, szerencsés voltam, már fiatalként játszhattam vele. Mozgalmas gyerekkorom volt, bár már 9 évesen elkezdtem vízilabdázni, így az edzések sok időt vettek el a szabadidőmből, de mindenképpen szép gyerekkorom volt – zárta a beszélgetést Molnár Tamás.

Rövid kérdések
Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Nem voltam egy labdazsonglőr, de ha a lábamra rúgták a labdát, akkor azért rendre gólt szereztem. Csatár voltam leginkább.
Volt bőrlabdája?
– Nagymamám testvére futballbíró volt, és kaptam tőle egyszer egy csavaros stoplist. Alig vártam, hogy belenőjön a lábam, és természetesen volt labdám.
Házőrző volt a bújócskában?
– Soha! Mindig elhagytam a falat!
Mászott fára?
– A nagyállomás mellé jártunk sokat, ott hatalmas homokkupacok voltak, 8–10 méter magasak, amiket megmásztunk, és levetettük magunkat a tetejéről. Nem volt egyszerű mutatvány, utána a ruhánkból egy vödörnyi homok hullott ki.
Verekedős volt?
– Már kicsinek is vezető szerepet töltöttem be a csapaton belül, így ha kellett, akkor megmutattam az erőmet.
Legjobb gyerekkori barátja?
– Sokan voltunk, de mára is megmaradt a kis közösségünk. Szabó Csabával és Vass Botonddal még most is összejárok, jókat kártyázunk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Országos döntőben a Szeged KE U17

Bejutott a nyolccsapatos országos döntőbe a Szeged KE U17-es leány kosárlabdacsapata, miután a rájátszás utolsó fordulójában az idegenbeli 15 pontos vereség után hazai környezetben 95–50-re legyőzte a Kosárlabda Akadémia Pécset. Tovább olvasom