Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

A csend hangjai - Cozma emlékére

Könnyes-bús győzelemmel búcsúzott a pályán az MKB-Veszprém kézilabdacsapata a brutálisan meggyilkolt játékosától, Marian Cozmától. Az Ademar Leon elleni BL- mérkőzésen és az azt megelőző felvonuláson is a némaságba menekültek a szurkolók és a játékosok.
Tapintható a csend Veszprém belvárosában vasárnap nem sokkal 13 óra előtt. Pedig hatalmas a tömeg, több ezren gyűltek össze az Óváros téren. Még sincs egy hangos szó, legfeljebb egymás fülébe súgnak valami bizalmasat az emberek, és csak állnak mozdulatlanul, mintha megfogadták volna: itt és most örökre lecövekelnek. Meccsre készülnek, az nem vitás - a nyakukban kedvenc csapatuk, az MKB sálja, a legtöbbjük mezben. Sokan gyertyával és virággal érkeznek. Nem trombitálnak, nem hajtják a kereplőjüket, mint általában, amikor fontos meccsre készül a királynék városának ékköve, a messze földön híres kézilabdacsapat. Lehajtott fejjel álldogálnak egymás mellett, mintha valami jelre várnának. Olyan lehet ez a várakozás számukra, mint a játékosoknak, amikor a kezdőkörben a bírót lesik a szemük sarkából, hogy végre a sípjába fújjon a feketeruhás és elkezdődjön a mérkőzés.

Néma menettel emlékeztek Veszprémben Marian Cozmára. Fotók: Schmidt Andrea

A csendet pontban egy órakor a tűztorony harangja töri meg. Ekkor mint egy varázsütésre menetté formálódik a tömeg, hogy lassan kígyózva elinduljon az új aréna felé. Sehol egy transzparens, a gárdisták is otthon maradtak - ezek az emberek a némaságukkal tüntetnek. Dacos tekintettel, némi haraggal a szívükben menetelnek. Meccsre készülnek - a spanyol Ademar Leon elleni BL- ütközetre. Sokaknak nincs is jegyük, mégis a tömeggel tartanak. Egy 57 éves férfi, a helyi közlekedési vállalatnál dolgozó Sólyom István azt mondja, már nem kapott belépőt, de úgy érezte, itt kell lennie a menetben. Döbbenetről, tragédiáról, egy fiatalember értelmetlen haláláról beszél. Egy darabig vele tartunk, majd egy babakocsit toló anyukával elegyedünk beszélgetésbe. A 8 hónapos kislánya, Réka miatt ő sem tud kimenni a mérkőzésre - mondja, de a nagyobbik lánya, a hároméves Szonja igazi kézilabda drukker, és megbeszélték, hogy ők is gyújtanak egy gyertyát annak a mindig mosolygós fiúnak az emlékére, akiért oly sokan kijöttek az emberek az utcára.

Eklemovics könnyei

A Veszprém gladiátorai igazi kolosszusként küzdöttek, erre a kétszer harminc percre minden bánatukat elfelejtették, győzni akartak. Ezek az élet- és akaraterős férfiak a lefújás utáni pillanatokban mégis elveszítették az önkontrolljukat. Elsőként Eklemovics Nikolánál szakadt el a cérna. A játékostársai gyorsan átölelték, de ők is a könnyeikkel küszködtek. Vujin éés Perez is zokogott, miközben a közönség ütemes taps közepette csak egyetlen szót hajtogatott: Cozma! A spanyolok gyorsan az öltözőbe kullogtak, már nem látták, amikor Perez a szívére tette a kezét és a közönséggel közösen elénekelte a Himnuszt.

A néma menet kálváriája 3 kilométer megtétele után ér véget a Veszprém Aréna előtt. Ekkor sem kerülnek elő a transzparensek, a dudák is a télikabátok belső zsebében szunnyadnak. A csarnok előtt felállított óriáskivetítően egy huszonhat éves fiatalember figyeli a tömeget, széles mosollyal az arcán. Hogy szórakoztassa az egybegyűlteket fejest ugrik egy medencébe, átöleli az egykori szegedi kedvenc, Buday Dániel vállát, azzal az Iváncsik Gergővel pacsizik, akivel azon a szomorú szombat este a szélső kisfiának születését ünnepelték. Lövi számolatlanul a gólokat, feltartóztathatatlanul, mindenki feje fölé emelkedve, hogy aztán szerényen ünnepelje magát. Kicsattan az erőtől, öröm látni a ragyogását - még nem volt ideje megfakulni a fotóknak. A hangszórókból Simon és Garfunkel örökzöldje, A csend hangjai szól.

Odabent az arénában mindenki lélegzetvisszafojtva várja a kezdést. Merthogy a meccs szent dolog, ha törik, ha szakad, el kell kezdődnie. Először a spanyolok érkeznek, szerény tapsot kapnak. Hiába a kontinens egyik legjobb klubcsapata a Leon, most nem kerülhetnek középpontba. Mindenki a másik sarkot lesi, ahol 14 veszprémi játékos feszít fehér pólóban, hátukon ugyanaz a név és a bűvös 8-as szám. A csapatkapitány, Dejan Perics vezeti be őket a küzdőtérre, mielőtt pályára lép keresztet vet. Talán babonából, talán más oka van rá.

Ilyés: érte játszottunk!

Az egykori szegedi kedvenc, Ilyés Ferenc a mérkőzés után együtt sírt a társaival, aztán rövid időre eltűnt az öltözőben. Amikor visszatért a küzdőtérre maga kérte a hozzá sietőket: most már ne sírjatok! Senkinek nem akart nyilatkozni, nekünk is csak annyit mondott: ma nem számított ki hány gólt lőtt, érte játszottunk.

Mindenki megkapja a neki járó tapsot, de hiába melegített csupa 8-as mezű játékos, a rekedt hang a bemutatásnál diszkréten elhallgatja a nevét. A szurkolók nem felejtenek: a gyászszünettel kezdődő mérkőzésen a mély némaságban egy drapériát emel a feje fölé az ezerfejű, rajta ez állt: Viszlát, Madárka! Adio, Pasarila!

A csapat tiszta fehérben, az edző, Mocsai Lajos fekete öltönyben. A játékosok a kivetítőn megjelenő egykori társuk felé fordulva fogadkoznak, néhányuk azonban nem bír felnézni a fotóra. Aztán mindnyájan erőt gyűjtenek és elkezdődik az összecsapás. 3-3-nál Vujin büntetőt hibáz, de Ilyés megtapsolja, most nincs helye a korholásnak. A félidő derekán már négy góllal vezet az MKB, ám Eklemovics Nikola mintha nem is örülne a góljának. Megteszi helyette a közönség, önkívületben űzik-hajtják az övéiket. Kapaszkodnak a spanyolok, Mocsai mester időt kér, hogy a megszokott vehemenciájával magyarázza mi a nyerő taktika. A nagyérdemű is rátesz egy lapáttal: veletek vagyunk - zúgják.

A második félidőben átveszi a vezetést a Leon, de a Veszprém ezen a napon nem veszíthet. Gál Gyula az oly sokszor megcsodált hát mögüli lövéssel szerez gólt. Ezúttal azonban nem a közönség felé küldi az elmaradhatatlan puszit, a magasba repül a csók. Az utolsó percben Mocsai mester - 28-26-nál - időt kér. Az utolsó támadást a beállós posztra játssza ki a csapat. A labda körbejár, mindenki magához simítja egy pillanatra, majd Iváncsik Gergő a levegőbe emelkedik, hogy a rövidke szárnyalás után középre passzoljon. A 8-as játékost kereste. De Cozma nem volt ott.

Olvasóink írták

  • 8. lilongwe 2009. február 20. 17:03
    „Ugyan mindig megy a rivalizálás a Veszprém meg a Pick között, de a veszprémiek ismét megmutatták, hogy eszméletlen lelki erő van bennük...3 ember nélkül játszani (akik közül az egyik már nem is térhet vissza) egy León kaliberű csapat ellen, ilyen alázattal és tisztelegve a szurkolók és az emlék előtt...mit mondjak...
    Le a kalappal...
    Ebben van mit tanulnia akár a Picknek is...”
  • 7. Gabócika 2009. február 16. 13:22
    „a tegnapi meccs végét, hát mit írjak, percekig zokogtunk. Hát ettől CSAPAT ők! Felemelő és egyszerre tragikus volt. Én Szeged drukker vagyok, de mérhetetlenül megrendített az elmúlt hét! Nyugodj békében, Marian!”
  • 6. bespin 2009. február 16. 08:13
    „Bíz´ Isten megkönnyeztem a felvételeket a tegnapi műsorokban!
    Még mindig nem találok szavakat!”
  • 5. .suhym. 2009. február 16. 06:56
    „Szívszorító volt látni Mocsai Lajost gyászszalagos, fekete öltönyben a kispadon.

    Isten nyugosztalja Marian Cozmat!”
  • 4. magyarok 2009. február 16. 06:48
    „Nyugodj békében, Marian Cozma, szívünkbe örökké élni fogsz!”
  • 3. picimako 2009. február 15. 19:13
    „Gratulálok a csapatnak, nyugodj békében Cozma, és részvétem mindenkinek.”
  • 2. che 2009. február 15. 18:51
    „ISTEN NYUGOSZTALJA !”
  • 1. dragboyz 2009. február 15. 18:50
    „Marian Cozma nyugodj békében!
    A 8-as játékost kereste. De Cozma nem volt ott.
    Ez borzasztó, és szívszorító....”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

HNKC: botrányos búcsú a kupától

Búcsúzott az ASA-Consolis-HNKC élvonalbeli női kézilabdacsapata a magyar kupától. A meccs után szurkolói rendbontás miatt a rendőröknek kellett közbeavatkoznia. VIDEÓVAL Tovább olvasom