Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

A Délép-pályától a Harjun-stadionig: apja nyomdokain a ˝kis˝ Gruborovics

Szeged/Jyväskylä – Gruborovics. Szegeden a focidrukkereknek több egy egyszerű vezetéknévnél. Ám a 2365 kilométerre, északra lévő finn városban Jyväskyläben (ejtsd: Jüveszküle) is lassan legendává válik. A helyi JJK friss igazolása, a tizennégyes mezben játszó Gruborovics Tamás apja nyomdokain jár: tizenöt meccsen eddig tíz gólt lőtt, a csapat legeredményesebb játékosa. Szívesen lenne válogatott, úgy érzi, nem lógna ki a nemzeti tizenegyből sem. Skype-interjú, illetve inkább beszélgetés, majdnem szó szerint, „vágatlanul".
– Mindenről egy magyar fogadási játék „tehet". Ilyenkor nyáron elég sűrűn vannak meccsek a finn bajnokságból is és ahogy böngésztem a csapatokat, akkor láttalak meg a JJK Jyväskyläben. Mi az utolsó emléked Szegedről? Egyáltalán hogyan emlékszel vissza a városra? Kisgyerekként hogyan élted meg, hogy Finnországba költöztök?

– Elég kicsi voltam. De vannak emlékeim az oviból s persze arról is, amikor apával kijártunk rugdosni. Nekem nem volt olyan nagy dolog, hogy kiköltöztünk, mert akkor elég volt, hogy a szüleimmel lehettem. Arra emlékszem, hogy piszok sok hó esett, amikor megérkeztünk, s ez elég érdekes volt.

Gruborovics Tamás, a JJK Jyväskyläben. Fotó: Gruborovics Tamás családi archívuma (galéria)

– Az ovi melyik ovi volt? És hova jártatok rugdosni?

– A felsővárosi óvoda. S focizni a Délép-pályára jártunk.

– Akkor odakint kezdted a sulit. Mennyire volt nehéz beilleszkedni? Mennyi idő alatt tanultad meg a nyelvet?

– Az elején kicsit nehéz volt, de elég gyorsan beilleszkedtem, mert fociztam. Egy évig még oviba is jártam, ott kezdtem el ismerkedni a nyelvvel. A suliban már elég jól beszéltem. Ha jól emlékszem harmadikos lehettem, amikor eldöntöttem, hogy már nem kell lefordítani a tananyagot magyarra.

Gruborovics Tamás góljai, legjobb, legemlékezetesebb meccsei a 2010-es finn bajnoki szezonból, 1. rész


– Egy kérdés erejéig „kanyarodjunk el" édesapádhoz: mennyire kedvelték meg a csapattársai a közönség?

– Apám az MP Mikkeliben játszott. Nagy legenda lett belőle itt is, nagyon elismert játékos lett Finnországban, nemcsak Mikkeliben. Azt mondták róla, hogy a valaha volt egyik legjobb erősítése volt a csapatnak.

– A fia pedig követi, eddig kilenc gólnál jársz, ha jól számolom...

– Tíz. :)

Gruborovics Tamás góljai, legjobb, legemlékezetesebb meccsei a 2010-es finn bajnoki szezonból, 2. rész


– Oh, elnézést, akkor pontatlan a statisztikám...

– Nem probléma.

– No, de mielőtt a mai profi karrieredről beszélgetnénk, térjünk vissza a sulihoz! Azt mondtad a focival könnyű volt beilleszkedni. Sportiskolába jártál? S mennyire volt akkor népszerű a foci Finnországban? Mondjuk a jégkoronghoz képest?

– Nem, nem. Teljesen normál suli volt, de az első barátaimat a focin keresztül szereztem. A foci nem volt szerintem népszerűbb mint most, viszont a jégkorong sokkal népszerűbb lett, mint amilyen anno volt. Ennek nagy lökést adott, hogy a hokiválogatott immár kétszeres világbajnok.

– Focizni ott, Mikkeliben kezdtél? Milyen csapatoknál játszottál, amíg leigazolt a JJK?

– Mikkeliben nőttem fel: itt jártam végig az összes ifi korosztályt. A felnőtt csapatban a harmadik ligában kezdtem 18 évesen. Fölkerültünk, és szerencsére a másodosztályban is jól szerepeltem. Utána leigazolt a Kups Kuopio, ahol három évig játszottam, utána egy évet Kotkában, a Kooteepee csapatában. A két legutóbbi évemet Aland-szigetén az IFK Mariehamn csapatánál töltöttem. Ez a két szezon nagyon jól sikerült. Az IFK-tól kerültem végül idén a JJK-hoz.

Ez már az idei szezon: Jaro-JJK 1-1, gól: Gruborovics


– Ahol 14-es mezben ontod a gólokat. Te kérted ezt a számot, vagy ezt kaptad? S mi az erősséged a fejjáték, a cselezés? Jobb- vagy ballábas vagy? S kell-e rettegniük a kapusoknak a „kis" Gruborovicstól, ha a kaputól 20˜–22 méterre labdát kap?

– A 14-es mezt nem én kértem, inkább tízes lennék. Az erősségeim a fejjáték, teljesen kétlábas vagyok, jobbal, ballal egyformán jól passzolok, lövök, tehát érdemes rettegniük tőlem. S jól is cselezek.

– Mesélj egy kicsit a városról is! Hogy kell elképzelnünk Jyväskylät? Megismernek az utcán? Mekkora sztárok vagytok?

– Elég sokan megismernek minket, de ritkán mernek kérdezni, beszélgetni. Nem vagyunk nagy sztárok. A városnak 90 000 állandó lakosa van plusz körülbelül 40 ezer egyetemi hallgató él itt a szemeszterek alatt. És mint egész Finnország, nagyon szép. Az ország legszebb egyeteme itt van. Hangulatos és nemzetközi, sokféle országból jönnek ide tanulni vágyó diákok.

Jyväskylä.

– A stadion milyen? Hány néző szokott meccsre járni, vannak-e fanatikus szurkolók, akik zászlókkal, transzparensekkel szurkolnak nektek akár idegenben is?

– A stadion egy kicsit régimódi, de szimpatikus. Átlagban 3000 néző szurkol, de a hétvégi HJK-meccsen biztos lesz 6000 néző is. Van egy fan-group, akik idegenbe is eljönnek miattunk, de ez sokszor függ attól, hogy milyen messze játszunk. Itt is igaz, minél jobban megy a csapatnak, annál több szurkoló.

– És most jól megy. Mi volt a cél a szezon előtt? Hányadik helyen kell végeznetek?

– Érmet akarunk. A csapat majdnem ugyanaz mint tavaly, habár akkor majdnem kiestek. Öt új játékos jött a csapathoz. Mindegyik igazi erősítés, és ez látszik is az eredményeken.


Nagyobb térképre váltás


– Közéjük tartozol te is!

– Persze!

– Hogyan készültök a meccsekre, hány edzés van egy héten?

– Attól függ, hogy milyen gyakran vannak meccsek. Az első két hónapban nagyon sűrűn voltak, olyankor alig volt edzés. De ha hetente egy meccs van, mint most, akkor van egy keményebb napunk meg egy vagy két szabadnap, a többin pedig csak egy edzés van, de ehhez én hozzáteszek egy pár saját edzést is.

– Ezekből a tréningekből mennyi az erőnléti és mennyi a taktikai?

– Nincs igazán kettéválasztva. Az edzések fizikai felkészítéssel kezdődnek, majd a végén mindenki csinálja a saját programját.

– A saját edzésedbe mi tartozik bele? Futsz még külön, vagy erősítesz a konditeremben, esetleg a kapura lövéseket gyakorlod?

– Ezek, amiket felsoroltál. A futás inkább futótechnikát fejlesztő edzést jelent, amibe részben beletartozik a konditerem is.

Tamás akcióban. Most éppen a bal lendült, de a jobb lábát sem csak támaszkodásra használja. Fotó: Gruborovics Tamás családi archívuma (galéria)

– Van egy másik magyar is a csapatban, a kapus, Szeróvay Mihály. A JJK a legmagyarabb együttes a finn bajnokságban?

– Hát úgy néz ki. Sajnos Mihálynak elszakadt az Achilles-ina még télen, így nem tudott még játszani ebben a szezonban.

– Jobbulást neki. Más: vannak-e babonáid, kabaláid? Például számít-e, hogy hanyadikként futsz ki a gyepre a meccs elején, hova ülsz a csapatbuszban?

– Nincsen egyáltalán. Csak magamban bízok. Errefelé ez különben sem szokás, vagy legalábbis nem beszélnek róla. De nekem nincsenek ilyen kabaláim.

– A magyar fociról mit tudsz, mennyire követed?

– Azt észrevettem, hogy az MTK most kiesett. Nem követem minden nap, de egyszer-kétszer megnézem a tabellát.

– Volt két emlékezetes finn–magyar válogatott meccs. Az egyik egy kicsit régebben, 1997. október 12-én 1–1-et játszottunk, az utolsó percben a kapusról pattant a kapuba a labda, így jutottunk ki a világbajnoki pótselejtezőre, ahol aztán Szerbia 5–0-ra és 7–1-re elintézte a magyar csapatot. A másik 2010. október 12-én, Dzsudzsák Balázs az utolsó percben nyerte meg a meccset, 2–1 lett a 94. percben leadott lövésével a magyaroknak. Ezeket a meccseket milyen volt végignézni?

– Mind a két meccs után nagyon örültem, így hát tudod, mit gondoltam a meccsek közben. Eléggé rosszak voltak a magyarok mindkét mérkőzésen, de jó szerencséjük volt.

– Ha már itt tartunk: magyar–finn kettős állampolgár vagy?

– Nem, csak magyar vagyok.

– Azért kérdeztem, mert több focis portálon finn zászló „leng" a neved mellett.

– Igen, ezt észre vettem én is.

Tamás nekilódul. Nehezen tudják megállítani. Fotó: Gruborovics Tamás családi archívuma (galéria)

– Beférnél ebbe a mai magyar válogatottba? Csatárokkal, támadó középpályásokkal nem állunk túl jól.

– Ezt nagyon nehéz meg mondanom, ahhoz egyszer ki kellene próbálni...

– Ne légy szerény! Tíz gólnál tartasz egy olyan bajnokságban, amely legalább annyira erős, mint a magyar, a legjobb korban is vagy. Mikor legyen válogatott az ember, ha nem 27–28 évesen?

– Igen, ez igaz. Rajtam nem múlik. Jól érzem a gólhelyzeteket, sokat dolgozom, tehát miért ne.

– Mik a terveid? Vágysz-e komolyabb, erősebb bajnokságba?

– Persze. De nem akarok más országba menni csak azért, mert az valami szuper hely. Olyan csapatba szívesen mennék, ahol fejlődni tudok s tudom élvezni a focit.

– Szüleid Mikkeliben ének, vagy ők is Jyväskyläbe költöztek veled?

– Ők letelepedtek Mikkeliben, 110 kilométerre Jyväskylätől.

– Milyen gyakran látod őket?

– Majdnem hetente, mert jönnek a meccseimre, ha csak tudnak.

– Mennyire lehet megélni a fociból? Elárulod mennyit keresel?

– Azt nem árulhatom el, de a szépen megélek belőle. Nem leszek sose dúsgazdag, de finnországi viszonyok között elég jó fizetésem van.

– Apropó pénz: a netes fogadási csalások elérték Finnországot is. Ez mennyire vet rátok rossz fényt?

– Nálunk nincs annyi külföldi, ezért nem sokat. Magára a bajnokságra hatott az elején, de szerintem mindenki azt reméli, hogy ennyi volt és ezzel vége van a bundának.

Olvasóink írták

  • 1. W666W 2011. augusztus 06. 08:14
    „Azért halkan megjegyezném, hogy kb ennyit ér a magyar játékosmegfigyelörendszerünk..Azt mennyi mennyi "kosza" docistánk van szerte a világban akik lehet nem rosszabbak mint a kapitány "kiválasztottjai" ...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Top 10: remeklés ob-ken és utánpótlás Eb-ken

Bár a csapatsportágakban még csak a felkészülés zajlik, egyéniben július hónapban is remekeltek Csongrád megye sportolói. Tovább olvasom