Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

A harmadik helyezett: Baróti Lajos

Lapunk szavazásán a harmadik helyen Baróti Lajos végzett. A voksolók nagy része amikor nyilatkozott a közel két éve elhunyt, egykori kiváló labdarúgóról és edzőről, mindenkiből áradt felé a szeretet és tisztelet.
1914. augusztus 19-én Erdélyben, Bárótón született Baróti Lajos. Szegeden vált ismert labdarúgóvá, aktív pályafutása alatt a Tisza-parti városban érte el a legnagyobb sikereket. A SZAK-kal bronzérmes lett, ez volt minden idők legnagyobb szegedi sikere. Rég volt, hiszen az 1940/41-es idényben sikerült a nagyok, a Ferencváros és az Újpest mögött végezni. Baróti Lajos ennek a csapatnak meghatározó játékosa volt. Igazán hűséges volt a városhoz, amit – hiába szakadt el tőle, és költözött a fővárosba – mindig a sajátjának, az otthonának érzett.

Barótit mindenki szeretteSokak nagy kedvence: Baróti Lajos. Fotó: Nemzeti Sport

1928 és 1946 között szerepelt szegedi csapatokban, a SZAK-ból lett válogatott, kétszer szerepelt a nemzeti együttesben. Amikor a játékunkban erre felkért személyiségek voksoltak, tisztelettel és szeretettel beszéltek a legendás játékosról és edzőről. Szakvezetőként ugyanis egy világ ismerte meg. 1957 és 1966, illetve 1975 és 1978 között volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A játékosok imádták, remek csapatokat irányított, nagy győzelmeket aratott a magyar csapat.

2005. december 23-án hunyt el. Egy éve lapunk az újszegedi sportcsarnokban közel kétezer ember előtt rendezte meg a Baróti Lajos-emlékmérkőzést. Baróti Lajos szegedi volt, addig amíg az egészsége engedte, sűrűn eljött a barátokhoz, beszélgetett a régi cimborákkal. Volt miről társalogni, hiszen nagy eredményeket értek el a SZAK-kal, a város legismertebb polgárai voltak, imádták őket az emberek.

Pályafutása

1928–46: SZAK, 1946–48: Győr. 1948–52: Győri Vasas ETO. Edzőként, 1952–53: Bp. Postás, 1953–57: Budapesti Vasas (Közép-európai Kupa-győztes: 1956 és 1957), 1957–66: a magyar válogatott szövetségi kapitánya, 1967–71: Újpesti Dózsa (magyar bajnok 1969, 1970 és 1970/71), 1971–72: a perui válogatott edzője, 1972–74: Budapesti Vasas, 1975–78: a magyar válogatott szövetségi kapitánya, 1979: Wacker Innsbruck, 1980–82: Benfica (portugál bajnok 1980/81).
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A negyedik helyezett: Gujdár Sándor

Gujdár Sándor Szegeden kapta meg azokat az alapokat, amelyek után 25 válogatottságig vitte,… Tovább olvasom