Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 14°C | 25°C Még több cikk.

A Hódi családnál a futball a fő téma

Nem esett messze az alma a fájától sorozatunk második részében a Hódi házaspárt mutatjuk be. Mihály, a férj a magyar női labdarúgó-válogatott pályaedzője, míg a feleség, Zsuzsa az NB II-es Szegedi Amazonok trénere. Hódiéknál központi téma a futball. Mindennap.
Hazánkban ritkaság számba megy, hogy férj és feleség is futballedző legyen. Főként, hogy felnőtt csapatok edzéseit irányítja. Hódi Mihály és Hódi Zsuzsanna ugyanazt a szakmát műveli. Előbbi a magyar női válogatott pályaedzője – mellette a „megyeegyes" Tápé trénere is –, míg Zsuzsa az NB II-es Szegedi Amazonokat dirigálja.

A télen vállaltam el a munkát a női csapat élén – kezdte a beszélgetést a feleség. – 12 éves koromban lettem igazolt labdarúgó. Nem volt nehéz megszeretni a sportágat, hiszen a bátyám kapus volt, így otthon kellett, aki kapura rúgjon. Végigjártam a ranglétrát, közel 100 meccset játszottam az NB I-ben különböző szegedi csapatokban. Edzőségre viszont csak most adtam a fejem. Nem egy könnyű szakma, ezt néhány hónap alatt tapasztalhattam. Szerencsére otthon a segítségem, Misi rengeteg mindenben mellettem áll.

Hódiék családi megbeszélése a labdarúgópályán. Fotó: Frank Yvette

– Vita nem volt még közöttünk – vette át a szót a férj –, természetesen a fő téma nem is lehet más, mint a futball. Zsuzsa most B licencre képzi magát. Egy éve, amikor Vágó Attilát nevezték ki szövetségi kapitánynak, felkért, hogy legyek a segítője. 1999-ben Sándorfalván, a helyi női gárdánál kezdtem el edzősködni. Jó csapatunk lett, 2004-ben bajnokok lettünk az NB II-ben. Jó magyar szokás szerint ezután megszűnt a klub, pedig nemcsak a nagycsapat, hanem az utánpótlás is nagyon sikeres volt. Szerencsére Vágó Attila még emlékezett rám, így kerültem a nemzeti együtteshez.

25 ezren Svédországban

A magyar női labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzést játszott Svédországban. Akkora volt a felhajtás, amihez magyar női futballista nem szokott hozzá.
– A reptéren tévések, rádiósok készítettek interjúkat, a szállodánál újságírók kérdeztek bennünket. Úgy fogadtak, mintha mi lettünk volna a világbajnokok. Itthon még egyszer sem adtam interjút, Svédországban viszont rengeteget. A mecset végül elveszítettük, de 25 ezer néző előtt játszhattunk. A helyi tévé élőben adta a meccsünket. Más a megítélése a sportágnak, ott büszkék a női labdarúgókra – mesélte Hódi Mihály.

Régebben minden év végén a Magyar Televízió közvetítette a miskolci focifarsangot. A jelen és a múlt férfi focistái mellett a nők is rendszeresen pályára léptek. Egykoron a sportbarátok Bárfi Ágnest úgy ismerték, mint Kovács Kálmánt, Esterházy Mártont, vagy éppen Détári Lajost. Őszintén? Ma egyetlen magyar női csapatot sem tudnának megnevezni.

– Éppen ez a legnagyobb probléma – folytatta a beszélgetést Hód Mihály –, hogy a sportág nincs reflektorfényben. Pedig a világranglistán a 35. helyen állunk, és sok a tehetséges játékos. Elég csak a szegedi Vágó Fannyt megemlíteni, aki már a Bundesligában szerepel. De addig, amíg nyolc csapat van az NB I-ben, és 16 az NB II-ben, addig nem lehet előrelépni. Ez jelenti a magyar női futballt... Ennyien űzik a sportágat, ez nagyon kevés.

– A hét végén tapasztaltam – zárta a beszélgetést Zsuzsa –, hogy milyen vesztes meccs után edzőnek lenni. Kikaptunk Csepelen az NB II-ben. Nem zártunk szép hétvégét, a párom csapata, a Tápé is vereséget szenvedett. Ilyenkor lelket kell önteni a másikba. De azért szép játék a futball, mert a sikerek mindig feledtetik a kudarcot. Bízom benne, hogy ebben több részünk lesz majd.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Második vonal

A másodosztályú Csongrád megyei csapatok eredményes hétvégét zártak: az SZTE-Szedeák kosarasai,… Tovább olvasom