Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

A legjobbak közt emlegették

Holnapután az újszegedi sportcsarnokban rendezi lapunk és a Szeged Városi Sportigazgatóság a Kék Mókus-kupa finálénapján a tavaly december 23-án elhunyt Baróti Lajos emlékmérkőzését. Az egykori kiváló focista, majd edző életútja igen érdekesen és eredményesen alakult.
Baróti Lajos igen termékeny és eredményes fociéletpályát hagyott maga mögött. Fotó: DM/DV
Sokan nem tudják, de Baróti Lajos 1914. augusztus 19-én Kratochfill Lajosként látta meg a napvilágot a romániai Baróton. Aztán a Székelyudvarhely melletti település előtt tisztelegve felvette szülőhelye nevét – így már Baróti Lajosként futotta be igen tartalmas és változatos életútját.

A pályájából Szegedhez sok minden köti: 1935-ben például itt lett az akkori Szeged FC profi labdarúgója; jogi tanulmányainak eredményeként 1940-ben az abszolutóriumig jutott; a testnevelési főiskolán előbb edzői (1947), majd szakedzői (1956) képesítést szerzett. No és állandó társa, a szőregi származású Erzsike is Szegedre emlékeztette.

Maradjunk azért még egy picit a sportpályafutásánál! A szegedi futball legsikeresebb korszakában játszhatott a Tisza partján. A magyar válogatottban 1937-ben mutatkozott be (Magyarország– Németország 5–1), majd 1941- ben a csapat a város történetének legjobb első osztályú eredményét (lásd keretesünket) érte el: harmadik helyen végzett. És mindezt úgy, hogy ez előtt és ez után is éppen csak lemaradva a dobogóról negyedik helyen zárt a Szeged. Bár a csapat 1943-ban kiesett, ő nem mondott egyik jelentős együttes hívására sem igent, inkább maradt a másodosztályban is Szegeden. Mindezt egészen 1946 nyaráig tette, miközben megjárta a szovjet hadifogságot is. Következik Győr, és 1948-as visszavonulása után az ottani gárda edzője lesz.

Újabb tréneri állomások az életében: Postás (újoncként bent tartja a gárdát), Vasas (győzelem a Magyar Kupában, kétszer a Közép-európai Kupában és a bajnokságban). 1957 szeptemberében számára is eljött minden edző álma, a válogatott kispadja. Három világbajnokságon (1958, Svédország: kiesés a nyolcaddöntőben; 1962, Chile: kiesés a negyeddöntőben; 1966, Anglia: világraszóló 3–1-es győzelem a brazilok ellen, majd kiesés a negyeddöntőben) járt Magyarország nemzeti tizenegyével. A vb-szereplések közé befért egy Eb-bronzérem 1964-ben, Spanyolországban.

Az 1940–41-es bajnokság
végeredménye

1. Ferencváros 26 21 3 2 113 – 47 45
2. Újpest 26 15 4 7 79 – 57 34
3. SZEGEDI AK 26 14 4 8 56 – 47 32
4. Szolnoki MÁV 26 13 5 8 63 – 43 31
5. Csepel (WMFC) 26 11 8 7 61 – 49 30
6. Diósgyőr 26 11 5 10 61 – 57 27
7. Elektromos 26 13 1 12 53 – 50 27
8. Salgótarjáni BTC 26 9 6 11 44 – 64 24
9. Gamma 26 10 3 13 54 – 68 22
10. Kispest 26 9 4 13 56 – 68 22
11. BSZKRT 26 8 3 15 49 – 63 19
12. Tokod 26 7 5 14 38 – 66 19
13. Törekvés 26 6 4 16 48 – 75 16
14. Szombathelyi Haladás 26 5 5 16 37 – 69 15

Következett megint egy klubcsapat: az Újpest. Termékeny három és fél évet töltött el a lilák kispadján, hiszen ebbe az időszakba belefért három bajnoki cím, valamint a Vásárvárosok Kupája (ma UEFA-kupa) ezüstérem is. Második válogatottja Peru volt, majd hazatért, és a Vasas edzéseit irányította. Nem is akárhogy: MNK-győzelem, bajnoki harmadik hely a mérleg.

Trénerként négyszázharminckilenc NB I-es meccs után 1974-ben döntött úgy, hogy klubcsapatnál többet nem dolgozik. Viszont elfogadta a hazai szövetség invitálását, és újabb, számára már a negyedik vb-re, az 1978-as argentínai világeseményre jutott el. Külföldön is felfigyeltek rá: 1979-ben az osztrák Wacker Innsbruck, majd 1980- ban a Benfica trénere. 1982-ben elválik a portugál sztárgárdától, és úgy döntött, nem vállal több edzői munkát.

Ám bárhol is fordult meg, szavára, meglátásaira, tanácsaira hallgattak. Értett a szakmához, értett a játékosokhoz is. Az UEFA 2000-ben életműdíjjal tüntette ki, míg 2004-ben Magyar Örökség Díjat kapott.

Lapunk sportrovata haláláig, 2005. december 23-áig rendszeresen készített vele anyagot. Hihetetlen, mennyire felkészült volt napjaink labdarúgásából is. Kilencvenévesen így nyilatkozott: – Persze azért itt is szokott fájni, meg ott is, de hát mit várhatnék ennyi idősen. Csak a lelkem ne sajogna annyira! A jelenlegi magyar fociért fáj a szívem...
Ő már nem éli meg hazánk labdarúgásának felemelkedését. Vele nagyon magasan szárnyalt az ország válogatottja és néhány klubcsapata. Azok az aranyidők mára elmúltak. Ám Baróti Lajos emléke sosem fog elmúlni.


A Kék Mókus-kupa programja

December 29., újszegedi sportcsarnok. 13 óra, vigaszági döntő: Szeged Plaza Junior–Pörnye Gödör söröző (2x20 perc). 14, öregfiúk bronzmeccs): Siker–Gulyás Csárda (2x20). 15, nyílt kategória bronzmeccs: Kész Kft.–Első Beton (2x25). 16, öregfiúk döntő: Fit World–Első Beton (2x20). 17, Csordás József utánpótlás emlékmeccs: Tisza Volán SC '92–Olimpia '92 (vajdasági, 2x20). 18, Baróti Lajos-emlékmeccs: Délmagyarország-VSI–Délvilág-VSI (2x15). 19, nyílt kategória döntő: Varga Pince–Turbó Kft. (2x30). 20: eredményhirdetés. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fontos idény

2007 talán még több izgalmat rejteget. Az olimpiai kvalifikáció éve lesz. Rengeteg versennyel. Tovább olvasom