Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

A magyar és horvát pályázat egyetlen voksot sem kapott

Már abban akadt valami baljós, amilyen suta mozdulattal Michel Platini kinyitotta a borítékot. A cédulán feszítő kétsoros a „Hungary, Croatia" felirat helyett a lengyelek és az ukránok dicsőségét hirdette.
Visszafogott optimizmus jellemezte a magyar és a horvát küldöttség hangulatát a cardiffi döntés bejelentése előtt. Ami tény: a magyar delegáció abban a hitben vágott neki a walesi kalandnak, hogy a végrehajtó bizottság norvég, holland és török tagjáért tűzbe tenné a kezét. Megégettük magunkat. Omdal, Sprengers és Erzik úr is cserben hagyott bennünket. A dolgozatunkat a nagyhatalmú testület szavazat nélkül dobta vissza, miközben az ukrán–lengyel pályázat már az első körben nyolc voksot kapott, szemben a nemzetközi sajtó által biztos favoritként kezelt Olaszország négy szavazatával. Szenzáció. Legalább akkora, mintha egy nagy futballtorna döntőjében akár az ukránok, akár a lengyelek gólokkal kalapálnák el a squadra azzurrát.

Várhidi optimista

– Platini olyan lassan húzta ki a lapot, hogy egy pillanatra lehetett látni a győztes nevének kezdőbetűjét. Megdöbbentem, amikor megláttam a p-t – mondta Várhidi Péter, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, akit a cardiffi reptéren értünk utol telefonon. – Előzetesen semmiféle információ nem szivárgott ki, sőt azt lehetett érezni, hogy az ukránok biztosan nem nyernek. Nincs más választásunk, ha alanyi jogon nem lehetünk ott a 2012-es Eb-n, ki kell vívnunk a selejtezőkön a részvételt. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi keret egy-két kiegészítéssel képes lesz a bravúrra.

A nyertesek

A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát elnyert Ukrajna és Lengyelország rövid bemutatása:

Ukrajna

Az egykori Szovjetunió tagköztársasága 15 éve független, demokratikus állam 46,5 millió lakóval. Területe 603 ezer négyzetkilométer. A nemzetközi futballban tavaly, a németországi világbajnokságon érte el története eddigi legnagyobb sikerét: a válogatott a negyeddöntőig jutott. Az ország leghíresebb klubja, a Dinamo Kijev régóta jelentős szerepet játszik az európai porondon, a játékosok közül pedig Andrij Sevcsenko (Chelsea) és Andrij Voronyin (Bayer Leverkusen) szerzi a legtöbb hírnevet Ukrajnának.

Lengyelország:

Az országban 312 ezer négyzetkilométeren 38,5 millióan élnek. Nemzetközi szinten elsősorban a hetvenes és a nyolcvanas években értek el sikereket a lengyelek: az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet ünnepelhettek, két évvel később, Németországban, majd 1982-ben, Spanyolországban pedig vb- bronzérmet nyert a válogatott. Azóta jóval gyengébbek az eredmények, az ország futballját ráadásul tavaly korrupciós botrány rázta meg.

Boniek sem hitte


Miközben a legnagyobb lengyel és ukrán városok utcáin népünnepély kezdődött, Itália szerte általános az elképedés. A világ- és Európa-bajnok kapus, Dino Zoff az olasz foci súlyos vereségének titulálta a döntést, hozzátéve: kedden beszélgetett jó barátjával, Zbig-
niew Boniekkel, aki felettébb szkeptikusan ítélte meg a lengyel–ukrán csomag esélyeit. Ugyanakkor a jólértesült talján források azt is tudni vélik, hogy a súlyos belpolitikai válsággal küzdő Ukrajnából nem véletlenül repült mégis Walesbe Viktor Juscsenko államfő. Állítólag megsúgták neki, hogy érdemes gépre szállni.

Hoppon marad a Juve


Az első villáminterjúk alatt a könnyeivel küszködött az olasz sportminiszter asszony, Giovanna Melandri. Jóllehet teljes kiábrándultságát ő sem tudta palástolni, gyorsan lelket öntött a szomorkodókba, mondván, „majd a pályán megnyerjük az Eb-t."
Az olasz reakciókhoz még egy adalék: Torino polgármestere, Sergio Chiamparino kijelentette, a város az Eb-pályázat veresége után egy fityinget sem hajlandó áldozni a Juventus otthona, a Delle Alpi felújítására. Kezdjen a stadionjával a Juve, amit akar.

A sors fura játéka, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség ugyanabban a percben tette közzé a legfrissebb világranglistát, amikor Platini bejelentette az UEFA döntését. A rangsorban Olaszország Argentínát visszaelőzve újra az első helyen áll.
Ők legalább ezzel vigasztalódhatnak...

A horvátok sejtették a vereséget

Természetesen kiváncsiak voltunk arra is, hogy Horvátországban miként fogadták a hírt, a vereséget. Bracs szigetét, Supetart tárcsáztuk. Brtcevic Ivánt, a Hajduk Split szurkolói csoportjának egykori vezetőjét kértük meg, ismertesse, hogy milyen a hangulat az országban.
– Horvátország is focilázban égett. Bár már előzetesen senki sem volt annyira bizakodó. A tömeg, a 85 milliós lakosság legyőzte a kisebbet, a mi közös pályázatunkat. A horvátok érezték, hogy esélyes lehet a győzelemre a lengyel–ukrán kandidálás. Főként azért, mert ez a régió régóta nem kapott rangos eseményt. Sajnos, az is belejátszott talán a vereségbe, hogy az emberek nem felejtették még el a horvátok és a szerbek háborúját, és az őszi magyarországi események sem lendítettek a helyzeten. Az olaszok? A bundák, a szurkolói balhék miatt veszítettek. Nagy a csalódottság nálunk is, jó lett volna Splitben, a Poljudban rangos meccseken szurkolni. Most ez álom maradt.

Ebben is kicsik vagyunk – hol a tisztaság?

Nem mi rendezzük a 2012-es foci Eb-t. A jelenkor két szegedi származású hazai labdarúgó tehetsége, Hrepka Ádám és Laczkó Zsolt, valamint az egykori felnőtt válogatott játékos, Kutasi László is nagyon csalódott. Háttér, döntés, tisztaság, korrektség, jelen és jövő – fontos témákat érintettek a megszólítottak.

Hrepka Ádám (képünkön), az MTK utánpótlás- és felnőtt válogatott labdarúgója:
– Élőben néztem az eredményhirdetést, így sajnos láttam, amikor Lengyelország és Ukrajna neve került elő a borítékból. Előzetesen nagyon izgultam, bizakodtam, ám azonnal elszomorodtam. Az olaszokat tartottam a favoritnak, információim alapján sok pozitívum volt a magyar pályázatban is, amely szintén erősnek számított. Fogalmam sincs, mi dönthetett. Talán mert kiemelkedő játékosokkal rendelkeznek, és válogatott szinten előrébb tart Ukrajna és Lengyelország is. Egy dolog maradt: fejlődnie kell a magyar focinak, majd újra nekivágni a kandidálásnak. Persze csak akkor, ha újra rendezők szeretnénk lenni.

Laczkó Zsolt (képünkön), a Ferencváros utánpótlás-válogatott labdarúgója:
– Nem nagyon tudok mit mondani. Az olaszokat vártam elsőként, így fájó a kudarc. Megdöbbentem. Ám ha reálisan végiggondolom az eredményt, az még nagyobb meglepetés lett volna, ha mi kapjuk meg a rendezést. Mindkét ellenfél előrébb jár, mint hazánk. A lengyelek és az ukránok még önállóan is. Nem tudom azt sem, hogy a régiónak mikor lesz legközelebb esélye a házigazdaságra. Úgy érzem, itt már egyáltalán nem a foci játszotta a főszerepet, inkább a kapcsolatrendszer. Ki tudja, mi történt a háttérben. Beszédes tény, hogy nincs képviselőnk az elitben. Ebben is kicsik vagyunk. Ez van, menni kell tovább. Annak jobban örülnék, ha saját erőből jutnánk el az Eb-re. Mert az azt jelentené, hogy fejlődik a magyar foci.

Kutasi László (képünkön), egykori felnőtt válogatott labdarúgó:
– Amikor Platini kihúzta a papírt, és megláttam a győztest, azonnal kikapcsoltam a tévét. Nem lehet megbízni senkiben sem, még a focivilág vezető testületében sem. Már semminek a tisztaságában nem hiszek, az akaratnak, a befektetett munkának semmi értelme. Nagyon sokat jelentett volna nekünk a rendezés. Sportdiplomáciában kevesek vagyunk, a döntés mögött komoly háttérmunka folyt. Egy-két meccsre ki is mentem volna, marad jövőre Ausztria, amely egyáltalán nincs messze. Ez van, ilyen a mai világ. Magyarországon még mélyebbre zuhanhat így a labdarúgás.

Méhes Gábor, Mádi József

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabó Czibolya Gábor az Európa-bajnokságon

Kiválóan szerepelnek a Szegedi VSE birkózói, akik közül négyen diákolimpiai bajnokok lettek, míg… Tovább olvasom