Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

A nagy álom: Vancouver

Lajtos Szandra, a Szegedi Korcsolyázó Egyesület kiválósága a felkészülést már júniusban megkezdte a 2006/2007-es jeges szezonra, és eddig három versenyen vett részt. Olimpiai álmairól nem mondott le, Torino ugyan kimaradt, de 2010-ben, Vancouverben mindenképpen szeretne ismét csapattag lenni.
Lajtos Szandra, az SZKE rövid pályára szakosodott gyorskorcsolyása nem sokat pihent: a nyár elején, júniusban elkezdte a felkészülést a 2006/2007-es idényre, már túl van egy orfűi kerékpáros, valamint egy lettországi, budapesti és olaszországi (tizenkét napos) jeges edzőtáboron. Három verseny is a háta mögött van, a legutóbbit éppen Bormióban, az edzőtábor helyszínén rendezték, és a felnőttek között – hivatalosan most elsőéves ebben a korcsoportban – összetettben 8. lett.

– Bormio előtt kicsit aggódtam, tavaly ugyanis ott, akkoriban kezdődtek az egészségügyi gondjaim – árulta el Szandra. – De ennek most nyoma sem volt, talán az eddigi legjobban sikerült edzőtáborom volt, a versenyzés is jól ment, jó időeredményeket értem el. Úgy gondolom, a felnőttek között is megálltam a helyem.

Egy gondolat erejéig a kevésbé örömteli, mosolygós közelmúltra, Torinóra tereltem a szót. Mint ismert, a téli olimpián nem vehetett részt a Szegedi Korcsolyázó Egyesület kitűnősége.

– Nem kellemes emlék, és igyekszem nem gondolni rá, de azért néha
Edzői vélemény

– Szandra határozottan jó formában van – mondta Szabó Krisztián, a Szegedi Korcsolyázó Egyesület vezetőedzője –, ötszáz méteren két tizeddel maradt el egyéni legjobbjától, ezren pedig megjavította azt. Sikeres éve lehet. Az egészségügyi problémája? Megszűnt. Átesett egy komoly sportorvosi vizsgálaton, és azt állapították meg, hogy túlterheltség, túledzettség és stressz okozhatta a gondokat, a szívproblémára, ritmuszavarra hasonlító tüneteket.  
eszembe jut... Salt Lake City-ben ott lehettem, ezúttal viszont itthon, a televízió előtt ülve figyeltem az eseményeket. Drukkoltam a csapattársaimnak, bár volt bennem egy kis rossz érzés, keserűség is. Például amikor Darázs Rózsa 500 méteren elesett, azt az ötkarikás kvótát én szereztem, és rögtön eszembe jutott, talán én jobban teljesítettem volna. De nem búslakodom, dolgozom, edzek tovább, mert 2010-ben Vancouverben már mindenképpen ott szeretnék lenni.
Az még messze van. Akadnak közelebbi feladatok is.

Januárban és februárban Európa-bajnokság (Angliában), Universiade (taljánföldön), valamint egyéni Világkupa és csapat-világbajnokság vár(hat) rá. Utóbbi kettő Budapesten.

– A két fővárosi eseményen szinte biztos, hogy indulok, de szeretnék az Eb-, valamint az egyetemi és főiskolás csapatba is bekerülni. A kontinensviadalon váltóban jó eséllyel indulunk, dobogósok lehetünk. Jó lenne megvédeni a bronzos helyezésünket, amit ez év elején Lengyelországban szereztünk. Szabadidő? Nem sok van, ugyanis elsőéves vagyok az SZTE-n rekreáció, életmód- és egészségfejlesztés szakon. A nagy álom, a nagy cél újra az olimpia.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Wesze, az olasz szegedi

A szegedi születésű Weszelovszky Lászlót néhány hét után már a jegyzett játékosok között tartják… Tovább olvasom