Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

A Nyilasi név teher a Fradinál - interjú

Az elmúlt napokban Nyilasi Tibor neve ismét felvetődött a Ferencváros jövőjét firtató gondolatsorok között. Kora délelőtti hívásunk a Balaton partján érte.
Az elmúlt napokban Nyilasi Tibor neve ismét felvetődött a Ferencváros jövőjét firtató gondolatsorok között. A korábbi hetvenszeres válogatott labdarúgó öt éven keresztül az MLSZ utánpótlás-koordinátoraként tevékenykedett, ám néhány héttel ezelőtt a szövetség vezérkara úgy döntött: nem tart igényt a szolgálataira. Kora délelőtti hívásunk a Balaton partján érte.

– Nyilasi Tibor igazi vízi ember?
– Inkább víz melletti. A horgászat például szóba se jöhet. Ne tudja meg, mit kapok az ismerőseimtől emiatt.

– Úszás, vízipóló?

– Szinte kizárt. Huszonnégy foknál alacsonyabb hőmérsékletű vízbe a kisujjamat se mártom bele.

– Akkor foci.

– Nyert. Egy 25-30 fős baráti társasággal építettünk a strandon egy lábtenisz versenypályát, és reggeltől estig pattog a labda. Az az én világom.

– Kik a partnerek?

– Régi haverok, és fiatal gyerekek. Irigylem a srácokat, mert ők még fel tudják emelni a lábukat.

– A szokásos Nyilasi-féle szerénység. Hogy bírja az európai bajnokságok és a tévéstúdió nélkül?

– Egyre nehezebben. Május közepére úgy éreztem magam, mint az az ember, aki egész évben francia krémest eszik, aztán egyszer csak jóllakik vele. Most már persze sürgetném a kezdést, de magamra erőszakolom a türelmet, mert tudom, hogy a kegyetlen terhelés mellett a futball „modern rabszolgáira" ráfér a pihenés.

– Nem titok, hogy a Liverpool a szíve csücske. Mit szól a Fernando Torresért kifizetett szakajtónyi pénzhez?

– Csak tátom a számat. Hihetetlen, hogy a profik pillanatok alatt kiszámolják a vételár megtérülésének idejét és módját. Ismét bebizonyosodott, hogy egy ilyen helyzetben a reklám- és marketingszempontok legalább olyan fontosak, mint a szakmai vonal. Torres egyébként alkatilag nagyon passzol az angol bajnokság kultúrájához, és időben is jókor váltott, mert az Atletico Madrid évek óta az örök lehetőség csapata.

– Ha már spanyol foci: gondolom, önt is lázban tartotta a bajnoki hajrá.

– Naná! Nagyon szorítottam a Real Madridnak, már csak azért is, mert Beckham-ügyben felül kellett bírálnom a régi álláspontomat. Bevallom, korábban nem kedveltem őt, de az elmúlt fél évben tanúsított magatartása engem is lenyűgözött. Azok után, hogy az egész világ előtt megalázták, olyan tűz és önbecsülés dübörgött benne, ami a személyes drámáját örömünneppé varázsolta. Jó példa lehet néhány sértődős, magyar sztárocska számára.

Megüzent felmondás


– Témánál vagyunk. Az MLSZ körül megint áll a bál.
– A szövetségünk hitele egyre inkább megkérdőjeleződik. Nem tudom, kinek van igaza, de gyanús ez a sok cirkusz meg veszekedés. Itt a Fradi-ügy. Példátlan, amit a klubbal tettek. Dacból, bosszúvágyból. De beszélhetnénk arról is, hogy az elmúlt két évben hány főtitkára volt az MLSZ-nek. És higgye el, nem azért mondom mindezt, mert a közelmúltban úgy döntöttek, nincs szükség a munkámra.

– Hogyan élte meg a felmondást?

– Sehogy! Kisteleki István a sportnapilap január 8-i számában már üzent, és elég régen vagyok a pályán ahhoz, hogy a rébuszokat is meg tudjam fejteni. Amikor a szövetségből kis túlzással még a portást is kiutaztatták Cardiffba, a 2012-es Eb-pályázat eredményhirdetésére, és jóformán ketten maradtunk a házban Détári Lajossal, megjegyeztem Dömének: „van egy mondás a lóversenyen, mely szerint, aki siet, hamar elfárad". A vak is láthatta, hogy semmi esélyünk sincs a sikerre, más kérdés, hogy a kommunikáció ennek az ellenkezőjét sugallta.

– Miért nincs az önök generációjában annyi erő, hogy egyszer s mindenkorra átvegyék a futball hazai irányítását?

– Mert a sorok túlságosan összezártak, és sokkal több pénz mozog a háttérben, minthogy egy fociforradalmat győztesen megvívhassunk. Nálunk, ha fel is tűnik egy ambiciózus, tenni vágyó szakember, egy év múlva belefásul a csatába. Abban bízhatunk, hogy a hitelüket vesztett emberek az idő vasfogával szemben előbb-utóbb alul maradnak.

Szavak helyett tettek


– Ezek szerint nem hisz a kispesti nagyfőnök, Hemingway típusú mágnások sikerében?

– Követendő példa, amit ő mutat. Ha minden igaz, hamarosan Zalaegerszegen, Újpesten és Győrben is rendeződhetnek a viszonyok, és jó irányba indulhatnak a klubok.

– Nem hasad meg a szíve, hogy a felsorolásból hiányzik a Ferencváros neve?

– Dehogynem! A Fradinak is ott lenne a helye a sorban, de ezért tenni is kellene valamit. Manapság a magyar futballban gyorsan fel lehet zárkózni az élmezőnyhöz, minden csak pénz kérdése.

– Nyilasi Tiborral vagy Nyilasi Tibor nélkül?

– Őszintén mondom, hogy szerintem ez egyáltalán nem lényeges. Az új befektető, ha lesz, majd kijelöli az útirányt. Hogy kivel oldja meg, az ő dolga. Ami ennél fontosabb, hogy a tulajdonos ne csak a kirakatcsapatban gondolkozzon, hanem az utánpótlásra is figyeljen.

– Amikor annak idején ön lett a Fradi edzője, az ember nem győzte kapkodni a fejét, úgy jöttek a tehetségek. Simon, Telek, Szűcs, Szekeres és még sorolhatnám.

– Pedig akkoriban ugyanilyen bizonytalan helyzet uralkodott a klubnál, mint most. Fiatal, sikeréhes társasággal dolgoztunk és tizenegy év szünet után nyertünk bajnokságot. Először ötezer néző jött a meccseinkre, aztán hétezer, végül a feketepiacon árulták a belépőket. Azok a fiatalok, akik végigjárták a szamárlétrát, tudták, hogy mit jelent a Fradihoz tartozni. A közönséget nem lehet becsapni, a szurkolók azonnal észreveszik, hogy ki érzi magát fradistának és kik a zsoldosok.

Edzői túlkínálat


– Évek múltán a visszatérése már kevesebb sikert tartogatott. Mi volt a legfőbb probléma?

– A második edzői korszakom idején már elkényelmesedett, jóllakott futballisták alkották a csapat gerincét. A többség arra koncentrált, hogy mennyi pénzt keres a másik. A hanyatlás akkoriban kezdődött, és a mai napig tart. Amikor volt pénz, lehetett játékosokat venni, és az utánpótlásra rá se hederítettek. Márpedig idén bebizonyosodott: előkészítetlen fiatalokkal még NB II-t se lehet nyerni, mert sem szakmai, sem elméleti tudás nincs mögöttük. Sajnos az elmúlt időszakban egymás kezébe adták a kilincset azok az emberek, akik elhitték magukról, hogy ők a megváltók.

– Az új Fradi-edzővel, Csank Jánossal milyen a kapcsolata?

– Korrekt. De ebben a szakmában nincsenek örök barátságok, mindenki a saját történetét írja. A jelenlegi viszonyok között a magyar fociban kevés a lehetőség, a piacon tehát túlkínálat van. Éppen ezért a többség megélhetési edző, aki anélkül igent mond egy-egy felkérésre, hogy kellőképpen tájékozódna az aktuális helyzetről.

– Egy időben szinte minden reggel azzal a dilemmával kelhetett fel, hogy aznap éppen hány csapattal hozták hírbe. Még mindig sokan győzködik?
– Az utóbbi években olyan sokszor hangoztattam, hogy nem a kispadon képzelem el a jövőmet, hogy ezzel kapcsolatban egyre kevesebb kacsa röppen fel. Azt persze egyáltalán nem zárom ki, hogy valamikor leszek én még edző. Az elmúlt öt évben gyerekekkel foglalkoztam, és közöttük újra megtaláltam az örömömet. Megtanulhattam az utánpótlásképzés csínját-bínját, és úgy érzem, sokkal több lettem a futballban, mint a munkám előtt voltam.

– Végre megtalálta a helyét a gépezetben, erre az illetékesek köszönik szépen, de nem kérnek többet Nyilasi Tiborból. És még azt mondják, szegény a magyar futball?

– Nézze, ami történt, cseppet sem zavar. Fantasztikus öt év áll a hátam mögött, különösen úgy, hogy az eredmények bennünket, és azokat igazolták, akik a klubokban nevelték a játékosokat. Mit gondol, a Liverpoolhoz szerződött Németh Krisztiánra és Simon Andrásra hol figyeltek fel? A korosztályos válogatottak mérkőzésein. Lehet az MTK-t utálni, hogy begyűjtötte a tehetségeket, de ők legalább egészséges jövőképet vázoltak. A kék-fehérek hat-hét éven át jelentős konkurencia nélkül dolgoztak, most viszont jön a Honvéd Akadémia, Szombathelyen Illés Béláék sulija, és komoly munka folyik Debrecenben, Újpesten, Zalaegerszegen. Nem lehet már egyetlen csapatot szidni.

Alma a fájától


– Megfogalmazható az elmúlt öt év legfontosabb tapasztalata?
– Országszerte fantasztikus tehetségeink vannak. A korosztályos válogatott játékosok nyolcvan százaléka vidéki, nem is kell nagyon messze menni, hiszen Hrepka Ádám éppen Szegedről került a fővárosba. Megjegyzem, nem is értem, hogy egy Szeged kaliberű fellegvárban miért nincs foci. Emlékszem, az önök városában mindig nagyon megszenvedtünk, aztán persze az is előfordult, hogy az én gólommal nyertünk 1–0-ra.

– A drukkerek türelmetlenül várják, hogy a Nyilasi név ismét feltűnjön a Ferencváros gólszerzői között. Hogy vannak a trónörökösök?

– A nagyobbik fiam, Tibi, tavasszal a III. Kerületben játszott. Ha nem így hívnák, benne lehetne a Fradi huszonötös keretében, de a neve miatt nagyon megszenvedi a sorsát, borzasztó teher van rajta.

– A papa tud neki segíteni, hogy könnyebben kezelje a helyzetet?

– Sajnos nem. És tudja mi a legfájóbb? Hogy megszállottságig szereti a futballt.

– És a 17 esztendős Bálint?

– Ő valamivel szerencsésebb, mert több minőségi munkát kapott. Most kerül fel a Fradinál az ifi egybe és látja, hogy micsoda karriereket lehet befutni. Ha élni tud a tehetségével és a képességeivel, nagyot fog alakítani. Ha nem, csak magát okolhatja. Az U17-es válogatottba már most befért volna, de nem erőltettük a dolgot, mert nem akartuk a piszkálódást. Hogy mást ne mondjak, amikor annak idején engem kirúgtak a Fradiból, a kis Nyilasit is nemkívánatosnak tartották.

– Lelki szemeimmel látom, amint Paolo Maldini csemetéjét elkergetik a Milanból.

– Hát, ez az. Külföldön, ha egy nagy játékos gyerekéből futballista lesz, legalább ifjúsági korig megkapja a lehetőséget a bizonyításra. Nálunk ezt szégyellni kell. Amire viszont nagyon büszke vagyok, egy közelmúltbeli történet. Bálinték részt vettek Olaszországban egy tornán, és miután elküldték az előzetes csapatlistát, az olasz rendezők visszafaxoltak, hogy ez a Nyilasi annak a Nyilasinak a fia, aki ’83-ban az UEFA-kupában két fejes góllal kiütötte az Intert? Na, ezeket a pillanatokat nem tudja tőlem elvenni senki.

– Bíztam benne, hogy a beszélgetés végkicsengése mégiscsak pozitív lesz. Mikor vívja a következő lábteniszcsatát?

– Most megborotválkozom, aztán indulok. Mivel nálam van a labda, úgyis én döntöm el, hogy ki játszik. Ha jól látom, a „verebek" már itt sorakoznak a tornácon. Megyek, mert megkívántam őket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Triplázásra készül a Hód TC

Vasárnap megkezdődik a küzdelem a férfi tenisz Szuperligában. A bajnoki címvédő Hód TC együttese a… Tovább olvasom