Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

A sakkozó csodagyerek kerékpáron

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában, hiszen a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A nemzetközi sakknagymester, Lékó Péter élete mozgalmas volt – nemcsak Szegeden, de Kecskeméten és a szerbiai Szabadkán is.
Kedvencek
Kíváncsiak voltunk Lékó Péter néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: Futball-labda, legó, matchbox, társasjáték – volt választék. Évente egyszer jártunk Bécsbe, és onnan minden alkalommal egy matchboxot kaptunk a bátyámmal, így lassan gyarapodott a kollekció. Egy ezüst Cadillac volt a legbecsesebb darab.
Mese: Benedek Elek Hetvenhét magyar népmeséje.
Rajzfilm: A 80 nap alatt a Föld körül-sorozat. Csütörtökönként lemaradtam, mert a sakk-klubban volt jelenésem, de a szombatit nem hagytam ki.
Tantárgy: A 3. osztály felétől magántanuló voltam, de a matek, a földrajz és a testnevelés közel állt a szívemhez.
Tanár: Szerettek, én is szerettem őket. Közülük Irma néni a Dózsa általános iskolában volt az osztályfőnököm, és ő szorgalmazta a magántanulói jogviszonyt is.

A nemzetközi sakknagymester, Lékó Péter élete a sakk körül forog, pedig nem ez volt az első sportág, amit kipróbált.

– Szabadkán születtem, de édesanyám szegedi volt, így alig egyévesen Szegedre költöztünk, mert anya az orvosegyetemen tanult. Apa maradt Szabadkán, a Naftagasnál dolgozott, és hétvégente jártunk át hozzá. Szerbiában mindennap négy-öt órát futballoztunk, apa is beszállt, sőt ő még kézilabdázott is. Érdekes, a labdarúgást négyévesen kezdtem el, a sakkot viszont csak alig hétévesen: 1986 augusztusában, néhány héttel a hetedik születésnapom előtt a trogiri nyaraláson tanultam meg a sportág alapjait – mesélt Lékó.

A sakkozót már korán hatalmas zseninek kiáltották ki, és az élet komolyabb részével is hamarabb megismerkedett, mint a kortársai.

– Speciális gyerekkorom volt: élményben gazdag, de sok lemondással járó. Napi nyolc-tíz órát edzettem, utaztam szerte a világban, gyorsan felnőttek közé kerültem. Kilenc- és tizenhárom éves korom között Kecskemétre jártam, csak havi egy-két napot töltöttem Szegeden. Sok verseny volt, sok német között éltem, így tanultam meg németül, és így alakult ki a szoros kapcsolat Németországgal, ahol magyar csodagyerekként tartottak számon. Minden és mindig pörgött, mindez természetes volt, nem is gondolkodtam azon, mi történik velem, mert jöttek az események, az eredmények is. Kíséret nélkül utaztam a repülőkön: egy kis táblával a nyakamban felraktak a gépre, majd érkezéskor levettek. Azt hitték mindig, ez az első utam, aztán meglepődtek, amikor mindent tudtam, mi mikor következik a repülőtéren és a gépen – nevetett Lékó.

Lékó Péter gyerekként is a legtöbb időt a sakktáblánál töltötte. Szabadidejében ott van a MOL-Pick Szeged meccsein. Fotók: Dm, Schmidt Andrea
Lékó Péter gyerekként is a legtöbb időt a sakktáblánál töltötte. Szabadidejében ott van a MOL-Pick Szeged meccsein. Fotók: Dm, Schmidt Andrea

A kétszeres sakkolimpiai ezüstérmes sportoló szereti a futballt, ám sajnos sérülés miatt nem űzheti – maradt neki a kerékpározás.

– Ahogy kedden hazajöttem Örményországból, a csapat-vb-ről Szegedre, rögtön biciklire pattantam. Nagy kedvencem a kerekezés. Sokáig nem volt azonban kerékpárom, így a nagytatám ősrégi rollerjét használtam. Azt is nagyon szerettem – mondta végül Lékó.
A labdát Lékó Péter az olimpiai bajnok kenusnak, Vajda Attilának dobja tovább, így a jövő héten megismerhetjük az EDF DÉMÁSZ-Szeged Vízisport Egyesület sportolójának a gyerekkorát.



Rövid kérdések
Milyen poszton szerepelt,
amikor fociztak?
– A Szegedi Dózsában többek között Schulcz Levente mellett csatár voltam, kispályán viszont minden poszton.
Volt bőrlabdája?
– Persze hogy volt. Kötelező kelléknek számított, és rendre szétrúgtuk. A Csongrádi sugárútra vittük foltoztatni.
Házőrző volt a bújócskában?
– Voltam én minden: házőrző, az is, aki elbújt, és az is, akit kerestek.
Mászott fára?
– Ez is alap volt. Itt nem volt gond, bezzeg a hintázással: négyévesen kétszer elaludtam benne, és kiborulva fejre estem, betört a koponyám. Eltiltottak tőle, alig vártam, hogy 12 évesen lejárjon ez a megvonás.
Verekedős volt?
– Nem. Ugyan van egy három évvel idősebb bátyám, de vele normális volt a kapcsolatom.
Legjobb gyerekkori barátja?
– Nem alakult ki, hiszen hamar, kilencévesen elkerültem Szegedről. A versenyeken szerte a világban viszont mindig akadt, akivel szívesen találkoztam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Weszelovszky parádézott, 11. lett a Valdor

Kiválóan játszva győzött 15–8-ra a Valdor-Szentes férfi vízilabdacsapata Budapesten, az UVSE otthonában, ezzel megnyerte az OB I 11. helyért zajló párharcot, és befejezte a szezont. Tovább olvasom