Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

A sport karácsonykor sem tabu

A Vikor nagyszülők mindig ügyeltek arra, hogy lányaik, Anikó és Bea olyan párt válasszanak (Lukács János és Szalai István), akik kapcsolatban vannak a sporttal. Így aztán az unokák, Lilla, Levente, Loránd és Márió mindennapjainak egy részét is a versenyzés tette, illetve teszi ki. Még egy jellemzője van a nagy családnak: évtizedek óta nem volt olyan karácsonyuk, amelyről valaki is hiányzott volna.
Egyet elöljáróban elárulok: a család idősebb tagjaihoz több évtizedes ismeretség fűz. A találkozó megszervezését a pingpongos Levente vállalta magára. Becsületére legyen mondva, előző este tíz perc alatt mindenki igent mondott a találkozóra. Ezek után nem volt nehéz egy karácsony előtti, a szent ünnepről szóló beszélgetést összehozni a család ősi fészkébe. A nagymama, Lili asszony ugyanis elárulta, már az ő anyukája is ebben a Tisza Lajos körúti lakásban lakott.

– Mi nagyon ragaszkodunk a hagyományokhoz. Ez érvényes a karácsonyra is. A szentestén tradicionálisan nálunk van az ünnepség, az ajándékok átadása, és természetesen a vacsora – árulja el elöljáróban a nyolcvanéves – nyugodtan letagadhatna a korából – nagypapa, Vikor Sebestyén.

Mivel az unokának, Lukács Lillának volt a legrövidebb az ebédszünete, ezért azt kérte, tőle kérdezzek először. Nem nagyon kellett faggatni, mert azonnal a lényegre tört:

– Mivel dolgozom, mellette a másoddiplomám megszerzésén szorgoskodom, már nem versenyzem. De a sport a mindennapjaim része. Nem csupán nézem, hanem művelem is. Egyébként minden évben ott vagyok a Sportcsillagok gáláján is. A karácsonyi előkészületekben is meg van a szerepem: nagymamával én készítem a süteményeket.

– Egyébként a mákos és a diós süteményt még a nagyanyám receptje szerint készítem, s mindenki azt mondja, életükben ennél finomabbat sehol sem ettek – árulja el Lili néni.

Lukács János dandártábornok is elnézést kér, hogy várja a kötelesség, így csak annyit mond, hogy felesége szüleinél szinte mindennapos téma a sport, és ez nincs másként a szentestén sem. Nem kapnak hajba, hiszen a nagy család valamennyi tagjának közel áll a szívéhez a pingpong, az úszás, a labdarúgás, a kézilabda és a lovas sportok.

Apropó lovas sport. Lukács Loránd arca bizonyos feszültséget takart, meg is tudtam pillanatok alatt, hogy miért:

– Nem szeretem a telet, mert túl hamar sötétedik, s már kora délután ott kell lennem a versenylovamnál, hogy a sötétedés előtt ellássam. A sietős fiatalemberről annyit azért megtudtam, hogy ő is abban a házban lakik, s nincs olyan napszak, hogy ne látogatná meg a nagyszüleit.

Együtt a család (balról): Vikor Sebestyén, Lukács János, Lukács Loránd, Vikor Anikó, Lukács Lilla, Vikor Sebestyénné, és Lukács Levente. Fotó: Karnok Csaba
Együtt a család (balról): Vikor Sebestyén, Lukács János, Lukács Loránd, Vikor Anikó, Lukács Lilla,
Vikor Sebestyénné, és Lukács Levente. Fotó: Karnok Csaba

A legidősebb fiú unoka, Levente bírósági fogalmazó, nála is ki volt számolva az idő. A Floratom Szeged extraligás asztalitenisz-csapatának mindenese, játékos-edző, szakosztályvezető azt is elárulta, hogy pingpongütőt először a nagypapa adott a kezébe, és a nagy ebédlőasztalon – ahova a karácsonyfát is felállítják – vívta első csatáit.

– Emlékszem, nagyapám 18 fórt adott mindig, ami nagyon bosszantott, és arra ösztönzött, hogy apait-anyait beleadjak.

– Ez a fantasztikus küzdőszellem a mai napig meg van Leventénél – szól közbe az anyuka, Anikó, aki igazgatóhelyettes Mihálytelken, és az egyik szakja természetesen a testnevelés.

– Valamikor nagypapával nekünk gyerekeknek volt a feladatunk a fa feldíszítése. Ma ez a munka az unokatestvéremre, Márióra hárul – teszi hozzá az első osztályú pingpongos.

Közben megérkezett Márió is, Bea – aki jelenleg is nemzetközi asztalitenisz bíró – fia. A legfiatalabb unoka utolsó éves a gimnáziumban, korábban úszott, kézizett, cselgáncsozott, jelenleg kondizik, mert nagy izmot szeretne.

Ami a Vikor nagyszülőknél tartott karácsonyi ünnepet illeti, este hét órakor kezdődik a ceremónia.

– Ragaszkodunk a háromméteres fához – árulja el Anikó. Körbeállják mind a tízen a fát, meggyújtják a gyertyákat, mert a hagyományhoz ragaszkodnak. Majd kiosztják az ajándékokat, amit előtte mindenki a fa alá csempészik.

– Már megegyeztünk a gyerekekkel, hogy életünk végéig így lesz. Nem vagyunk ünneprontók, de a sport még karácsonykor is közös témánk. A legtöbb érme – egyébként összesen 2800-at gyűjtöttünk – Lillának van, de a legtovább Levente fog sportolni – mondja mintegy zárszóként Vikor Sebestyén.

Sportsikereik

Vikor Sebestyénné: 1950-ben vb-n indult, s azóta asztaliteniszbíró. A hetvenes évektől kezdve nemzetközi játékvezető, vb-n, Eb-n és Top 12 versenyen tevékenykedett.

Vikor Sebestyén: 1949-ben alapító tagja a megyei asztalitenisz-szövetségnek. Majd a mai napig is az elnöke. 1947-ig NB I-es játékos. Jelenleg a Floratom elnöke.

Vikor Anikó: első osztályú pingpongos volt, Bea húgával a budapesti ifi Eb-n bíráskodott.

Vikor Bea: első osztályú pinpongos volt, nemzetközi játékvezető. Legutóbb Spanyolországban vezetett mérkőzéseket.

Lukács János: a Debrecennel magyar bajnok kézilabdázó, a Tisza Volánnal bronzérmes és kétszeres mk-győztes.

Lukács Levente: első osztályú asztaliteniszező, egyetemi bajnok, a Floratom játékos-edzője.

Lukács Lilla: úszó, felnőtt ob bronzérmes, egyetemi bajnok, sok nemzetközi siker részese.

Lukács Loránd: díjugrató, háromszoros ezüstérmes a mesterek tornáján, megnyerte a gróf Széchenyi István-emlékversenyt. A fedeles országos bajnokság 4. helyezettje.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szremkó Szuszi idén végre nyugodtan karácsonyozhat

Volt világ- és Európa-bajnok. A Szentes színeiben ötször nyert magyar bajnoki aranyat, két olimpián vett részt. Athénban a hatodik, idén Pekingben a negyedik helyezett nemzeti csapatunknak volt tagja. Tovább olvasom