Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

A sport napszámosai, a testnevelők (2.): Várkonyi Béla

Nem csak Szegeden fogalom a Madách Imre Általános Iskola testnevelőjének, Várkonyi Bélának a neve, a Kiskunfélegyházáról származó egykori kézilabdást és labdarúgót Csongrád megyében, sőt az országban is jól ismerik.
Fotó: Schmidt Andrea
Huszonnyolc éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen Várkonyi Béla, ahol 1977-ben elkezdte testnevelő tanári hivatásának gyakorlását: a szegedi Madách Imre Általános Iskolában. Nem minden előzmény nélkül.

– A sport szeretetét már egészen kisgyerek koromban magamba szívtam; szülővárosomban, Kiskunfélegyházán 18 éves koromig kapusként igyekeztem megkeseríteni az ellenfél támadóinak életét – mesélte az 51 esztendős testnevelő. – Szegedre kerültem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol többek között Mocsai Lajossal és Protity Sándorral végeztem együtt. Ekkor már a Tisza Volán SC kézilabdacsapatában, majd ezt követően a Délép SC-ben jobbszélsőt játszottam. Ahogy megszereztem a tanári diplomámat, egyből a Madáchba kerültem. Azóta is itt vagyok, amit soha nem bántam meg.
Ezt elmondhatják azok a gyerekek is, akik ennek a patinás épület falai között járták ki a nyolc osztályt. A sport területén (is) olyan kezdő lökést kaptak, amely későbbi életükre is kihatott.

– A testnevelés területén elért sikereinket több korszakra lehet bontani – révedt a múltba a sportember. – A sor a hagyományos úttörőolimpiákkal kezdődött, majd folytatódott a testnevelés tagozatos iskolák versenyeivel, most pedig diákolimpiákra járunk. Igaz, ennek a riválisok nem nagyon örülnek... Sok mindenre büszke vagyok, talán arra a legjobban, hogy a Nike-kupa labdarúgótornát egymás után négyszer megnyertük.
Aki ismeri, az jól tudja, Várkonyi egyértelműen sikerorientált. Számára diákjai és az eredmény az első. Ezért a kettőért mindenre képes.

– Szerénytelenség nélkül állíthatom, át tudom adni a gyerekeknek a sikerorientáltságomat. Vallom ugyanis, anélkül még a legnagyobb tehetségek is elveszhetnek. Büszkeséggel tölt el, amikor azt látom, hogy a kezeim alatt nevelkedett, onnan kikerült srácok milyen sokra vitték. A teljesség igénye nélkül itt említhetem meg a kézilabdás Nagy Lászlót, a labdarúgó Szabics Imrét, vagy éppen a kenus Boldizsár Gáspárt.
Soha nem sajnálta az időt, energiát, hogy reggel 8 órától délután 5-ig a suliban legyen. Azt mondja: számára ez nemcsak munka, szerelem is, azt csinálhatja, amit imád.


Motorral a tengerpartra

Várkonyi Béla életét 80 százalékban a sport, a tanítás tölti ki. De mi a helyzet a maradék egyötöd résszel?
– Akkor a hobbimnak élek. A motorozás rabja vagyok. Hat éve minden nyáron felpattanok a 600 köbcentis Yamaha Fazieremre, majd irány Európa különböző tengerpartjai. Másik kellemes kikapcsolódásom: a síelés. Az iskolával immár 17 éve szervezek sítáborokat. Szerénytelenség nélkül állíthatom, évről évre nagyobb a létszám.

Kisteleki tesitanár

Sorozatunk következő részében a kisteleki Ónozó Istvánról írunk. Várkonyi Béla azért választotta kollégáját, mert „Kisteleken ő az az ember, aki megteremtette az utánpótlás-nevelést elsősorban kézilabdában, atlétikában a tehetséges és az átlaggyerekek számára egyaránt". 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kulcsszó: csapategység

A férfi vízilabda OB I-nek már az első fordulójában összecsap a két ősi rivális, a Szeged Beton és… Tovább olvasom