Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

A süketnéma krumpli

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor az atlantai olimpián a francia Marie-Claire Restoux olimpiai bajnoki címet nyert cselgáncsban, amikor jött le a tatamiról, az orra elé dugott mikrofonba megkérdezte otthon maradt kedvesét: mit szólna hozzá, ha összeházasodnának?
2008. június 17-én este ehhez hasonló jelenet játszódott le: miután kiderült, hogy a francia válogatott abszolút negatív rekorddal (1 gól, 1 pont, akárcsak Ausztria) elbúcsúzott az Európa-bajnokságtól, Raymond Domenech poénosnak tartotta, hogy amikor az M6 csatorna riportere az orra alá dugta a mikrofonját, megkérje a kezét... Még mielőtt félreértenék, Domenech nem meleg (bár ezt néhány francia most biztosan másképp gondolja), sőt az M6 riportere, Estelle Denis éppenséggel évek óta az élettársa.

Szerintünk akkor is gusztustalan... Persze ekkor már nem lehetett féket tenni az újságírókra, akik addig – csapatérdekből – tűrték például, hogy Domenech szórakozzon velük, vagy hogy elhallgatták – csapatérdekből –, hogy Vieira és Evra az egyik edzés után ölre mentek az öltözőfolyosón.

Aztán azok a zártkapus edzések... Nem jut eszembe jobb példa: amikor a XVIII. században egy bizonyos Antoine- Augustin Parmentier nevű francia úr szerette volna „befuttatni" az Amerikából hozott és általa termesztett új növényt, azt találta ki, hogy eldugja az emberek elől, külön testőrökkel őriztette éjjel és nappal egyaránt. A növényt óriási misztikum övezte, és persze hogy mindenki szerette volna megkóstolni, hozzájutni. Így futott be Európában a krumpli, amelyet eleinte – a fentieknek megfelelően – csak a leggazdagabb rétegek engedhettek meg maguknak.

Valahogyan erre emlékeztettek engem a zártkapus edzések, és Raymond Domenech valósággal tökélyre fejlesztette az újságírók elől való bujkálást. A meccs előtt három nappal a gallok szálláshelyén, Chatel-Saint-Denis-ben jártam, és komikus látványt mutatott a kastélyt körülvevő domb: szinte minden bokor mögött fotósok, zsurnaliszták bujkáltak. Persze csak a dolgukat végezték, megpróbáltak információhoz jutni, hogy ki sérült, ki nem, vagy éppen arra vonatkozóan, hogy ki lesz a másnapi kezdő tagja. Ez aránylag könnyen kideríthető az egymás közötti játék során használt jelzőtrikók színéből, már persze akkor, ha a ravasz szakmai stáb nem direkt fordítva öltözteti fel a játékosokat, teljesen összezavarva ezzel a bujkálókat.

Képzeljék, a kollégák elmondása szerint (egyik feladatom, hogy rendre megtudakoljam az akkreditált kollégáktól, hogy minden rendben van-e) a helvét rendőrök a nevük felírása után valamilyen zavaros (pontosabban: zavarós) törvényre hivatkozva egész egyszerűen elzavarta őket a környező dombokról. Két nappal később Domenech önkényesen áttette az edzés színhelyét máshova... Oda, ahova az újságírók nem érhettek el...

Az eredmény: a francia M6 csatorna már említett műsorvezetője, Estelle Denis csak egy lopott képekből összeállított adást tudott átlőni Párizsba. Azaz eddig legalább azt elmondhattuk, hogy Domenech nem keveri a munkát és a magánéletet.

De ez a leánykérés... Ez a paranoia egyébként nem csak a franciák sajátja: az olaszok edzésein például tilos a kezekkel „beszélni", azaz mutogatni. (Képzeljék el, micsoda kín lehet ez egy olasznak!)

Illetve: használhatják a kezeiket, mégpedig arra, hogy eltakarják a szájukat vele. Vélhetően élénken él bennük az, amikor 2000-ben a friss Európa-bajnok francia válogatott a pálya közepén ücsörögve ünnepelte a trófeát, később élelmes tévések jeltolmácsot hívtak, és „lefordították", hogy miről is beszélgettek.

A képzeletbeli első hely mégis a románok kapitányát, Victor Piturcát illeti meg, aki a csapat saint-galleni edzőtáborát fekete fóliával keríttette körül...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Július 16-án kezd a Pick, augusztusban tornákon szerepel

A Pick Szeged kézilabdásai a vakációjukat töltik, a klub vezetői azonban nem tétlenkednek: többek… Tovább olvasom