Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

A trió és a csínytevéseik

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Az élvonalbeli kosárlabdázó, Lengyel Dalma kitűnő tanulóként sem riadt vissza a csínyektől, és ebben két lelkes társa is akadt.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Lengyel Dalma néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Nem meglepő: a labda. Az már mindegy volt, hogy milyen, lehetett kosár-, futball- és kézi- is, mindegyikkel játszottam.
Mesekönyv: – A Mesél az erdő című sorozat darabjai.
Rajzfilm: – Tom és Jerry. Egyiküknek sem drukkoltam, de imádtam nézni.
Tantárgy: – Az angol, de a humán tárgyakat is szerettem.
Tanár: – Asztalos Magdolna, a gimnáziumi magyartanárom.

A Szeviép-Szegedben kezdte pályafutását a 27 éves Lengyel Dalma, aki már fiatalon NB I A csoportos kosárlabdázóvá vált, a tavalyi szezonban Cegléden játszott. Legjobb barátait is a sportágnak köszönheti: edzésen találkozott Kováts Nórával és Kárpáti Edinával.

– A mi triónk hamar egymásra talált, az edzések szünetében és a szabadidőnkben is sokat bandáztunk. Rendszeresen megvicceltük a társakat, eldugtuk a cuccaikat, az idősebbeknek is odaszóltunk. Persze nem mondom, hogy mindenki értette a viccet, de mi jól szórakoztunk
– fogalmazott a pedagóguscsaládból származó sportoló, majd hozzátette: hármasuk továbbra is összetart, amikor lehet, találkoznak, annak ellenére, hogy Nóra Kaposváron él családjával, Edina pedig Oroszországban tanul.
A sport és a csínyek nem mentek a tanulmányok rovására: az általános iskolában végig kitűnő volt, a Radnóti Miklós gimnáziumban pedig az érettségi tantárgyakból rendre ötösöket kapott.

Lengyel Dalma a Cegléd mezében 27 esztendősen Fotó: DM
Lengyel Dalma a Cegléd mezében 27 esztendősen Fotó: DM

– Nem tanultam sokat, nem is lett volna rá annyi időm, mint a többieknek, az órán viszont figyeltem. Akkor nem lehetett semmire rávenni, csak a tanagyag számított, és mivel könnyen tanulok, már itt megjegyeztem a lecke nagy részét.
Nem volt otthon ülő típus, amikor lehetett, már ment is az utcára.

Lengyel Dalma édesapja előtt a sportuszodában
Lengyel Dalma édesapja előtt a sportuszodában

– Rókuson nőttem fel, nagyon jó, boldog gyerekkorom volt. A délutánokat mindig sporttal töltöttük, a panelok között, a Radnóti udvarán vagy az Ady téren játszottunk, fociztunk, kosaraztunk. Rossz időben jöhetett a társasjáték, például a Gazdálkodj okosan! nevű. Amennyire látom, ez ma már hiányzik, kevés kisfiút és kislányt látok az utcákon játszani – tette hozzá Lengyel Dalma, aki a Naturtex-SZTE- Szedeák kosárlabdázójának, Kiss Zsoltnak „passzolta a labdát" cikksorozatunkban.

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Csatár voltam.
– Volt bőrlabdája?
– Igen, de a fiúkkal ellentétben nekem nem futball-, hanem kosárlabdám.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Voltam én minden!
– Mászott fára?
– Persze! A mi generációnk még sokat mászott, manapság azonban nem nagyon látok gyerekeket a fákon.
– Verekedős volt?
– Nem, ám később, a meccseken ki tudtak hozni a sodromból, és meg is védtem magam.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– A „triónk" másik két tagja: Kováts Nóra és Kárpáti Edina.



hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyei futballhírek

Futballhírek Csongrád megyéből. Tovább olvasom