Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

A városi derbik presztízse: ma 17 órától Volán-KITE

Ma 17 órakor NB III-as bajnoki labdarúgó-mérkőzést játszik a Felső Tisza-parti stadionban a Tisza Volán SC és a KITE-Szeged. A városi derbivel kapcsolatban megkérdeztünk két egykori legendát, Szalai Istvánt (Szeol AK) és Bíró Györgyöt (Sz. Dózsa), miként emlékeznek ezekre az összecsapásokra.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas esztendők elején az NB II-ben többször találkozott egymással a Szeol AK és a Szegedi Dózsa. Az összecsapások mindig remek hangulatban zajlottak, a lelátók megteltek nézőkkel. Mint például az 1979. február 18-án a Hunyadi téren lejátszott mérkőzésen. Több mint ötezren szorongtak a rendőrség pályáján, a hazaiak 2–1-re legyőzték a „nagy testvért".

– Azt tudni kell, hogy a városi vezetés mindig a Szeol AK-t támogatta – emlékezett Bíró György, a Dózsa akkori csapatkapitánya. – Már két héttel a meccs előtt érkeztek hozzánk a „célzások", az üzengetések, senki sem haragudna, ha a kék-feketék győzelmével érne véget a meccs... Klubunk akkori vezetői is hajlottak arra, hogy segítsük a Szeolt, de mi, játékosok megmakacsoltuk magunkat, azt mondtuk, éles meccsen a pályán dőljön el a csata. Kőkemény mérkőzés volt, középső védőként az első félidőben kizárólag az ötös és 16-os közötti területen koptattam a füvet, úgy be voltunk szorítva a kapunkhoz. Végül mégis nyertünk 2–1-re, és bizony a szeolosok nagyon mérgesek voltak a meccs után. Ha csak fele olyan hangulata lesz a Volán–KITE összecsapásnak, mint volt ennek a találkozónak, már nagyon jól járnak a nézők.

Fotó: DM/DV
Ősszel a kék mezes Brinszky és a KITE-Szeged örülhetett a szegedi NB III-as rangadónn. 
Fotó: Frank Yvette

Szalai „Dzsínó" István személye elválaszthatatlan a Szeol AK-tól, pedig a kék-feketékhez a Szegedi Dózsából került.

– A Dózsa mindig a Szeol fiókcsapatának számított, a Felső Tisza-parti stadionból rengeteg játékos igazolt a Hunyadi téri katlanba – mesélte az egykori kőkemény védő. – Mindig mi voltunk a város első számú csapata, viszont amikor egymás ellen futballoztunk, a szurkolók inkább a kicsivel, a Dózsával szimpatizáltak. Szuper kis meccseket játszottunk egymással. Elmondhatatlan presztízse volt ezeknek a kilencven perceknek. Volt olyan összecsapás, amikor a Dózsa 2–0-s vezetésénél küldött pályára az edzőm, és két gólpasszt adva végül döntetlenre mentettük a meccset. Rég volt, szép volt, kár, hogy azóta sokat változott negatív irányba Szeged labdarúgása.

Olvasóink írták

  • 2. ultra 2011. május 14. 11:30
    „hajrá kite!”
  • 1. cafuka 2011. május 14. 10:51
    „miért kell" dzsínozni" ezt a Szalait,hol tart a szegedi foci ? sehol !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Záróra a HPQ-nál

Az évad utolsó mérkőzését játssza ma 18 órakor az újszegedi sportcsarnokban a HPQ-Szeged férfi… Tovább olvasom