Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

A zoknijuk is aranyat ért

Legendás csapatokat és mérkőzéseket bemutató sorozatunk mai részében a Medikémia férfi röplabdacsapatára emlékezünk, amely 20 éve Szeged első labdajátékban szerzett bajnoki címét ünnepelhette.
– Én nem is tudom, hogy mi történt. Ott voltam, játszottam, és a fiúk mondták, hogy bajnokok vagyunk... – olvassuk a Délmagyarország 1995. június 10-i számában a Medikémia Szeged csapatkapitánya, Petheő Gábor nyilatkozatát. Ha a cséká fel sem tudta fogni, hogy mi történik körülötte, akkor csak történelmi tettről lehetett szó. Így is volt: a Csepel elleni finálé mindent eldöntő, ötödik találkozóján a férfi röplabdacsapat nyerte Szeged városának első labdasportban szerzett bajnoki címét.

– Szilveszterkor eszembe sem jutott, hogy idén jubilálunk. A mindenit, de rég volt! A győzelem első pillanatai tényleg zavarosak, mert abban a másodpercben, hogy eldőlt a meccs, egyszerre több mint kétezer ember akart a pályára rohanni. Vigyázni kellett, hogy el ne tapossanak minket. Azért ügyeltek ránk a drukkerek, a gratulációk közben a mezt tépték le rólunk, de akik erről lemaradtak, a zoknijainkat kérték el ereklyeként. A sportcipőmre szükség volt, azon kívül egy fürdőgatya maradt rajtam, amikor a bajnoki trófeát magasba emelhettem. Felejthetetlen pillanat volt – idézte fel az újszegedi sportcsarnok egyik leghíresebbb mérkőzését Petheő Gábor.

Nemcsak az a finálé, de maga a csapat is legendás. Az együttes másik tagja, Csíkos Gábor utólag úgy véli: abban az évben volt a legnehezebb bajnokságot nyerni.

Felejthetetlen pillanatok. A nagy képen Nyári Sándor vezetőedző, a kis fotón Petheő Gábor csapatkapitány kezében a bajnoki trófea. Fotók: Gyenes Kálmán
Felejthetetlen pillanato Nyári Sándor vezetőedző kezében a bajnoki trófea. Fotók: Gyenes Kálmán

– Ebben a szezonban különösen erős és kiegyenlített volt a bajnokság. Csak ezüst- és bronzérmeink voltak, de szezon közben, szépen lassan elhittük, hogy most már meglehet az arany. Nem csak szakmai okok miatt, a városban ugyanis személyi kultusz alakult ki körülöttünk. Érezhető volt ez mindenhol, és akkoriban himnusza sem volt sok csapatnak, de nekünk írtak a szurkolók. Azok, akik már a lila iskolában játszott bajnoki találkozóinkon is ott voltak. Miattuk is nagy öröm volt menetelni abban a szezonban, értük is nyertünk – vallja Csíkos Gábor, aki szerint a Medikémia igazi ereje abban rejlett, hogy abszolút szegedi, lokálpatrióta csapat volt.

Petheő Gábor szerint a Nusser Elemér, Nyári Sándor edzőpáros mellett még Schildkraut Krisztiánt érdemes kiemelni abból a csapatból.

– Lehet, hogy én voltam a csapatkapitány, de ő volt a vezér. Akkoriban az ország legjobb feladójának számított. Ráadásul az a típus, aki egyszerűen képtelen veszíteni, lelkileg is nagy hatással volt ránk. Mindent elmond róla, hogy még most is játszik, jelenleg a Pénzügyőrben. A mai napig jó helyen van a labda, ha hozzá kerül – dicsérte egykori csapattársát Petheő, majd hozzátette: azt nem veheti el tőlük senki, hogy a város első bajnoki címét szerezték labdasportban.

Erre örökké büszkék lehetnek.

A Medikémia himnusza
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged 2011: teszt Kecskeméten

Ma 11 órától újabb felkészülési mérkőzést játszik a labdarúgó NB II-ben hatodik helyen álló Szeged… Tovább olvasom