Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

A zsombói Nagy Róbert elbúcsúzott

A zsombói Nagy Róbert salakmotoros elbúcsúzott és ezt nem akármilyen teljesítménnyel tette. Alig több mint tíznapos kemény felkészülés után harmadik helyhez segítette csapatát Gyulán és bizonyította: rendkívüli motoros tudását.
Már a verseny előtti órák is a búcsú jegyében zajlottak. Aki belépett a gyulai aréna depójába egyből a nap emberét, Nagy Róbertet kereste. Egy fénykép, egy kézfogás vagy egy-egy apróbb ajándék és néhány szó jutott a búcsúzónak.

Bár Szegeden már évek óta nem rendeznek futamot, a közönség nem felejtett, több százan jöttek el megnézni földijük utolsó fellépését. A versenyzőtársak sem akartak erről a viadalról lemaradni, igazi sztárparádé jött össze a rajtra. Eljött a legendás Adorján Zoltán, a nagy öreg Tihanyi Sándor, a szintén szegedi Magosi Norbert, az Eb-győztes szlovén Matej Zagar és honfitársa, az Eb-ezüstérmes Matej Ferjan, és mielőtt még motorra pattantak volna, együtt ünnepelték a nap emberét. A korábbi csapatvezetők, a szövetség képviselői, versenytársak méltatták Nagy Róbert több mint húszéves, nem mindennapi pályafutását. Az
Nemzetközi Salakmotoros Csapatbajnokság, Gyula:

1. Simon&Wolf 47 pont
2. Speedway Miskolc 33 pont
3. Brill Car SE (Nagy Róbert) 29 pont
4. Hajdú Volán 14 pont  
ajándékozás sem maradt el, a salakmotoros a medáltól a méteres serlegig sok-sok meglepetést kapott.

Már csak a futamokkal kellett megkoronázni az eseményt. Ez sem maradt el, a szakemberek és a nézők régen láttak ilyen izgalmas bajnoki fordulót. Az utolsó kanyarig kiélezett küzdelmek, izgalmas befutók tették emlékezetessé a napot. Majd jött a bonusz, a „legutolsó show": Zagar, Tihanyi, Ferjan és Nagy Róbert. A pénzdíjas futamon sokáig a búcsúzó vezetett, de a végén hatalmas küzdelemben csak a dobogó harmadik fokára állhatott. A közönséget ezzel nem foglalkozott, a győztesnek kijáró ünneplésben részesítette a bronzérmest. A meghatottságtól nehezen találta a szavakat Nagy Róbert, aki még a verseny után fél órával is a rajongók között osztogatta az autógrammokat.

– Már most hiányzik a versenyzés. Nem távolodom el a sportágtól, mindenben segítem az utódokat és a csapatokat. Feledhetetlen évek állnak mögöttem, és ezt a napot sem felejtem el soha. Köszönöm a támogatóknak, a szurkolóknak, sporttársaimnak hogy mindig mellettem voltak, és külön köszönöm a családomnak a kitartást és a szerető segítséget!

Kibédi Péter

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Amatőr vízilabdatorna

Tegnap délután fél háromkor megkezdődött a szentesi uszodában a tizennegyedik Sas-torna. Az amatőr… Tovább olvasom