Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Akit évente várt a balatoni nyár

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdázója, Molnár András (31) Szegeden nőtt fel, ám a nyarakat minden évben Balatonakarattyán töltötte a nagypapa „speciális edzőtáborában".
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Molnár András néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A Hugó Hami nevű társas a színes vízilovakkal.
Mesekönyv: – Csimpánz Csabi, Tőke Péter könyve egy kismajomról.
Rajzfilm: – Macskafogó.
Tantárgy: – A technika. Talán ha két évig tanultam, de megszerettem.
Tanár: – Sárika néni, az általános iskolai osztályfőnököm.

Négy testvér legidősebbjeként nőtt fel Szegeden, a Rigó utcában Molnár András, a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdacsapatának válogatott játékosa. Mivel édesapja, Csaba kosárlabdaedző, két öccse, Miklós és Bence pedig egyaránt élvonalbeli játékos lett (csak húga, Anna a kivétel), nem meglepő, hogy a gyermekkor már a labda bűvöletében telt. Ezt a családi ház udvarán található, lestrapált kosárpalánk is jelzi.

– Sokat játszottunk, de nemcsak Szegeden, iskola után, hanem nyaranta is. Nálunk az volt a felállás, hogy az iskolai évzáró után felültünk a buszra Mikivel, az unokatesókkal és nagypapámmal, majd meg sem álltunk Balatonakarattyáig, ahol egy erdő mellett van a nagyszülők háza. Mivel nagypapám tesitanár volt, de ekkor már nyugdíjasként élt, rajtunk „élte ki" magát, így a kirándulás egy edzőtábornak is megfelelt, rendszeres program volt például a hegyre futás – mondta nevetve Molnár András. Persze másra is volt idő, a közeli erdőben fára másztak, bunkert építettek.

Molnár András, a Naturtex-SZTE-Szedeák válogatott kosárlabdázója felnőttként csapata fehér mezében Fotó: Schmidt Andrea
Molnár András, a Naturtex-SZTE-Szedeák válogatott kosárlabdázója felnőttként csapata fehér mezében Fotó: Schmidt Andrea

– Négyéves koromtól egy évtizeden keresztül ez volt a megszokott, aztán jöttek a korosztályos válogatottak igazi edzőtáborai, így elmaradtak az utazások – tette hozzá.
A szülőkkel és a testvérekkel sokat játszottak, a kártyában és a társasban is versengtek.

– A társasjátékok közül a Rizikó és az Activity a kedvenc, kártyában pedig a snapszer, az ulti, a römi és a makaó. Hamarabb megtanultam kártyázni, mint olvasni – fogalmazott a kosárlabdázó.
Iskolás élményei közül leginkább az általánosra emlékszik, kiváló közösséget alkotott az osztálya a Ságváriban.

Molnár András gyermekként Fotó: DM
Molnár András gyermekként Fotó: DM

– Amit szerettem, és ami érdekelt, abból jó tanuló voltam, de akadt kettesem is. A napló hátuljában vezették a magatartásról szóló feljegyzéseket, ott azért sűrűn felbukkant a nevem. Nincs mit szépíteni, felső tagozatban nagypofájú srác voltam, ám osztályfőnököm, Sárika néni tett róla, hogy ez megváltozzon – tette hozzá Molnár András, aki Győri Eszternek, a Hungerit-Szentes nyáron visszavonult vízilabdázójának „passzolta a labdát" cikksorozatunkban.

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Az iskolában kapus voltam, amikor a barátokkal játszottunk, akkor pedig minden poszton megfordultam.
– Volt bőrlabdája?
– Mindenféle labdám volt, bőrből foci- és kosár- is.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Nem, és a számháborúban sem.
– Mászott fára?
– A Balatonon töltött nyarak során sokat, estem is bőven. Nagy bajom nem lett, de mindennap szereztem valamilyen új sérülést.
– Verekedős volt?
– Tesómmal, Mikivel verekedtem, de csak addig, amíg nem nőttünk akkorára, hogy fájjon a bunyó.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– A Szedeák ificsapatának tagjai, például Tanács Ati, Simándi Árpi, Kecskés Áron vagy Tigyi Árpi.


hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Házigazda lesz a Floratom

A szegediek rendezhetik meg a Bajnokok Ligája után a második számú európai kupaküzdelemnek számító az ETTU-kupa egyik selejtezőcsoportját.
Tovább olvasom