Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

''Alapíttatott: 1869''

A Pick-múzeum olyan idegenforgalmi látványosság, melyet Szegeden kívül nem lehet másutt elképzelni. Ennél erőteljesebb szegedikum nincs. Aki ideutazik az ország túlsó végéből és nemcsak nyaralni akar – amúgy általában –, hanem tényleg megismerkedni Szegeddel, ide föltétlenül elmegy.
A szalámi- és paprikamúzeum sok látogatót vonz Szegedre. A veszprémi Padányi katolikus gimnázium 11. osztálya is megnézte a kiállítást Fotó: Frank Yvette
„Sürgönycím: Pixalami Szeged. Alapíttatott: 1869-ben" – olvasható az évek százával ezelőtt írt szöveg a szegedi Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeum bejáratánál, a falon. Kissé arrébb: „Pick Márk szalámigyár, paprikamalom, zsiradéküzlet." S egy réges-régi kép, a füstölgő szalámigyárral. Szóval így kezdődött.

Pick, a világpolgár

A híres hungarikum, illetve „szegedikum" teljességgel nemzetközi jellegű: a gyáralapító Pick család morvaországi eredetű zsidó család volt, és Pick Márk mester olaszoktól tanulta el a szalámikészítés titkát. Maga a „szalámi" is olasz szó, száraz húst jelent, s valóban: a szalámikészítés lényegi eleme a vízelvonás.

De mi is különbözteti meg egymástól a szalámit és a kolbászt? – A szalámiba való húst darabolják, a kolbászba valót pedig darálják. A szalámiszelet felszínén látható, hogy a benne lévő húsdarabkák mozaikosak, míg a kolbászszeletben lévőek félig-meddig egybemosódnak. S hogy miért „téliszalámi" a szalámi? Azért, mert régen szalámit csak télen lehetett gyártani – halljuk Gyuris Nikoletta tárlatvezetőtől. És miképp a disznóvágás szezonja máig a tél, teljesen logikus, hogy egykor, amikor még a szalámigyár ablakainak nyitásával-csukásával szabályozták a klimatikus viszonyokat, a nyári levegő mindent tett volna a szaláminak, csak jót nem.

Szamárság – hiedelem

Egyébként a szalámigyár nem véletlenül települt a Tisza partjára: a
Turisták az ország túlsó végéből

Szegedre, kivált a szalámi- és paprikamúzeumba olyan vidékekről szokás érkezni, ahol se szalámit nem gyártanak, se paprika nem terem. Tóth Klára a fiával jött megtekinteni a régi eszközöket, dokumentumokat bemutató gyűjteményt, s felváltva fényképeztek. Az internetről nézték ki a múzeumot úticél gyanánt – éppúgy, mint a soproni Horváth Hermina, aki unokatestvérével látogatott Szegedre, szintén internetes útmutatás alapján. A budapesti Simon László kezébe a fővárosi múzeummajálison került a Pick szórólapja, ennek nyomán hozta ide családját, Maczkóné Fehér Ildikó – az északi hegyvidéken lévő Turáról – pedig a BNV-n figyelt föl a szegedi szóróanyagra.  
vízpára nagy szerepet játszott abban, hogy a szegedi szaláminak 95 százalékát el lehetett adni külföldön – míg az összes többi magyarországi szaláminak csupán 75 százalékát, ha ugyan.

Némely ősszegediek között máig él a hiedelem: a szalámiban szamárhús van. Mi ennek az eredete? Pick Márk mester sokat dolgozott együtt olasz húsipari munkásokkal – s Olaszországban sok a szamár. És a szegedi szalámi már kezdetben sem volt olcsó. Ha a tehát a gyerekek szalámit kunyeráltak otthon, az anyukának az volt a válasza: ti csak ne akarjatok szalámit enni, abban szamárhús van! Pedig hát a szalámiban nem volt szamárhús – csak sokba került.

Paprikamalom a Tiszán

A múzeum második emelete a szegedi paprikáé. Míg tehát az alsó szinten szalámiillat felhőz – a felsőn őröltpaprika-aroma leng. Már a paprikamúzeumban vagyunk. „Ő Felsége első Ferencz József legmagasabb udvartartásába Pálfy-féle fűszerpaprika megelégedésre szállíttatik" – olvashatjuk egy hatalmas kép alatt. Az ábra régi szegedi utcát ábrázol, fehér falú, paprikafüzéres házakkal, paprikával púpozva megrakott lovas kocsival. Másik ábra: úszó paprikamalom a Tiszán – volt idő, mikor nem kevesebb, mint huszonkét paprikamalom őrölt Szegeden. Egyébként a „paprika" szóhoz nem csak újabban társul a „hamisítás" szó képzete: társult már az 1800-as évek végén is. A paprika iránti kereslet megnőtt, a termésmennyiség viszont nem. A szegedi paprikához tehát olcsóbb spanyol paprikát kevertek, s a keveréket szegediként terjesztették. Az 1884-ben megalakult „Városi Vegyvizsgáló Hivatal" feladata tehát az volt, hogy megállapítsa: hol termett az a paprika? A Costa Braván, vagy az alsóvárosi feketeföldeken? És hogy melyik a jobb? A kérdés időnként azóta is fölmerül – Isten paprikamalmai lassan őrölnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kétszer a Debrecen ellen

Zoran Kurtes edző felkészülési programjában az előkészületi mérkőzések egyre nagyobb hangsúlyt… Tovább olvasom