Délmagyar logó

2018. 04. 22. vasárnap - Csilla, Noémi 9°C | 24°C Még több cikk.

Apácaképzőben

A sztori a Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapatával történt. Szlovéniában, Celjében. Apácakolostorban akarták elszállásolni a szlovének az együttest.
Kupameccs Szlovéniában. Celjében. A szegedi szurkolók számára jól ismert a település. A Pick már több meccset is játszott a hatvanezres városban. A Szeviép-Szeged női kosárlabdacsapata számára azonban premier volt a novemberi utazás. Szlovéniában még nem jártak Zseljko Dokics tanítványai.

Útközben azért mindenki rájött: nem éppen a szomszédban van Celje. Amikor már száz kilométeren belül jártunk, akkor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hol lesz a szállásunk. A ZKK Merkur vezetői faxon elküldték a pontos címet. Ebből kiderült: nem azon a helyen szállásolnak el bennünket, mint ahol a Picket szokták. A szegedi kézisek egy gyönyörű fürdőközpontban szoktak lakni.

A várost jelző táblánál egy szlovén fiatalember várt bennünket. Kalauzolni jött. Elindultunk. Közölte, hogy változik a lakhelyünk. Celje mellett alszunk majd. Elhagytuk a várost. Mi izgalommal beszélgettünk arról, hogy mit csináljunk este? Úszunk? Szaunázunk? Elindultunk a hegynek felfelé. A kisbuszunk kapaszkodott rendesen a lankákon. Megláttunk egy szép templomot, mellette egy kolostort. Kiszálltunk. „Milyen szép!" – állapították meg többen. Igaz, Celje alig látszott a dombtetőről. Beléptünk az ajtón. Halk ének szólt.

Gyanússá vált minden. Keresztek és szentképek a falon. Már ekkor kiderült: ez nem szálloda! Megkaptuk a kétágyas szobákat. A szobákhoz járt az imakönyv. Igaz, az ágyak akkorák voltak, hogy azon a kosaras nők nem fértek volna el. Az ebédlő? Közösen ehettünk volna az apácákkal. Kolostorba zártak volna bennünket. Tíz percet voltunk ezen a helyen. A Szeviép vezetői jelezték, hogy szép, kedves helyre hoztak el bennünket, de ez nem egy európai kupameccset játszó csapat szálláshelye. Esetleg egy diákcsoporté. Nem magyarázkodtak a szlovénok. Elvittek a központba. Egy hotelbe. Itt kedvesen fogadtak. Igaz, a második nap délben közölték, hogy ugye a meccs után menni akarunk haza? Jött a második „bekóstolás". Ismét határozottak voltak a szegedi vezetők. Jött a válasz: „Mi ugyan nem megyünk sehova!" Maradtunk.

A két kis incidens ellenére remekül érezte magát a Szeviép Celjében, hiszen egy gyönyörű kisvárossal ismerkedhettünk meg.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dupla Első Beton-öröm

Telt ház előtt fejeződött be az újszegedi sportcsarnokban lapunk a Szeged Városi Sportigazgatóság… Tovább olvasom