Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Apakategóriában is bajnok Urfi

Alig több mint egy éve egy keserű, munkát kereső, de azért tervezgető emberrel beszélgettem; most pedig egy vidám, elfoglalt, újra az élvonalban röplabdázó vallomását hallgattam. „Mindkettőt" Urfi Csabának hívják.
Fotó: Segesvári Csaba
2005. szeptember elején, 34 évesen a bajnok (hat), kupagyőztes (négy), egykori válogatott röplabdás Urfi Csaba arról panaszkodott, hogy a Kecskeméti RC-nél öregnek találtatott, és elküldték. Munkája sem volt, kereste a lehetőségeket; a támaszt, a biztonságot párja, dr. Tóth Tünde és lánya, Zsanett jelentette. Az utóbbi félmondat nem múlt idő, a többi igen.

– Egyenesbe jöttem, két hónapja dolgozom az ING-nél mint üzletkötő, szerződtetett partner, azt valószínűleg többen tudják, hogy a röplabdához sem lettem hűtlen. A Starcopy-Szegeddel megnyertük az NB II-es bajnokságot, és feljutottunk az NB I-es ligabajnokságba, amely a sportág élvonalát jelenti. A volt extraligás együtteseket leszámítva nincs jelentős minőségi változás. A korábbi élvonalhoz képest? Óriási! Csökkent a sportág népszerűsége, kevesebb a pénz, a szponzor. A Starcopynál is heti három edzés van, ez nem profi körülmény, a keret tagjai tanulnak, vagy dolgoznak, nem mindig tudnak mindegyik foglalkozáson ott lenni. A régi sikerek helyszínén, az újszegedi sportcsarnokban játszhatunk – ezért köszönet az illetékeseknek –, de edzést nem tudunk ott tartani, vagyis bizonyos értelemben olyan, mintha idegenben szerepelnénk.

Tünde őrnagy

Dr. Tóth Tünde őrnagy. Urfi Csaba párja a hadseregnél dolgozik orvosként, és mint már volt róla szó, beosztása, kötelezettségei olykor hosszabb-rövidebb időre elszólítják otthonról, szeretteitől.
– Nem könnyű így, de én az első perctől kezdve sokat voltam egyedül, profi sportolóként Csaba is sokat utazott. Ezt elfogadtam, és mindenben támogattam őt. Ez most sincs másként, alkalmazkodunk, telefonon mindig tartjuk a kapcsolatot, és ha szükség van rá, „távirányítással" segítek neki. A legfontosabb a család, az, hogy szeretjük egymást, Zsanett a szemünk fénye.

Lassan 36 éves lesz, és udvariatlanul – a hírös városiak után ezzel magam is öregnek tituláltam – arról kérdeztem, meddig röplabdázik még: „Ebben a sportágban nőttem fel, szeretem, és addig csinálom, amíg bírom, amíg lehet." – majd egy elharapott félmondattal hozzátette: „Az az igazság, hogy Tündének nagy szerepe van abban, hogy játszom, ő „ nyúzott, kínzott" azzal, hogy ne hagyjam abba, mozogjak, már csak az egészségem, az erőnlétem miatt is. Nem bántam meg, hogy hallgattam rá".

És a nyolcesztendős Zsanettről még nem is szóltunk. Pedig rá is kell időt szánni, szakítani.
– A munkám kötetlen, magamnak osztom be az időmet, így össze tudom egyeztetni a dolgokat. Ha ideges vagy fáradt vagyok, egy mosolyával mindent feledtet. Másodikos, jól tanul, társastáncra jár, furulyázik és tollaslabdázik. Én pedig univerzális apuka vagyok, és azt hiszem, ebben a kategóriában is bajnok, sőt válogatott... Jól elvagyunk ketten is, Tündi ugyanis néha hosszabb időre távol van, gyakorlaton vesz részt a hadsereggel, éppen a jövő héten indul Olaszországba.

– Így van, nem panaszkodhatom Csabára – vette át a szót Tünde, mindent megtanult, a haját is ügyesen befonja Zsanettnek.
– Szeretném, ha a mostani munkámban is úgy elfogadnának az emberek, mint röplabdásként a pályán, és legalább annyira hinnének, bíznának bennem – mondta zárszóként Urfi Csaba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Tisza Volán itthon vitézkedik

A jövő hét közepén az utánpótláscsapatok, majd három nappal később az OB II-ben szereplő felnőttek… Tovább olvasom